V. évfolyam, 39. szám (2008. június 23.)

Kleinhappel Miklós  2008.06.23. 20:40

V. évfolyam 39. szám 2008.06.23.

---

Várja a sportértelmiség fejlesztési tanácsait az állam

 

„Négy évig dolgoztunk hazánk sportstratégiáján, melyet a közelmúltban elfogadott az Országgyűlés. Cselekvési programot készítettünk, amelynek lényege, hogy az eredményes nemzetközi modelleket és a hazai gyakorlatot közelítsük egymáshoz az adaptálható elemek átvétele segítségével”, nyilatkozta Győrfi János, az Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság Sport és Stratégiai Főosztály vezetője. A szakember a Nevelés- és Sporttudományi Kar Sporttudományi Intézet Sportértékek, egészségmagatartás, sportgazdaság címmel megrendezett konferenciáján adott interjút hírlevelünknek.
 

Oktatás, kultúra, esélyegyenlőség – felfűzhetők a sport köré

      – Mi az állam szerepe a nemrégiben elfogadott sportstratégia értelmében?
      – A sport-, a szabadidő-, valamint a szabadidősport-gazdaság fejlesztésének az államon múló elemeit kell impulzusokkal ellátnunk. Tavaly együttműködést alakítottunk ki a Magyar Sporttudományi Társasággal. Ennek keretében sport- és gazdaságtudományi konferenciát rendeztünk, valamint sport és gazdasági kutatócsoportot hoztunk létre. Mindezt annak érdekében, hogy megismerkedjünk a sporttudomány elkötelezett gondolkodóival, kutatóival. Tizenhét éven át dolgoztam edzőként, ebből adódóan tudom, mi az, ami a „terepen” hiányzik. A közvetlen kapcsolat a sportszakembereket képző intézményekkel, vagyis azokkal a bázisokkal, ahol a jövő szakemberei találhatók. Tavaly még arról beszéltünk, az állam részéről nem érkezik megrendelés a szakma felé. Ez ma már nem igaz. Várjuk, hogy a sportértelmiség adjon fejlesztési tanácsokat, ne különféle cégek sok-sok millió forintért. Az oktatás, a kultúra és az esélyegyenlőség ugyanis felfűzhető a sport köré. De lényeges az is, hogy további két nagy csoporttal erősítsük a kapcsolatot: a multinacionális cégekkel, illetve a kis- és középvállalkozókkal. Ki kell dolgoznunk, a magántőke hogyan kapcsolódhat az állami forrásokhoz úgy, hogy az ösztönzően hasson. Jó példa erre az üdülési csekk, amelyből milliárdos bevételhez jut az ágazat. Több ilyen gyakorlatra van szükség.
      – A nemzetközi tendenciák és hazai gyakorlat között mi a különbség?
      – A kelet-közép-európai régió történelmi fejlődése sajátos. Többször kellett alkalmazkodnunk, váltanunk. Itthon például a rendszerváltást követően a szponzoráció kérdése a mai napig speciális, a mecenatúrának nincs kialakult gyakorlata. A másik oldal szintén komoly problémákkal küzd: a sportszolgáltatások komplexitása, a sportrendezvényekhez kapcsolódó családi vagy kisközösségi jelleg elég gyenge. Nem elég egyetlen sportrendezvényben gondolkodni, a szabadidő eltöltése szempontjából ugyancsak kultúraváltásra van szükség. Ennek sportfilozófiáját eddig senki sem dolgozta ki. Minisztériumunk – elmúlt évi tevékenysége kapcsán – 100–120 kutatóval áll kapcsolatban, hogy kísérleti projektek szülessenek.

 

Fenntartható módon 21. századi modellt kialakítani

      – Milyen eredményekről tud beszámolni?
      – A multinacionális vállalatokkal a tavalyi évben étkezés és egészég vonalon, a táboroztatási programunkkal kapcsolatosan működtünk együtt, ám ez csupán az ebbe az irányba tett első lépés volt, a kapcsolat még gyerekcipőben jár, fejlesztésre szorul. A multikkal idén különböző programjaink kapcsán, a finanszírozás okán álltunk kapcsolatban egy kísérleti projekt keretében. El kell mondani, hogy ez a terület jogi és szerveződési szempontból rendezetlen. Idén újra szervezünk gazdasági konferenciát, a résztvevőkkel megtárgyaljuk, milyen fejlesztési lehetőségeink vannak. De hogy konkrét példát is mondjak, megterveztettünk egy itthon soha nem látott multifunkcionális épületet. Ez abban különbözik az eddigi kulturális és sportterektől, hogy fenntartható módon próbál meg 21. századi modellt kialakítani. Környezetvédelmi szintje egy passzív házhoz közelít, energiatakarékos, környezetbarát. Ugyanakkor a benne található üzleti terek aránya 60–80 százalék – tehát egy térben képzeljük el az üzlettel történő együttműködést. Ennek a projektnek kicsit nagyzolva a Világtengely, illetve Világköldök elnevezést adtuk. Jó lenne, ha a jövőben a hétköznapi életet az ilyen típusú terek tudnák szervezni, valamint az üzleti élettel összekapcsolni. Ez ugyan napjainkban még idea, de nem szeretnénk, ha távoli elképzelés lenne. Ezért a tárgyalások megkezdésére van szükség egyrészt az Európai Uniós források megszerezhetősége érdekében, másrészt a magántőkével egy új típusú PPP-konstrukció kialakítása céljából.
      – Nem lehet könnyű feladat elérni, hogy előbb egymásra találjanak a partnerek, majd képesek legyenek együttműködni.
      – Magyarországon sajnos rendkívül alacsony a kooperáció. Az államnak viszont nagy szerepe van az együttműködések segítésében. Ültessük egy asztalhoz a partnereket, hogy tisztázzák, kinek mi az érdeke. Ezt követően meg kell határozni azokat a prioritásokat, amelyeket az állam – mintegy katalizátor szerepet ellátva – képvisel majd, és ezek köré szervezhető a hétköznapi élethez szükséges szolgáltatáskomplexum. Ebben a pillanatban a sok az eszkimó, kevés a fóka szindróma időszakát éljük. Nekünk most olyan mintákat kell adnunk, melyeket látva mindenki elgondolkodhat a követhető modellen. Jelenleg a komplex kódok hiánya a gátja a továbblépésnek. A 21. század nem arról szól, mint amiről a 20. szólt. Másképp kell gondolkodnunk a humán kultúra, ezen belül a sport szerepéről. A tudás- és az informatikai társadalom korában élünk. Eddig a sport még nagyon esetlegesen vagy semennyire nem kapcsolódott rá erre a rendszerre. Ma a fizikusok például a fizika, a matematika, valamint a humán tudományok találkozásában rejlő lehetőségeken töprengenek. A sport tudományközi volta miatt eddig hátrányt szenvedett. S bár helyzete most is megerősítésre vár, interdiszciplinaritása révén, határterületei megtalálásával válaszolni lehet az új kihívásokra.  Azon vagyunk, hogy a sportnak új, követhető vágányokat rendeljünk meg úgy, hogy a részt vevőknek természetesen a szabad választás lehetőségét is megadjuk.  

 

(Kleinhappel Miklós)