- Kilenc évvel ezelőtt, amikor budai házunk építését befejeztük,  úgy döntöttünk, ezt az ezer évnek tűnő, de valójában két éves időszakot egy szép nyaralással zárjuk le –meséli Rita.– Addig abból állt az életünk, hogy dalokat írtunk,  dolgoztunk a stúdióban és rohantunk egyik helyről a másikra fellépni, hogy elő tudjuk teremteni  az építkezés tetemes költségeit. Teljesen kimerültünk tehát.

    - A Kanári-szigeteket néztük ki magunknak –veszi át a szót Attila.-  Bár február volt, nyugodtan indultunk el nyaralni, hiszen állítólag a Kanári-szigeteken mindig jó az idő. Egy tréningruhán kívül nem is csomagoltunk melegebb ruhaneműt, csak nyári ruhákat és természetesen fürdőruhát.

    - A nyaralásból azonban telelés lett, mert amikor megérkeztünk, kiderült, hogy ott sincs mindig meleg. Igencsak hűvös napokat fogtunk ki. De én nem hagytam, hogy holmi időjárás elrontsa a kedvem! Ha nyaralni jöttünk, hát nyaralni is fogunk!, mondtam.

    - Rita a rossz idő ellenére kifeküdt a partra ,,napozni”. Készítettem is róla egy fotót, amin a rengeteg üres nyugágy társaságában a teljesen néptelen parton ,,élvezi” a nyaralást –nevet Attila.- Akkor már öt éve próbálkoztunk, hogy gyerekünk szülessen, de nem jártunk sikerrel. Az lett az egyetlen pozitívuma ennek a telelésnek, hogy első gyermekünk, Krisztián ott fogant.

    - A történetben nemcsak ez a happy end! Néhány év múlva –akkor már a most hat éves Fanni lányunk is megszületett- újra elutaztunk a Kanári-szigetekre. Ezúttal májusban. Gyönyörű időnk volt. Ez alatt az egy hét alatt bepótoltuk mindazt, amit korábban elmulasztottunk.

    - Fürödtünk, jókat sétáltunk, napoztunk… fürdőruhában!