NYME SEK HÍRLEVÉL

VII. évfolyam 45. szám 2010.10.06.

A SEK-en tart elnökségi ülést a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete 
       A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) a Savaria Egyetemi Központban tartja soron következő elnökségi ülését október 15–16-án. A hivatalos program 15-én 15.30-kor kezdődik a Tanácsteremben. A SEK vezetése nevében köszöntőt mond dr. Molnár Katalin, a Bölcsészettudományi Kar dékánja, valamint dr. Polgár Marianna, az FDSZ Berzsenyi Dániel Alapszervezet titkára. Az elnökségi ülés napirendjén szerepel a felsőoktatás jelenlegi helyzetének, feladatainak megvitatása a törvényelőkészítő munka, a felsőoktatás finanszírozása és az érdekvédelmi feladatok tükrében. Az ülés végeztével kötetlen szakmai beszélgetésre, valamint a résztvevőkben felmerült kérdések feltételére is mód lesz. 16-án az elnökség megtekinti az egyetemi központ főépületét és könyvtárát, majd a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumot. Az elnökségi tagok a nap folyamán konzultációt folytatnak majd prof. dr. Gadányi Károllyal, a SEK elnökével és Károly Frigyessel, a gyakorló iskola és gimnázium igazgatójával.

(Kleinhappel Miklós)

Már a szlavisztika sem a régi (fotókkal)
       Már a bölcsészettudomány sem a régi, mondhatnánk akár keserű szájízzel is, de a kijelentés jelen esetben, a Savaria Egyetemi Központ Bölcsészettudományi Karára vonatkoztatva minden lehet, csak nem keserű. Hanem annak a bizonyítéka, hogy az idő „vasfoga” nem kímélve a bölcsészeket (sem), arra készteti őket, hogy megfeleljenek az új kihívásoknak. Múlt pénteken és szombaton, a Nemzetközi Szlavisztikai Napokon kiderült, hogy megfelelnek. Hiszen – folytatva a fenti gondolatmenetet – nem csupán a bölcsészettudomány, hanem már a szombathelyi szlavisztika sem a régi. Ahogy Antonio Donato Sciacovelli, a BTK tudományos dékánhelyettese a konferenciát megnyitó beszédében hangsúlyozta, az idén kilencedik alkalommal megrendezett rangos szimpóziumot kezdetben, 1982-ben valószínűleg azzal a szándékkal álmodták meg, hogy a szombathelyi műhelyekben felhalmozódott kutatási eredményeket, oktatási tapasztalatokat szélesebb közönséggel is megismertessék, így adva példát a fiatal kutatóknak, oktatóknak és intézményeknek, hogy ezekből a találkozásokból merítve folyamatosan újítsanak. Napjainkban – sok esetben talán éppen e találkozások hatására – viszont senki sem csodálkozik azon, hogy a hagyományos bölcsészettudomány modelljéből kilépve, a kevésbé a kultúra részeinek tartott megjelenési formák – mint például a média egyes szegmensei – a filozófiai és filológiai stúdiumoktól egyre elválaszthatatlanabbak. Ennek jegyében rendezte meg a Szláv–Filológiai Intézet a szlavisztikai napokat, s ezzel példásan reprezentálja a kutatói és oktatói társadalomban jelen lévő innovációs folyamatokat: a párhuzamos tapasztalatokból származó, több irányba indított elemzések révén egybecsengő eredményeket. S ezt bizonyítják azok a konferenciák is, melyeket a BTK-n a közeljövőben rendeznek: nemzetközi germanisztikai konferencia, Márai-konferencia, interkulturális tanulmányok szimpóziuma. „A Bölcsészettudományi Kar fontosnak tartja a tudományterületek kapcsolatának erősítését, ezért nagyra értékeli az ezt segítő kezdeményezéseket, melyek tovább növelik jelentőségét a felsőoktatásban, a tudományos kutatásban, a magyar társadalomban, és ezáltal bizonyítják intézményük aktivitását a közép- és keleti európai nemzetek közötti kapcsolatokban” – mutatott rá a dékánhelyettes. Majd az előbb említett európai nemzetek tagjaival kapcsolatban, azt mondta, egy bolgár származású művész, Yanko Tsvetkov Európáról szóló „kultúrazonosító” térképeket készített, ezeken jól látható, hogyan tekintünk magunkra és a többi népre a megszokott kulturális sablonok alapján: például az olaszok többsége számára Oroszország egyenlő a Gazprom-mal, a bolgároknak a Big Brother-rel, Lengyelország pedig a Pápa államának felel meg. „A sztereotípiák káros hatását elkerülendő, reményünk és feladatunk megváltoztatni ezeket a szomorú egyszerűsítéseket, így hozzájárulva a minél teljesebb európai identitás alakításához” – zárta megnyitó gondolatait Antonio Donato Sciacovelli. A rendezvényen készült fotók a http://www.sek.nyme.hu/szki/NYME%20SEK%20KPTR/Forms/AllItems.aspx?RootFolder=%2Fszki%2FNYME%20SEK%20KPTR%2F2010%2FNemzetk%C3%B6zi%20Szlavisztikai%20Napok%20%28okt%C3%B3ber%201%2D2%2E%29&View={84F047D4-F770-4DEE-9DB1-C55FE7A7ECAE} címen elérhetők.

(Kleinhappel Miklós)

1848–49: forradalom, szabadságharc és polgárháború
       A „19. század csodálatos esztendejéről”, az 1848-49-es eseményekről szóló rendezvényt szervezett tegnap a Smidt Múzeum. Koszorúzás, zenés műsor és egy előadás kapott helyet a programban; utóbbit dr. Katona Attila történész, a Bölcsészettudományi Kar egyetemi docense tartotta, tőle származik a fenti meghatározás is. A Múzeumok őszi fesztiválja című rendezvénysorozat – amely a Térjünk a tárgyra – Nyitott kapuk, mesélő tárgyak alcímet viseli – nyitó darabja számos érdeklődőt vonzott, kicsinek bizonyult a hallgatóságnak kialakított hely. Talán nem véletlenül: az érdekfeszítő előadáson kívül a múzeum kuriózumnak számító „levezetéssel” készült: Smidt Lajos ugyanis nem csupán Vas megyei, hanem országos vonatkozású anyagokat is gyűjtött, az előadás után ezeket meg lehetett tekinteni. De mindezek előtt az intézmény udvarán Laki Demeter és Sebesy Kálmán emléktáblájánál koszorút helyezett el a Smidt Múzeumért Alapítvány, majd két művész egy Kossuth-nótát és egy katonadalt adott elő. Dr. Katona Attila az előadását Petőfi egyik – ahogy fogalmazott –, talán senki által nem ismert versének soraival kezdte (Megérte ezt az évet is/megérte ezt a magyar haza). A sorokból érzékelhető, hogy a radikális költő olvasatában is kétséges volt az események következménye (helyi vonatkozás: amikor a verset írta, Szombathelyt már megszállta a császárság hadserege). Utólag persze könnyű látni, hogy 1848–49 merőben új irányt adott hazánk történetének, a modern Magyarország alapjai születtek meg ekkor. Ám a kortársak egyes tagjai kataklizmaként élték meg ezt az időszakot, mások a szó szoros értelmében szinte semmit sem tudtak arról, hogy történt valami. 1848–49 történetének két lényeges dátuma van: március 15. és október 6. A történész véleménye szerint ezekről a történetírás és az emlékezet egyfajta sajátos keverékével érdemes beszélni. Előbbi a remény napja; olyannyira, hogy egy évvel később már megünnepelték, sőt, az az ötlet is felmerült, hogy Táncsicsot újra vessék börtönbe, hogy aztán megint ki lehessen szabadítani, mert „értettek a kultuszteremtéshez a fiúk”. Utóbbi a pesszimizmus időpontja, az akartuk, de mégsem sikerült-nap. Újabb érdekesség, hogy később, 1867 után – ekkortól volt mód az „otthoni” kereteken túl a nyilvánosság előtt is legálisan emlékezni – október 6-án tartották a megemlékezéseket. Szombathelyen is: a Székesegyházban egy fekete lepellel letakart koporsó mellett gyászszertartást tartottak. A jelenlegi vasi megyeszékhelyen „szerény városi forradalom” ment végbe 1848–49-ben. A korabeli Vas megyében több száz falu volt, ebből kifolyólag a forradalmat (ahogy általában vidéken) a papírpénztől történő szabadulásban lehetett tetten érni. A gazdasági tárgyú félelem oka az volt, hogy a Habsburg Birodalom sok pénzt vont el, főképp az ezüstpénzeket, emiatt sokan tartottak a valuta elértéktelenedésétől, s kívánták fémpénzre cserélni a bankókat. Többnyire sikertelenül. Dr. Katona Attila megjegyezte, az 1848–49-es események kapcsán nem szokás arról beszélni, hogy a forradalom és szabadságharc mellett polgárháborút is vívtak: a Kárpát-medencében először fordultak szembe egymással különböző népcsoportok azért, mert tagjaik más nyelven beszéltek.

(Kleinhappel Miklós)

Amire az „épeszű” norvégok nem vállalkoztak
       „Előadásomban egy minden szempontból rendkívüli feladatról, egy, a hétköznapi ember számára ismeretlen országról, annak lakóiról, klímájáról, földtanáról, egy magyar geológus kalandjairól szeretnék beszélni” – vezette be Vízkutatás a Szaharában című élménybeszámolóját dr. Benkó Zsolt tegnap. A szakember a Magyar Meteorológiai Társaság Szombathelyi Csoport és a Magyar Földrajzi Társaság Nyugat-magyarországi Osztálya közös rendezvényén tartott prezentációt.  Dr. Benkó Zsolt munkájának helyszínéről, Csádról, erről a sok szempontból a legek, valamint az ellentmondások országáról szólva elmondta: a Föld egyik legmelegebb, legszárazabb, legszegényebb állama folyamatos külföldi segítségre szorul, hogy lakóit ellássa, határait megvédhesse, s hogy a közlekedésben kimerülő minimális infrastruktúráját fenntartsa. „Államról, államigazgatásról beszélni Csád vonatkozásában túlzás: az elnök hatalma jószerivel a fővárosra és környezetére korlátozódik, hatalmát csak a több tucat törzs, vallási közösség alkalmi koalíciójával képes fenntartani. A szudáni lázadók naptár szerinti pontossággal dúlják fel az országot évről évre. Az ENSZ-nek, a segélyszervezeteknek, valamint az ország nyersanyagait kitermelni szándékozó külföldi, elsősorban kínai tőkének köszönhető, hogy az Csád létezik, s valamennyire működik. Szerencsére vannak gazdag államok, melyek nem fukarkodnak a segítséggel és hajlandók expedíciót küldeni a teljes káoszba. Az egyik ilyen ország a világ egyik leggazdagabbika, Norvégia, amely 2009–2010-ben pénzt és energiát nem sajnálva egy évig kórházat és vízkutató expedíciót állomásoztatott Csád második legnagyobb városában Abeche-ben. Ebbe a vízkutató expedícióba kerestek olyan önkénteseket, akik nem féltek a néha 50 fokot is elérő melegtől, az egyszerű katonai tábor körülményeitől, akik képesek voltak gyorsan jó döntéseket hozni, és ami a legfontosabb, ötlettel rendelkeztek, hol lehet a sivatag közepén vizet találni. Mivel ’épeszű’ norvég minderre extra fizetésért sem vállalkozik, kénytelenek voltak külföldi, hozzáértő önkénteseket keresni. Így kerültem én a Szaharába. Feltétlen alkalmasnak nem tartottam magam a feladatra, ötlettel sem rendelkeztem, de elsőre érdekes kalandnak tűnt, és utólag visszatekintve nem kellett csalódnom. Sikerült vizet találni ott, ahol előttünk senkinek, méghozzá rögtön az első néhány napban! Az első sikerek után, illetve a munka és az idő előre haladtával feltárult számomra az ország szegénysége és sok minden átértékelődött bennem: a jól fizető munkából humanitárius akció és szakmai kihívás lett” – osztotta meg élményeit a hallgatósággal dr. Benkó Zsolt.

(Kleinhappel Miklós)

Klebelsberg Kuno művei az interneten 
       Klebelsberg Kuno öt kötete vált elérhetővé a Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívumában (MTDA) – tájékoztatta hírlevelünket a Savaria Egyetemi Központ Könyvtára. Amellett, hogy a könyvekből Klabelsberg tevékenységét ismerhetik meg az érdeklődők, a kiadványok sajátos kordokumentumok is. Az öt kötet: A magyar rokkantügy szervezete, Jöjjetek, harmincas évek!, Klebelsberg Kuno beszédei, cikkei, törvényjavaslatai 1916–1926., Utolsó akkordok, Világválságban. Az MTDA célja, hogy feltárja a magyarországi társadalomtudományi és történeti szociológiai irodalom klasszikusait, valamint az adott időszak reprezentáns szellemi irányzatait. Az oldal a http://mtdaportal.extra.hu/ címre kattintva érhető el.

(Kleinhappel Miklós)