A focidrukker szónokverseny-győztes
Kleinhappel Miklós 2006.03.31. 08:05
Év végén rendezték meg a VII. Országos Egyetemi, Főiskolai Kossuth Szónokversenyt, amelyen Somlai Attila, iskolánk harmad éves kommunikáció-magyar szakos hallgatója első helyezést ért el. Kiváló teljesítménye okán mutatjuk be most a Heti Frissítő olvasóinak.
Attilával a kollégiumi szobájában találkoztunk. Azonnal feltűnt, hogy focirajongó, hiszen a falat számos neves labdarúgó képe borítja.
- Nem csak a fociért rajongok –mondja-, hanem általában a sportért. Az általános iskolában kosárlabdáztam is, de a labdarúgás az, ami végigkísérte az eddigi életemet. Természetesen játszom a HKLB-n is, az FC Bárnevolna csapatában. Kevesen tudják rólam, hogy kedvelem az olimpiatörténetet. Gimnazistaként szerepeltem olimpiatörténeti vetélkedőn. Atlétikából és magyar olimpikonok eredményeiből kellett felkészülni. Első évben nem ért el helyezést a csapatunk, de a következő versenyen az országos második helyig jutottunk. Életre szóló élmény volt, amikor találkozhattam Dömötör Zoltánnal, 1964 vízilabdázó olimpiai bajnokával.
Mindezek tükrében nem meglepő, hogy a sport a szónokversenyen is fontos szerephez jutott. De hogyan is jött az ötlet, hogy Attila megmérettesse magát?
- Tavaly két társammal elindultunk a Kazinczy versenyen. Sajnos nem kaptunk érmet, de hasznos tapasztalatokat szerezünk. Ezután vetette fel Nagyné dr. Markó Julianna tanárnő, hogy nevezzek be a szónokversenyre. A szervezők nyáron kiadták a témát (Mi /legyen/ a nő szerepe ma?), szeptemberben megírtam a beszédem első változatát, amit a tanárnővel csiszolgattunk végleges formájúra.
Az ELTE BTK Főiskolai Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, valamint a Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete által szervezett versenyre hatvan diák érkezett, hazai és a határon túli felsőoktatási intézményekből egyaránt. Olyan neves zsűritagok értékelték a teljesítményüket, mint Grétsy László vagy Balázs Géza. Az első napon az előre elkészített beszédeké volt a főszerep. Másnap alig egy óra állt a hallgatók rendelkezésére, hogy két megadott szó közül az egyik kapcsán szónoklatot írjanak. Attila a trendi és a bohóc szavak közül az előbbit választotta. Szónoklatát a labdarúgás témája köré építette fel. Azt boncolgatta, hogy egy focidrukker szemével manapság mi a trendi, illetve mi nem az.
- Érdekes kihívás volt ez a verseny. Kommunikáció-magyar szakosként két féléven át tanultam retorikát. Igaz, csak megírni kellett a beszédeket, előadni nem, de ennek is nagy szerepe volt abban, hogy a versenyen le tudtam győzni a lámpalázamat.
Attila két szobatársával az ,,új” kollégiumban lakik. Az elmúlt három évben összeszoktak. Jónak tartja a szombathelyi főiskolás életet is, igaz számára nem az úgynevezett főiskolás rendezvények látogatása jelenti a lazítást.
- Nem tartom magam bulizós típusnak. Az alkoholt sem szeretem, ezért ritkán iszom. Számomra a sport a kikapcsolódás. Kikapcsolódás és bízom benne, hogy később munka. A főiskola befejezése után el szeretném végezni a Komlósi Oktatási Stúdió sportriporter tanfolyamát. Ehhez azonban pénzre van szükség, ezért jó lenne, ha találnék valahol magyartanári állást.
Egy magyar szakos általában irodalmi vagy nyelvész beállítottságú. Attila úgy érzi, mindkét terület szerethető.
- Gimnáziumban humán tagozatra jártam, de nem lelkesedtem annyira az olvasásért. A BDF-en szerettem meg. A nyelvészet sem idegen tőlem, hiszen a mai magyar sportnyelvből írom a szakdolgozatomat.
Ha már szakdolgozat, akkor ne felejtsük el, hogy a kommunikáció szakon is írni kell egyet. Attila itt sem tagadja meg önmagát, ennek a munkának a témájául a Fradi szurkolókat választotta, akiket a kulturális antropológia szempontrendszerével kíván vizsgálni.
- Nem ábrándultam ki a magyar fociból –mondja, amikor azt kérdezem, a sok negatívum ellenére töretlen-e a lelkesedése.- Tény, hogy sok dolog történik, ami nem szimpatikus. De ez a mi focink, ezt kell szeretnünk. Nem tudom elképzelni, hogy egy külföldi csapatokért rajongjak. Ha valaki nem tehetős, még a mérkőzéseikre sem tud kijárni. Nagyon jól játszanak, de nem érzem őket a magaménak.
|