Szerda reggel, borús ég, szakadó eső. Úgy tűnt, a napfogyatkozást ,,elmossa az eső”. A meteorológiai előrejelzések ugyan bizakodásra adtak okot, az időjósok a déli órákra napsütést ígértek, de a szürke égre nézve ezt semmi sem támasztotta alá.
A főiskolán elkezdődött a Természettudományi és a Bölcsészettudományi Főiskola Kar első összevont kari napja. Megtudtuk, a szakmai jellegű nap gerincét a B-épület nagytanári tanácskozójában tartott előadások adják, de véradás, focibajnokság, főzőverseny, és a hallgatók és oktatók elmepárbaja, bölcsészklub, filmvetítés is színesíti a programot.
Az első előadó, Péntek Kálmán láthatóan feszülten lépett a hallgatóság elé. Az eső továbbra is esett. A tanár úrtól korábban megtudtam, hogy a C-épület tetején lévő Kövesligethy Radó Oktató és Bemutató Csillagvizsgáló 2004-ben épült, de a mostoha időjárási körülmények miatt eddig alig tudták használni. Érthető hát, hogy időről-időre az égre pillantott. Elmondta, hogy a Berzsenyi Dániel Főiskola kis csapata jelenleg Törökországban van, hogy megfigyeljék a teljes napfogyatkozást. ,,Nemrég kaptam tőlük sms-t. Ott hétágra süt a nap.”
Fogyatkozás leggyakrabban a Nap és a Hold ,,találkozásából” adódik, hallottuk. A holdfogyatkozás mindenhonnan látható, ahol éjszaka van, ezért gyakoribb jelenségnek hisszük, pedig 3:2 az arány a napfogyatkozások javára, amik a Föld egy adott helyén 150-200 évente akkor következnek be, amikor egy időben egy irányban látszik a Nap és a Hold. Ilyenkor a hangsebesség kétszeresével robog végig az árnyék a Földön. A két égitest mérete körülbelül 0,5 fok. A fogyatkozás mindig nyugati irányból ,,érkezik”. Teljes napfogyatkozáskor az első érintéstől számítva (amikor a két bolygó kívülről ,,érinti meg” egymást) körülbelül másfél óra kell ahhoz, hogy fedjék egymást. Ez a részleges fogyatkozás fázisa. Az egész takarás, a totalitás optimális esetben hét percig tart, majd a Hold kelet felé folytatja útját és újabb másfél óra múlva ér véget a jelenség.
Március 29-én Magyarországon részleges napfogyatkozás volt. 11.42-kor kezdődött, a Hold ekkor ,,érintette meg” a napkorongot, és 13.54-kor fejeződött be. A leglátványosabb 12.30-13.00. között volt, a Hold ekkor a Nap közel 60%-át takarta el. Péntek Kálmán bemutatta, hogy az Atlanti-óceán felől indul, onnan szalad végig az árnyék. Átszeli Afrikát, a Földközi-tengert, Törökországon és a Kaszpi-tengeren át Mongólia környékén hal el, amikor lenyugszik a Nap.
A napfogyatkozást már a görögök is felismerték. Az elsőt Thalesz jósolta meg. A jelenségek szabályos időközönként, körülbelül 18,5 évenként követik egymást. A két égitest ennyi idő múlva foglalja el ugyanazt a helyet az égbolton. Ezt az égi ritmust ismerték fel az ókorban.
Minden nép a saját vérmérséklete szerint kezeli a napfogyatkozást. Az ókori Kínában úgy vélték, egy gonosz sárkány megeszi a Napot. Zajt csaptak hogy elijesszék. A polinéziai bennszülöttek szerint ilyenkor a Nap és a Hold szeretkezik.
A csillagászati jelenségek közül a teljes napfogyatkozás látványértéke a legnagyobb. Életében legalább egyszer mindenkinek át kell élnie. Egyes szakemberek az éves nyaralásukat is ennek rendelik alá. Nincs két egyforma jelenség, újabb és újabb szépségeit lehet felfedezni, zárta előadását Péntek Kálmán.
Ahogy közeledett a dél, előbb az eső állt el, majd a felhők is felszakadoztak és előbújt a nap. Az érdeklődőknek nem kellett csalódottan távozniuk a csillagvizsgálóból. A Törökországban észlelő csapat pedig hamarosan előadáson számol be az élményeiről, amiről természetesen mi is tudósítunk majd.
AJÁNLOM AZ OLDALT
