Mark Larson csengetésére egy robot nyitott ajtót. Ezüst színű, igencsak nagydarab példány volt. Két szeme pirosan világított. Egyik karját letagadhatatlanul gépies mozdulattal emelte fel és olyan hangon szólt Markhoz, mint amilyet egy olyan ember produkál, akinek különféle elektronikus eszközökkel manipulálták a hangját.

    - Kérem, fáradjon be!

    Mark belépett és a robot becsukta mögötte az ajtót. Ahogy ez utóbbi mozgott, furcsa zajokat adott ki magából. Mint amikor fém csúszik fémen, mindenféle kenőanyag alkalmazása nélkül.

    Mark a gyéren megvilágított előtérben, az egyik ablak mellett egy hóhért és egy pókot látott beszélgetni. Mindkettő poharat tartott a kezében, időnként bele - belekortyolgattak italaikba. Az előtérből nyílt egy nagyobb szoba. Mark látta, amint egy utcalány ( aki eredetileg láthatóan férfi volt ) egy tündérrel táncol. A teremből zene és halk zsivaly szűrődött ki.

    - Te ki vagy?

    Mark a robot felé fordult és egy könnyed mozdulattal leemelte a fejéről farkasjelmeze fejét.

    - Mark Larson! - örvendezett a robot és ő is levette jelmeze fejét.

    - Te pedig James Herner vagy - mondta Mark. - Igazán jó a jelmezed.

    - Philips azt mondta, túl kövér vagyok, ilyen robot nem létezik. De miért ne létezhetne? Ha ezeket a gépeket emberekről mintázzák, éppúgy lehetnek kövérek, mint ahogy soványak. A te jelmezed is szuper. De ha te vagy a farkas, hol van Piroska? - nézett Mark háta mögé James. Szemei huncutul csillogtak. Akár egy vásott kölyök, gondolta Mark.

    - Pillanatnyilag nincs Piroska - mondta.

    - Csak nem azt akarod mondani, hogy a nagy nőcsábász, Mark Larson facér?

    - Az utóbbi időben rengeteget dolgozom. Egy új projekt...

    Mark szavait egy gorilla megjelenése szakította félbe.

    - James, vannak még poharaid? Egy játékhoz kellenének.

    - Azonnal megyek - mondta a házigazda a gorillának, majd Mark felé fordult: - Bocsáss meg, de hív a kötelesség. Még találkozunk, érezd jól magad!

    Ezzel Mark egyedül maradt. Visszatette fejére farkasjelmeze fejét és elindult, hogy feltérképezze a hatalmas házat. A tekintélyes méretű nappaliban körülbelül két tucat kollégája tartózkodott. Táncoltak, beszélgettek, ettek. Az alsó szinten lévő szobák is fel voltak díszítve, itt is talált néhány embert. A hangulat még nem hágott a tetőfokára, de erre bőven volt még idő, hisz csak alig múlt hét óra. Ahogy közeledik az éjfél, mindenki egyre vidámabb, oldottabb lesz majd. Ő ekkor fogja végrehajtani a tervét. Jobb keze a farkasjelmez belső oldalára varrt kis zsebben lévő fiolára vándorolt. Méreg volt benne.

    Hogy a cég munkatársai jelmezbállal ünnepeljék az új évezred beköszöntét, James Herner ötlete volt. Rögtön fel is ajánlotta erre a célra a házát. Ennek a szilveszternek különlegesnek kell lennie, mondta. A gyilkosságot illetően Mark fejében ekkor állt össze a kép. Jobb alkalmat keresve sem találhatott volna, hogy eltakarítsa végre az útból azt az átkozott Collow - ot. Most is, és mindig, ha a férfira gondolt, akaratlanul is ökölbe szorult a keze. Neki köszönheti a karrierjét, Mark segítette, amikor csak szüksége volt rá. Most pedig ki akarja fúrni az igazgatótanácsból, hogy a helyére léphessen. De ezt nem fogja hagyni! Majd megmutatja ő ennek a kis taknyosnak!

*                              *

    Mark nem aggódott, amikor kiderült, a bulira meghívottak között, mint az egyik kollégájának a férje, egy rendőr is van. Semmit sem fog tudni rábizonyítani.

    A mérget néhány perccel éjfél előtt tette Collow pezsgőjébe. Arra gondolt, ez lesz a legmegfelelőbb időpont, hogy a szívmegállást előidéző szerrel megbolondított italt amaz megigya. A nyüzsgésben senki sem fogja észrevenni, amint kihívja. Az pedig követni fogja, hiszen semmit sem sejt arról, milyen indulatok feszülnek benne - Mark mindvégig titokban tartotta előtte újkeletű gyűlöletét. Az egyik üres helyiségbe vezeti majd, mire a szer hatni kezd. Ha később észre is veszi valaki, hogy a pamlagon fekszik, az illető azt fogja gondolni, ismét túl sokat ivott. Mark helyzetét megkönnyítette, hogy Collowról köztudott volt, nem veti meg az italt. A vállalati összejöveteleken előbb vagy utóbb egy székben vagy egy ágyon kötött ki az alkoholtól kábultan. Ezen az estén sem állt már messze ettől. Az ő jelmezének nem volt feje, csak az arcát festette ki, így most bárki könnyedén felismerhette. S ha egy bizonyos idő elteltével valaki mégis felfedezné, Collow ezúttal nem az ital miatt hever látszólag élettelenül, az orvosok már akkor sem tudnak segíteni rajt.

    Mark terve tökéletesen bevált. Negyed egykor Collow már holtan feküdt a pamlagon. Mikor Mark megtudta, hogy a fickó Piroskának öltözött, megállíthatatlannak tűnő nevetésben tört ki, amint eszébe jutottak James Herner korábbi szavai. Félre is kellett vonulnia, nehogy kollégáinak feltűnjön hirtelen támadt jókedve. Bele kellett olvadnia az összképbe, hogy sikeresen végre tudja hajtani a tervét - egy ilyen megnyilvánulást még nem engedhetett meg magának. Mikor ott állt az egyik félhomályos helyiségben és Collow holttestét bámulta jóleső melegség áradt szét a testében. Sosem ölt még embert, eddig végig sem gondolta, képes lenne - e rá egyáltalán. Talán épp ezért sikerült végigcsinálnia. És persze Collow rászolgált arra, hogy megölje.

    A hullát két órakor fedezték fel. Velőtrázó sikoltás hallatszott a szoba felől, ahol a holttest volt. Néhányan döbbenten abbahagyták a táncolást, mások kezében megállt a kortyolásra emelet pohár. Először csak két ember, majd egyre többen indultak a szoba felé. Húsz perc múlva a rendőrség is megérkezett. Az orvosszakértő előzetesen megállapította, Collow halálát szívbénulás okozta. A mulatozás véget ért. Mark kivételével mindenki úgy érezte, rosszul kezdődik az év. Mark kivételével.

*                              *

    Bár igyekezett, hogy arca semmit se áruljon el, Markot megdöbbentette, amikor a titkárnője közölte vele, a rendőrség emberei vannak itt. Collow haláláról akarnak beszélni vele, mondta a nő.

    2001. január 4 - e volt. Bár még csak három nap telt el azóta, hogy megölte a férfit, Mark biztos volt benne, hogy sosem fognak gyanakodni rá. A fenébe is, már akkor is biztos volt ebben, amikor megölte Collow - ot! Mindent tökéletesen előkészített: természetesen nem alaptalanul választotta azt a mérget, ami szívbénulást okozott. Neki és Collownak ugyanaz volt az orvosa, így könnyedén hozzájutott az információhoz, hogy a fickónak problémája volt a szívével. Nem tudta, a rendőrség befejezte-e már a szimatolást - ezek szerint még nem. Nyugtalanította, hogy még mindig vizsgálódnak.

    A titkárnője két rendőrt kísért a szobába. Az egyik az a férfi volt, aki a jelmezbálban is ott volt. Végig ő beszélt, a másik mintha csak azért jött volna el, hogy végighallgasson egy érdekesnek ígérkező beszélgetést, meg sem szólalt. Milyen jelmezben is volt? - tűnődött Mark, de nem tudott rá visszaemlékezni. Azon az estén minden figyelmét Collow kötötte le.

    - Miben segíthetek, uraim? - kérdezte Mark, miután leültette a vendégeit.

    - Mint ahogy azt már a titkárnőjétől biztosan tudja, Mr. Collow halálának ügyében nyomozunk.

    - Nyomoznak? - vonta fel a szemöldökét Mark. - Úgy tudom, Collow halálát a rossz szíve okozta.

    - Okunk van feltételezni, hogy nem ez történt.

    - Tehát... azt akarja mondani, hogy megölték?

    - Ön mondta - villant meg a rendőr szeme. Mark egy röpke pillanatig azt hitte, amaz tud valamit. De elhessegette ezt a gondolatot. Ez lehetetlen!

    - Mire gondolnak?

    - Bár az orvosszakértő és később a boncolást végző orvos is azt állapította meg, Mr. Collow halálát szívbénulás okozta, én biztos vagyok abban, hogy nem természetes halállal halt meg.

    - Nem a szíve miatt halt meg?

    - A szíve miatt, csakhogy nem természetes módon.

    - Értem. És én miben lehetek a segítségükre?

    - Beszéljen nekünk Mr. Collow - ról, kérem.

    Mark mindent elmesélt arról, hogyan látta meg Collow - ban a leendő neves szakembert, hogyan karolta fel és segítette, ám arról mélyen hallgatott, hogy a férfi az utóbbi időben a helyére pályázott. Ahogy beszélni kezdett, bár nem tudatosult benne, keze ugyanúgy ökölbe szorult, mint mostanában mindig, ha a férfire gondolt. Ám ezt csak akkor vette észre, amikor a rendőr olyan pillantással nézett már - már görcsösen ökölbe szoruló kezére, amit ha akart volna, sem tudott volna nem észrevenni.

    - Tudott Ön arról, hogy Mr. Collownak szívproblémái voltak? - kérdezte a rendőr.

    - Nem, erről nem volt tudomásom.

    - Vagyis annak ellenére, hogy már - már apai módon gondoskodott róla, nem tudott arról, hogy ilyen súlyos egészségi problémája volt?

    Ismét az a megvillanó szem! Újra azok a kényelmetlen gondolatok. Milyen jelmezben volt ez a fickó? Nem tudta, miért, de úgy érezte, muszály visszaemlékeznie.

    - A fiúknak mindig vannak olyan titkaik, amiket még az apjuknak sem mondanak el - válaszolt Mark. - Ön talán minden titkát elmondta az apjának? Azonkívül ebben a szakmában nem éppen jó ajánlólevél, ha valakinek baj van az egészségével. Azt hiszem, én is igyekeznék titokban tartani, ha ilyen problémám lenne.

    - És annak ellenére sem tudott a dologról, hogy Önnek és Mr. Collownak azonos orvosuk van?

    - Ha felkeresem Mr. Kusikot, rólam beszélünk, nem másról. De mire akar kilyukadni ezekkel a kérdésekkel?

    - Egészen ártatlan kérdések, nyugodjon meg - mondta a nyomozó szelíden  mosolyogva. Arra szolgálnak, hogy a lehető legtágabb képet kapjuk a néhai Mr. Collow - ról és a környezetéről.

    - Ha megkérhetem, siessünk egy kicsit. Negyed óra múlva tárgyalásom lesz.

    Bár nem szívesen vallotta be magának, Mark most már nyugtalan volt. Egyre inkább az volt az érzése, hogy csapdába akarják csalni. És az sem nyugtatta meg túlságosan, hogy képtelen visszaemlékezni rá, milyen jelmezben volt ez a férfi. Pedig fontos lenne...

    - Önnek nem fontos, hogy megtaláljuk Mr. Collow gyilkosát?

    - Természetesen fontos. Hogy mondhat ilyet?

    - Ennek örülök. Nem fogjuk sok idejét elrabolni, ne aggódjon. Nincs rá szükségünk. Kitisztította a jelmezét, mielőtt visszavitte a kölcsönzőbe?

    - Nem.

    - Miért?

    - Ezt a kölcsönző vállalta magára.

    - De kitisztíttatatta volna?

    - Úgy érti, ha ez az én feladatom lett volna? Természetesen.

    - És ha valamilyen szennyeződés került volna rá?

    - Mint mondtam, ez a kölcsönző feladata. Bár... ebben az esetben azt hiszem, igen.

    - Tehát mivel ön úgy tudja, semmilyen anyagtól sem szennyeződött a jelmez, nem tisztította ki.

    - Így igaz, nem szennyeződött.

    - Milyen jelmezben is volt?

    - Farkasjelmezben.

    - Miért éppen ezt választotta?

    Mark egy ideig csak nézett a nyomozóra. Egyre kényelmetlenebbül érintették a kérdések. Az előbb csak úgy érezte, csapdába akarják csalni, most mint aki már be is sétált a csapdába.

    - Tehát, Mr. Larson?

    - Nem tudom. Erre a kérdésre nem tudok válaszolni.

    - Mr. Collow mint Piroska jelent meg a bálon. Ön volt a farkas... - a nyomozó várakozón nézett Markra.

    - Igen.

    - Mr. Larson, letartóztatom Mr. Collow meggyilkolásának vádjával.

    - Tessék?! - Mark úgy ugrott fel a székéről, mint aki parázsra ült.

    - Jól hallotta, uram. Az orvosa elmondta, igenis beszéltek Mr. Collow szívproblémájáról. Tudomásunk van róla, hogy Collow át akarta venni az Ön helyét, ami Önnek hogy úgy mondjam, nem volt épp kedvére való. Ez volt az indíték. Továbbá a kölcsönzőbe visszavitt jelmezek laboratóriumi vizsgálatakor az önén egy cseppnyi olyan mérgező anyagot találtunk, ami szívbénulást okoz. Úgy tűnik, a méreggel teli fiola rosszul zárhatott. Szrencsére Ön ezt nem vette észre, ezért nem is tisztította ki a jelmezt, hogy eltüntesse a nyomokat. Az orvosszakértői vélemény alátámasztotta, ez a szer okozhatta Collow halálát. A többi részlet most nem érdekel, a vádakat úgysem tudja elhárítani. De a rendőrségen folytatjuk a kihallgatást.

    Mark megsemmisülve állt az íróasztala mögött.

    - És még valami - folytatta a nyomozó. - Tudja, milyen jelmezben voltam én azon az estén?

    Mark nyitotta volna a száját, hogy azt mondja, nem, ám a szó a torkára forrt a felismeréstől.

    - Látom, most már tudja - mosolyodott el a rendőr. - Vadász voltam. Semmi esélye nem volt.