- Honnan ered a cím: Fény-emberke? –kérdezem Pétert.

    - A könyv címe a lézeres embriókeltéskor használt lézerfényre utal.

    - Az eljárásra később még visszatérünk. Hat év próbálkozás után született meg a fiatok. Mesélj erről az időszakról.

    - Feleségemmel, Pannival mindent megtettünk azért, hogy gyermekünk legyen. Nem voltunk türelmetlenek, de az évek múlásával beláttuk, hogy természetes úton ez nem fog sikerülni. Először egy innsbrucki magánklinikát kerestünk fel, mivel azonban feleségem sem ekkor, sem a következő két alkalommal nem esett teherbe, úgy döntöttünk, más utat választunk.

    - Mi volt a sikertelenség oka?

    - Minden alkalommal sikeresen összehoztak petesejteket hímivarsejtekkel, megindult az osztódás, vissza is tettek a méhbe két, három embriót, ezek azonban néhány hétnél tovább –mivel nem tudtak megtapadni-, elvesztek a világmindenség dzsungelében.

    - De ti nem adtátok fel…

    - Dehogy! Újabb három kísérlet következett, ezúttal Budapesten, a Kaáli Intézetben, az előbbi ok miatt azonban itt sem tudtak segíteni nekünk.

    - Gondolom, a sok utazás a lelkiek mellett anyagilag is megviselt benneteket.

    - Az eltelt évek alatt kis híján két millió forintba kerültek a próbálkozásaink. Ekkora összeget saját erőből nem lettünk volna képesek előteremteni. Rengeteget köszönhetünk az édesanyámnak. Ahogy a könyvben is fogalmaztam: 63 éves anyám azt mondta az egyik kudarcunk után, hogy ha tehetné, kihordaná a kicsit. Amúgy bizonyos szempontból ezt meg is tette: ő állta –nyugdíjasként- minden költségnek a felét. Sokat segített az anyósom, az apósom is, a rokonság, a baráti kör.

    - Következett próbálkozásaitok hetedik állomása, a Budai Meddőségi Klinika.

    - Ahol csupán alig több, mint egy éve van lehetőség lézeres embriókeltésre. Dr. Konc János főorvos egyszer elmesélte nekünk, hogyan tett szert erre a tízmillió forint feletti értékű szerkezetre a kórház. Egy fogadáson kisebb társaság beszélgetett, s egy üzletember arról érdeklődött, hogy mennek a dolgok a klinikán. A főorvos úr elmondta, hogy sokkal jobbak lennének az eredményeik, ha lenne a kórháznak egy ilyen lézeres gépe. Két nap múlva ez az üzletember közölte a főorvos úrral, hogy szállítják a gépet. Ő vette ajándékba. Ez az országban az egyetlen ilyen berendezés, a világon is mindössze tíz van belőle.

    - Beszéljünk arról, mit is takar ez a fogalom: lézeres embriókeltés?

    - Ezt a technikát alkalmazva nagyobb biztonsággal és eredményességgel segíthető elő, hogy az előzőleg mesterségesen már megtermékenyített embrió be tudjon ágyazódni a méh nyálkahártyájába.

    - Ahogy azt a könyvedben olvastam, ez még nem jelentette azt, hogy kilenc hónap múlva egy gyerekkel gazdagodik a család.

    - Egy terhesség mindig kockázatokkal jár, s ez különösen igaz az olyan terhességekre, amilyen Pannié is volt. Így tisztában voltunk azzal, hogy talán ez sem sikerül majd.

    - Arra céloztam ilyen körülményesen, hogy belegondoltatok-e abba, ennél a módszernél jelenleg nem létezik hatékonyabb. Ha így sem sikerül…

    - A hagyományos programok eredményeképp három meddő asszonyból csak egy lesz terhes. Ám a lézeres embriókeltés alkalmazásával ez az arány 4:2-re nőtt. Hittünk benne, hogy mi is azok között leszünk, akik javítják az arányt.

    - Hogy zajlik maga a folyamat?

    - A lézersugarat tükrökön keresztül bejuttatják egy mikroszkópba, majd ,,céloznak”. Annak a hat, nyolc sejtnek, amiket korábban megtermékenyítettek, megmérik a tokvastagságát, és ennek megfelelően, a kontakt lézerrel ellentétben érintőlegesen (és nem oldalról) hasítják fel a tokot úgy, hogy lyukat nyitnak rajta. Nem érnek hozzá az embrióhoz, s csak minimális hő képződik, amelynek nagy részét felveszi a burok körül található folyadék. Semmilyen károsodás nem éri az embriót, amelyet az anyaméhbe ültetnek.

    - Egyre közelebb került 1999. február 12-e, fiatok születésének a napja.

    - Felvilágosítottak minket, hogy milyen jelek észlelésekor kell azonnal indulni a kórházba. A budapesti Szent János Kórházba! Azt mondták, ne izguljunk a Harasztifalu és Budapest közti nagyobb (260 kilométeres) távolság miatt, mert az első jelektől számítva négy, öt óra is eltelhet, míg megindul a szülés. Február 12-én aztán éjjel fél egykor Panni felébresztett. Elfolyt a magzatvíz. Telefon Budapestre: azonnal indulunk. De hogyan? Odakint ugyanis 40, 50 centis volt a hó, a fél országban lehetetlen volt a közlekedés. Újabb telefon: mivel Sárvár után járhatatlanok voltak az utak, Szombathelyt vettük célba.

    - Gondolom, eszetekbe sem jutott az orvos által említett négy, öt óra a szülés megindulásáig.

    - Nem bizony. A lehető leggyorsabban Szombathelyen akartunk lenni. A perinti kanyarban elakadtunk, körülbelül két kilométerre Szombathely határától. Telefonáltam Benkő Sándor barátomnak, hogy hívjon mentőt és hótolót, majd úgy döntöttünk, elindulunk gyalog. Közben megint jött magzatvíz, jöttek a fájások. Rövid idő múlva megérkezett a mentő, a hókotró és Panni kórházba került végre. Én is részt vettem a szülésen! Délelőtt háromnegyed tizenkettőkor császármetszéssel új élet született. Egy három kiló hét deka és ötvenegy centis csöppség. A Fény-emberke.

,,Anya lesz! Apa leszek! Anyó és apó! Hát lehet ennél fennköltebb bármi is? Új élet! Újraszületünk mi magunk is. Így hát –ha valóban így lesz- tévedtem, amikor korábban arról meditáltam a ,,Hegylakó” kapcsán, hogy egy életünk van. Talán megadatik, hogy mégsem ,,csak” egy életünk lesz. Bizonyos értelemben nem ez tekinthető halhatatlanságnak?”

(Idézet a Fény-emberke című kötetből)