A neves germanistának a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár és az Életünk Szerkesztősége által szervezett előadása nyitó darabja volt a március 8-án, a Művészetek Házában megrendezett Evolúció és irodalomtudomány című német nyelvű szimpózium kérdéseit boncolgató Kulturális evolúció című előadássorozatnak. Nemes Gáspár bevezetőjében elmondta, hogy nem biológusként vagy agykutatóként, hanem irodalmárként és filozófusként gondolkodik a világról. Emiatt több kritikát kapott, de úgy véli, az evolúció azért gyakorolt rá nagy hatást, mert a profizmus hiánya miatt képes a rácsodálkozásra. Véleménye szerint nem beszélhetünk biológiai, genetikai, kulturális evolúcióról, hiszen csak együtt definiálhatják egymást a paradigmák. Az evolúcióval, a neurofilozófiával foglalkozó szakemberek mégis figyelmen kívül hagyják az irodalmat, és az irodalmárok sem olvassák az evolúció alapvető könyveit.

    Az evolúció alapkérdése, hogy honnan ered az ősi struktúrák replikációs kényszere, tolmácsolta Nemes Gáspár. Örök probléma, hogy az evolúció molekuláris vagy még kisebb szinteken jelenik meg? Az evolúcióval foglalkozó kutatóknak vajon mikor kell átadniuk a helyüket a kozmológusoknak, filozófusoknak? Mi az oka, hogy az evolúció során fellépnek olyan formák, amik mintha szemben állnának a biológiai evolúció törvényeivel? Nemes Gáspár számára az emberi agy a kiindulópont. Mi történhetett, amikor ,,hirtelen” 500 g-mal megnőtt a tömege? Ha elfogadjuk, hogy agyunk a környezetünkhöz való viszonyunk irányítását, leképeződését végzi, felmerül a kérdés, hogy a morfológiai változás milyen funkciót kaphat? Az evolúciós antropológusok véleménye szerint, ha az egyes emberek tudáskapacitása hálózattá áll össze, az mennyiségi, minőségi tudáskapacitás-növekedést jelent. A törzsek tagjai így tudták ,,összeadni” mindazokat az ismereteket, amik az életben maradásukhoz szükségesek voltak. A kollektív tudás létrehozásához volt tehát szükségünk ilyen méretű agyra. A megnőtt agykapacitás sikeres modellként, evolúciós előnyként élt tovább. Ma mintegy 6 milliárd ember agya képez hálót, ennek vagyunk a tagjai. A kollektív emlékezet a kulturális emlékezetben van jelen, hiszen például az ősember által használt eszközök tárgyi formában hordozzák a tudást. Amikor az információk hordozói, a nyelvek megjelentek, az emlékezet konzerválhatóvá vált. A szociális tudások így adódtak tovább, illetve cserélődtek ki. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a mai kor embere képes legyen megszervezni a mindennapjait.

    A kulturális evolúció kezdetét a testen kívüli ,,tároló” megjelenése jelenti, ami digitalizálja az információkat. Ez genetikailag nem örökölhető. Feltételezni kell tehát egy olyan gén jelenlétét, ami nem a biológiai, hanem a kulturális evolúció motorja. A genetikai információ csak vertikálisan adódik át, a kulturális evolúció génjei, az úgynevezett mém-ek horizontálisan is. A memetikával foglalkozó szakemberek emiatt a vírusokhoz hasonlítják őket. Vagyis a következő generációknak nem kell újra és újra felfedezniük az elődjeik által birtokolt tudást, hanem beleszületnek abba, és mintha egy óriás vállára állnának, innen jutnak ,,feljebb”.

    A kulturális emlékezet különleges fajtája az irodalmi emlékezet. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a világ keletkezéséről, nemzethalálról, vallási identitásról általában nem a családban hallunk, hanem az irodalom hordozza ezeket. Hogyan adódnak át az irodalmi szövegek az irodalomtanítás során? Az irodalomból jövő minták vajon éntudatot, önképet állítanak össze? Nemes Gáspár humorral fűszerezett előadásain mindezekre a kérdésekre választ kaphatnak az érdeklődők. Legközelebb április 21-én, amikor arról hallhatunk, hogy a neurofilozófia vajon merre viszi tovább a neurobiológia eredményeit? Beszélhetünk-e szabadságról, szabad akaratról, vagy neurálisan determináltak vagyunk? Az előadások látogatása díjtalan, a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.