V. évfolyam 29. szám 2008.05.22.
Tovább hódít az eMapps
Óriási volt az érdeklődés a Könyvtár- és Információtudományi Tanszék (KIT) hallgatói által a Projektmunka című tantárgy keretében megismert, majd az elmúlt napokban – más szakokon tanulók közreműködésével – egy általuk megrendezett eMapps-játék iránt, tájékoztatott Ördögné Kovács Mónika főiskolai adjunktus. Az Európai Uniós projekt célja az általános iskolások ösztönzése az online technológiák és a kreatív multimédiás lehetőségek használatára. Újdonsága, hogy összekapcsolja a játékokat és a mobiltechnológiát annak érdekében, hogy – a tantervhez, a helyi tanmenethez kötődően, arra épülve, de mégis eltérő feltételekkel – megszűnjék a képességfejlesztés és a tudásanyag közötti szakadék, amely a hagyományos tanulási folyamatot jellemzi. A KIT két éven át, 2006 és 2008 között vett részt az eMapps projekt szervezésében. A tanszék oktatói ez idő alatt a könyvtár szakos hallgatókat is megismertették a programmal. „Tanárként az a feladatunk, hogy tudásunkat és tapasztalatunkat átadjuk a hallgatóknak, hogy ők is képesek legyenek hasonló programok megszervezésére és lebonyolítására”, hangsúlyozta az oktató. A mostani játék kerettörténete szerint gonosz tudósok el akarták lopni a „tudást” a földről. A gyerekeknek kellett megtalálni azt a helyet – ami a Savaria Egyetemi Könyvtár volt –, ahol ezt a tudásanyagot a megmentése érdekében összegyűjtötték. Élményeiket csapatonként egy-egy internetes közösségi oldalon tették közzé (www.network.hu/emappsvoros, www.network.hu/emappszold, www.network.hu/emappskek). Ehhez a játékhoz azért nem az eMapps platformját használták, mert a program szervezőinek ígérete szerint az átalakul, így más megoldást kellett keresniük. A játékban részt vevők csupán azt nehezményezték, hogy a korábbiakkal ellentétben ezúttal nem három napos volt a program, ugyanakkor abbéli reményüknek adtak hangot, hogy a jövőben is rendeznek számukra hasonló vetélkedőt.
(Kleinhappel Miklós)
Multikra épít a magyar second hand kapitalizmus
Fejlesztő államra lenne szükség a mai helyett, amely a nyugati kapitalizmustól függ, illetve leépítette társadalomformáló kapacitását, így a külföldi működőtőke idecsábításáért kell versenyeznie ahhoz, hogy képes legyen fenntartani magát, vélekedett dr. Pogátsa Zoltán közgazdász–szociológus az elmúlt héten az Agora–Szalonban Éltanuló válságban című könyve bemutatóján. A szakember meglátása szerint Magyarország a sokéves tagadás után napjainkban kezdi felismerni, hogy az állam, a gazdaság és a társadalom bajban van, ám az annak mélységétől történő megrettenéshez éppúgy időre van szükség, mint a változásokat elindító akarat megformálódásához.
Az egykori legvidámabb barakkról az 1990-es évek elején az a kép élt, hogy éltanuló a kelet-európai országok sorában. Az Európa-tanulmányok Tanszék főiskolai adjunktusa ebből a feltételezésből kiindulva írta meg országunk jelenét feltáró könyvét. „Frusztrációból született a kötet”, fogalmazott a szerző, aki évekig külföldön tartózkodott. „Az ember hazatér, itt él, és leírja a tapasztalatait. Ám az ilyen típusú könyveknek hazánkban nincs piacuk, a közgazdászok és a szociológusok leginkább tankönyveket, valamint a marketingről és a kontrollingról szóló köteteket írnak, ezért egyfajta kísérlet is, hogy a kiadó vállalta a megjelentetését. A következő, Magyarország és az Európai Unió kapcsolatát elemző könyvem megjelenése attól függ, elfogy-e ebből legalább háromszáz példány”. Mindez kiváló példája annak, sok szempontból milyen jelentős a lemaradásunk az úgynevezett fejlett nyugathoz képest. Ha a GDP/fő adatokat vizsgáljuk, akkor az is kiderül, hogy két éve távolodunk az Európai Uniós átlagtól, miközben minden más kelet-európai ország gazdasági növekedése magas. A magyar foglalkoztatottság az OECD-ben Törökország után a legalacsonyabb, ennek ellenére nem vagyunk tisztában a foglalkoztatási válság tényével. Ennek szemléltetésére két újabb adat: a foglalkoztatottság hazánkban az EU tizenötökhöz képest tíz, az Amerikai Egyesült Államokhoz viszonyítva húsz százalékkal kisebb.
A válságnak különböző szintjei vannak. Az államválság tényét mindössze egy, két éve ismerték el a szakértők, holott a problémák sokkal korábban gyökereznek. Államunk megrekedt az 1980-as években, miközben ma a 2010-es kihívásokra kellene reagálnia. Az elmúlt években az ország költségvetését sikerült ugyan némileg egyensúlyba hozni, ám a valódi államreform elmaradt, holott erre égető szükség lenne. Az állami alrendszerek egyszerűen nem működnek. Röviden összefoglalva nem fenntarthatóak, nem hatékonyságelvűek és nem konszenzuálisak. A vezető közgazdászok sincsenek tisztában például azzal, hogy jelenleg kik azok, akik a munkaerőpiacon kívül rekedtek, illetve hogy lehet őket visszavezetni a munka világába. Az oktatásnak ekképp nem ad impulzusokat a foglalkoztatási alrendszer – igaz, ha így lenne, a rossz szabályozás következtében akkor sem kellene reagálnia erre. Ezek következményeként oktatási rendszerünk elmaradott, jellemző rá túlképzés. Közigazgatásunk lassú és nem hatékony. Adópolitikánk visszafogó, bonyolult; gátolja a gazdasági növekedést, a gazdaság szereplői napjainkban képtelenek tervezni, az adók magasak. Önkormányzataink pazarlóak, az állam megfosztotta őket a jogaiktól, így eladósodottak, nem egyszer csődhelyzetbe kerültek. Fejlesztéspolitikánk vegyes képet mutat. Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) céltalan, prioritások nélküli, áttekinthetetlen volt, s ez tükröződött az „eredményességében” is. A II. NFT jónak mondható, ám megfelelő gazdaságpolitikával kellene párosulnia ahhoz, hogy igazán az ország hasznára válhasson, ne vákuumban működjön, gazdaságpolitikai kapcsolatok nélkül.
A válság második szintjét a gazdaság problémái jelentik. Az alacsony foglalkoztatás következményeként kevés adóbevételhez jut az állam, ezért kénytelen magasra emelni az adókat, ami visszafogja a gazdaságot, és eredményezi azt az egy helyben toporgást, amit az elmúlt időszak egy százalék körüli gazdasági növekedése jelent. Multinacionális cégekre építő second hand kapitalizmus az, amiben Magyarország él, mutatott rá Pogátsa Zoltán, aki nem hisz a mostanában sokat emlegetett adócsökkentés megváltó erejében, hiszen nem lehetne olyan mértékben adót csökkenteni, ami a vállalkozások életére érdemben pozitív hatással lenne. A másik óriási probléma a szakemberhiány, ebből kifolyólag nem foglalkoztathatók az emberek, ezért az adócsökkentés nem hozhatja meg a várt többletbevételt.
A fentiekhez hozzáadódik a társadalom mély válsága: hiányzik belőlünk a tudatosság és a koordináció. Az egészségügy átalakítása miatt fellángolt viták kitűnően szemléltetik, hogy – profánul fogalmazva – nem tudjuk, hol vagyunk. Társadalmunk depressziós, az emberek nem hisznek abban, hogy egyszer jobban megy majd a soruk. Felszámolódtak a közösségek, már a panaszkodásnak sincs közösségkovácsoló ereje. Ijesztő a szolidaritás hiánya. Szembetűnő a korrupció; Magyarország a magas korrupciójú országok táborát gyarapítja. A társadalom értékrendszere 1980 óta változatlan: túlélésorientált, racionálisan materialista. Az önkifejezéssel szemben együttműködések nélkül, a közösségektől elszakítottan hónapról hónapra élünk, leginkább az elérhető, megvásárolható örömök jelentik számunkra a boldogságot (mobiltelefon vagy egy új autó) a közösségi öröm helyett. Ezek a tények hosszú távra determinálják a társadalom megváltoztathatóságát.
A legfontosabb, hogy el kell kezdeni működtetni az államot, nem félrebeszélni, és Trianont, Mohácsot kiáltani. Az állami alrendszerek ma rituálisan működnek, amit csendben elfogadunk, de eközben tisztában vagyunk azzal, hogy nincs ez így rendben. Csehország példája követendő lehet: a kis lépések politikájával, hangyaszorgalommal építkezzünk, és felejtsük el a szokásos magyar tűzijátékokat. A szakember hangsúlyozta: nem spórolhatjuk meg a változások beéréséhez szükséges időt! A folyamatok elindultak, már leszámoltunk a rendszerváltás, mint a sikerhez vezető egyedüli út, vagy az EU-csatlakozás mindenhatóságának illúziójával, a közeli jövőben az adócsökkentés lesz ilyen, ugyanis idővel mindenki belátja majd, hogy az orvosság most nem ez.
Pogátsa Zoltán szerint elsőként a foglalkoztatási helyzeten kellene javítani a foglalkoztatáspolitikai rendszer kicserélésével. Ezt kövesse az oktatási rendszer átalakítása: a szakképző rendszer visszahozása, a túlképzés, és általában az egész felsőoktatás visszaszorítása, valamint kívánatos lenne a tandíj bevezetése. Így bővülne az alacsony hozzáadott értékű munkák sora, aminek következtében növekedne a foglalkoztatás. Eközben a magas hozzáadott értékű munkák ellátására alkalmas munkavállalók tudását tovább lehetne gyarapítani a felsőfokú képzési rendszer hatékonyságának javításával. Mindez eredményezi majd azt a bővülő adóbázist, amire alapozva végrehajthatóvá válik az adócsökkentés, így elindítva azokat a kedvező folyamatokat, amelyek az egész gazdaságot lendületbe hozzák.
Kérdéses azonban, hogy egy ehhez hasonló programot ma melyik politikai erő tudna végrehajtani. A kormánypárti szavazók kiábrándultak a baloldalból, ezért a Fidesz valószínűleg hatalomra kerül a következő választásokon – ám a pártnak nincs használható programja, vagyis néhány éven belül a jobboldali választók is azt érzik majd, hogy pártjuk cserbenhagyta őket. Idővel Magyarország eljut oda, ami az USA-ban természetes: az emberek nem szavaznak olyan pártokra, amelyek nem az érdekeiket képviselik. Ha nincs nekik megfelelő politikai erő, akkor nem élnek szavazati jogukkal. A következő választásokon biztos, hogy egyre kisebb lesz a részvételi arány. A lakosság rádöbben, hogy a válságból történő kilábaláshoz azokra az új, hiteles emberekre van szükség, akik ma még ugyan nem tűntek fel a politikai palettán, de létezésük egyre nyilvánvalóbb, és csak idő kérdése, hogy mind jobban hallassák a hangjukat, vizionálja a közgazdász–szociológus.
(Kleinhappel Miklós)
Elfeledett tudósok és egyetemi oktatók nyomában
Semmilyen magyar tudománytörténeti vagy egyéb dokumentum nem tesz említést a Magyarországon született és külföldre távozott, illetve az idegenben született magyar származású tudósok, egyetemi oktatók életútjáról és munkásságáról. A megdöbbentő tényt az elmúlt héten a Természettudományi és Műszaki Kar Természetföldrajz Tanszéken a Savaria Egyetemi Központ Tudományos Bizottsága, a Magyar Tudományos Akadémia Vas Megyei Tudományos Testülete, valamint a Magyar Meteorológiai Társaság Szombathelyi Csoportja szervezésében megrendezett VII. Természet-, Műszaki és Gazdaságtudományok Alkalmazása Nemzetközi Konferencián ismerhették meg a résztvevők. Két szakember, Szőcs Huba László és Szőcs Géza Mihály az említett személyeket természettudományi folyóiratok régi számaiban fedezte fel, mint tanulmányokat publikáló szerzőket. Ezt követően kutatómunkába kezdtek, ami immár több éve tart, hogy – megfogalmazásuk szerint – az utolsó órában mentsék, ami menthető. A munkát Bécsben, a Zentralbibliothek für Physik-ben, valamint hazánkban és az internet segítségével végzik. A feladat nagyságát jelzi, hogy kevéssé a fizikai, sokkal inkább az időbeli távolság okán ma már komoly kihívást jelent elfeledett tudósaink, illetve oktatóink életének és tevékenységének felkutatása. Szőcs Huba László és Szőcs Géza Mihály a közeljövőben publikálja eredményeit.
(Kleinhappel Miklós)
Harmadszor is Universitas Kupa-győztesek
Egymás után harmadszor szerezte meg a győztesnek járó serleget (hasonlóan a futsal csapat meneteléséhez, ahol szintén igazoltak is játszhattak) a Savaria Egyetemi Központ (SEK) női kispályás labdarúgócsapata az Universitas Kupa országos döntőjén, melyet ezúttal Miskolcon rendeztek meg. A női kispályás labdarúgásban már tavaly elkezdődtek a körzeti selejtezők, hogy idén áprilisban a továbbjutó csapatok megmérkőzzenek a területi selejtezőkön a hat döntős helyért. A csapatok körmérkőzése után (NYME SEK–Békéscsaba 3:0; NYME SEK–ELTE „B” 3:1) másnap következett az elődöntő (NYME SEK–ELTE „A” 4:0), hogy kiderüljön, melyik két csapat jut be a fináléba. A döntőben a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ és a Szegedi Tudományegyetem gárdája mérte össze erejét. A megmérettetés 1:0-ás eredménnyel ért véget, így szombathelyi győzelmet hozott. A végeredmény: 1. NYME SEK – 100 százalékos eredménnyel, 11:1-es gólaránnyal! –, 2. SZEGED, 3. ELTE „A”, 4. BÉKÉSCSABA, 5. ELTE „B”, 6. VESZPRÉM. A bajnokcsapat tagjai: Kiss Emília, Varga Petra, Katona Kitti, Werkman Viktória, Szarka K. Barbara, Tóth Alexandra, Kovács Georgina, Bertók Katalin. Utóbbi hat találatának köszönhetően a torna gólkirálya címmel is büszkélkedhet. A csapat edzője Sákovics Péter.
(Kleinhappel Miklós)
AJÁNLOM AZ OLDALT
