IV. évfolyam 10. szám 2007.03.09.

Vegyük birtokba a könyvtárat!
            A katalógust mutatják be kötetlen beszélgetés keretében a BDF könyvtárának munkatársai március 13-án 14 órakor a Regionális Felsőoktatási Forrásközpont Konferenciatermében. A tájékoztató után kérdésekre is válaszolnak és ismertetik a könyvtár szolgáltatásait.

(Kleinhappel Miklós)

1848. március 15-re emlékezünk
            Március 14-én, szerdán 11 órakor tartja intézményünk az 1848. március 15-i megemlékezését a 48-asok terén, a Batthyány-szobornál. Ünnepi beszédet mond Somlai Attila negyedéves kommunikáció–magyar szakos főiskolai hallgató, közreműködik a BDF Szökős Néptáncegyüttes. Az emlékezés koszorúit a Hallgatói Önkormányzat elnöksége helyezi el a Batthyány-szobornál.

(Kleinhappel Miklós)

Egy főállása lehet az oktatóknak
            Egy oktatót csak egy intézményben lehet figyelembe venni az akkreditáció során, áprilisban várhatóan eszerint módosul majd a felsőoktatási törvény. Az Educatio Press úgy értesült, hogy Manherz Károly, az Oktatási és Kulturális Minisztérium felsőoktatási szakállamtitkára véleménye szerint az oktatás minőségének rovására megy, hogy számos professzor ingázik az egyetemek és a főiskolák között. A hallgatók így nem tudnak megfelelő és állandó kapcsolatot fenntartani tanáraikkal, akiknek idejéből csupán az órák megtartására futja, ezért felül kell vizsgálni az úgynevezett InterCity-professzorok státuszát. A minisztérium törekvéseit a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája is támogatja. Jelenleg egy oktató két helyen is figyelembe vehető, ezért a felsőoktatási intézmények sok, másutt is oktató tanárt alkalmaznak. Ahhoz ugyanis, hogy egy intézmény szakot indítson, megfelelő számú minősített, legalább PhD-fokozattal rendelkező oktatót kell alkalmaznia.

(Kleinhappel Miklós)

Megalakult a felnőttképzők egyesülete
            Az államilag elismert felnőttképzési intézmények ismertségének és presztízsének növelése, valamint a belföldi és az uniós pályázatokon való indulásuk elősegítése érdekében megalakult az Akkreditált Felnőttképzési Intézmények Országos Egyesülete. Ma több ezer felnőttképző intézmény kínálatából válogathat az, aki tudását szeretné továbbfejleszteni. Minőségi oktatást találni azonban már közel sem ilyen egyszerű. A képzések indításától a tartalmi és a minőségi okok miatt nem lehet eltiltani az iskolákat, és nem szükséges állami akkreditáció a felnőttképzési tevékenység megkezdéséhez és folytatásához annak ellenére, hogy ez garantálja az ellenőrizhetőséget, az átláthatóságot és a hallgatók fogyasztóvédelmét. Az egyesület tevékenységéről és a felnőttképzési intézmények kínálatáról bővebb információk a www.kepzeslista.hu oldalon találhatók, tájékoztatott az Educatio Press felsőoktatási hírportál.

(Kleinhappel Miklós)

Az erdei iskoláktól a Tanoda-programig
            Növelné a nem hagyományos és a tanórán kívüli nevelési formák támogatását az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM), adta hírül sajtóközleményében a tárca. Arató Gergely államtitkár pénteken, az Iskolapélda című konferencián elmondta, hogy az erdei iskolai programban évente közel százezer diák vesz részt, eredményes a hátrányos helyzetű tanulók iskolán kívüli fejlesztését célzó Tanoda-program, valamint az ökoiskolák, az intézménylátogatások és a kirándulások is beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Az OKM a közoktatási törvény tavaly decemberi módosításával világossá tette, hogy az iskola feladata, joga és lehetősége, hogy szakmai megfontolás után milyen nem hagyományos oktatási formákat számít be a tanítási időkeretbe. A kötelező foglalkozásokat az iskoláknak ingyen kell megszervezniük, pénzt csak a fakultatív programokért lehet kérni, s ezek anyagát az iskola nem kérheti számon. Arató Gergely az oktatási rendszer előtt álló hívások közé sorolta, hogy a széles kínálatot nyújtó oktatási rendszer felé kell elmozdulni, valamint összhangot kell teremteni az iskolai és iskolán kívüli nevelés között, s emellett egyre fontosabbá válik az a tudás, ami felhasználható és jól konvertálható képességre váltható.

(Kleinhappel Miklós)

Pályázat ifjúsági programokra
            Képzésekre, illetve továbbképzésekre, programok valamint rendezvénysorozatok megvalósítására, közösségi terek és információs végpontok kialakítására, diákújságok illetve internetes honlapok készítésére, diákrádiók működtetésének támogatására, hasonló tevékenységi körű szervezetek kapcsolattartásának, valamint érdekegyeztető fórumok alakulásának elősegítésére írt ki pályázatot a Vas Megyei Közgyűlés Oktatási, Kulturális és Ifjúsági Bizottsága. Az Ifjúsági Alapból elnyerhető támogatás célja, hogy a megye településein működő civil ifjúsági szervezetek, ifjúsági klubok, a hallgatói és a diákönkormányzatok, illetve az intézmények február 19-től december 31-ig megvalósuló programjait segítse. A bizottság összesen 1 millió 850 ezer forinttal támogatja a már megkezdett, folyamatos, a gyermek és az ifjúsági korosztály érdekében végzett helyi értékteremtő, valamint -megőrző tevékenységet, a települést és a kistérséget érintő, más civil szervezeteket illetve közösségeket mozgósító, együttműködésre alapozó programokat, a saját munka minőségi fejlesztését célzó kezdeményezéseket, az éves tervezett munkaprogram részét képző rendezvényeket, valamint képzéseket és az egyéb programokat. A pályázatot március 19-ig kell benyújtani, az elbírálási határidő április 17. További információk a www.vasmegye.hu oldalon érhetők el.

(Kleinhappel Miklós)

Hol van az észtek helye Európában?
            A sikeres sodródás esztendeje volt a tavalyi Észtország számára. A munkanélküliség az utóbbi években 6 százalékra csökkent, az egy főre eső nemzeti jövedelem magasabb, mint hazánkban, a gazdasági növekedés pedig a 15%-ot is meghaladta az egykori szovjet tagköztársaságban. De mintha elmaradt volna az ország további átalakításáról és fejlesztéséről való gondolkodás, írta üdvözletében Miko Haljas, az Észt Köztársaság magyarországi nagykövete. A Művészetek Háza Szalonjában a köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából rendezett esten elhangzott még, hogy nyelvrokonaink immár nem elszigetelten, hanem Európa részeként élnek, így sikerük példa lehet, tévedéseik pedig okulásul szolgálhatnak Magyarország számára. A rendezvényen bemutatták Toomas Hendrik Ilves, az Észt Köztársaság elnökének A nagy európai fal? című munkáját is. A kitűnő politikai elemzőként ismert államfő, akinek tanulmányai nagymértékben befolyásolják az észt politikai közgondolkodást, ezúttal egy Európához tartozó ember és nép töprengéseit bocsátotta a közönség rendelkezésére arról, hogy hol a helyük  napjaink Európájában. „A mi felszabadult népünk önmeghatározása nem a finnugor eredetből származik. Sokkal inkább a kommunista diktatúrától megszabadult nép kérdése. Hol helyezzük el magunkat azután, hogy évtizedekig erőszakkal elszakítottak bennünket a nyugati kultúrától, amelynek részeként nyelvi hátterünk ellenére kitartottunk. Bízom benne, hogy nyelvtestvéreim felismernek sorsunkban bizonyos hasonlóságokat”, olvasható a kötet előszavában.

(Kleinhappel Miklós)

Sámánok zárták a finnugor hónapot
            A sámánizmusnak köze lehet a keleti kultúrák virágzásához, de még a robbanásszerű technikai fejlődésükben is komoly szerepet játszhat. Kínában kevésbé nyomta el a sámánokat a hatalom, kultúrájuk nagy része a mai napig fennmaradt, ezért a kínai kommunizmus a mai napig töretlen sikerének a titkát is kereshetjük ebben, fejtegette dr. Hoppál Mihály, az MTA Néprajzi Kutató és az Európai Folklór Intézet igazgatója, a Sámánkutató Társaság elnöke. A Művészetek Háza Szalonjában az Uralisztikai Tanszék finnugor hónapjának zárórendezvényén a világviszonylatban is az egyik legismertebb és legelismertebb sámánizmuskutatótól a Szibériai sámánok között című, előadással egybekötött filmvetítésén megtudtuk, elődjétől és tanárától, Diószegi Vilmostól negyven éve „örökölte” a sámánkutatást. Akkori szakterületével, a magyar népi gyógyítással rokon tudományágról lévén szó, örömmel elfogadta a felkínált lehetőséget. Kik is a sámánok? Tudós pásztorok, akiket a szellemek meghívnak magukhoz, így válnak a közösségnek az emberi és a szellemvilággal is kommunikáló tagjaivá. Tevékenységüket dobok és különféle szerek segítségével az aktív éber hipnózishoz hasonlítható megváltozott tudatállapotban folytatják. A szertartás alatt a belső energiák kisugárzása és összegződése révén szent tér jön létre. A parázsszőnyegen is járni képes sámánok a közösségi tudás letéteményeseiként gyógyítanak. Eközben állatáldozatot mutatnak be, hiszen jól tudják, ha kérnek a szellemektől, akkor adniuk is kell valamit cserébe. Kultúrájukban megállt az idő, ezért nem véletlen, hogy a szibériai táltosok a globalizáció elleni harc éllovasai. Agresszívnak érzik a mai rohanó világot, ezért az archaikus állapotokból igyekeznek minél többet megőrizni, illetve utódaik révén áthagyományozni a következő generációk számára. Gondolkodásmódjuk alapja, hogy mindennek van egy őrzője. Hisznek a hely szellemének (ebből következően a hazaszeretetnek) a mindenekfelett álló erejében. Meggyőződésük, hogy képességeiket az ősök szellemeitől kapták. A szocializmus évei alatt „eltűntnek” nyilvánította őket a szovjet hatalom. Az 1980-as évek közepétől, miután kiderült, hogy nem hurcolják el őket munkatáborokba, újra megjelentek és működnek. Felelevenítették a közösségi rítusokat. Napjainkban világszerte egyre népszerűbbek, ami kiválóan szemléltethető azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államokban tiszteletet vívtak ki maguknak. Az amerikaiak a közösséghez való tartozás erőt adó érzését kapták tőlük. Az előadó ennek kapcsán a globalizáció legfőbb veszélyére, gyökereink elfeledésére is rámutatott: „A hontalan és a múltjától megfosztott ember bizonytalan és bármire rábeszélhető, aminek következtében például egyik párttól a másikhoz csapódik”, figyelmeztetett.

(Kleinhappel Miklós)

A város történelmének legsötétebb napja
            423 halálos áldozatot követelt és háromezernél is több épület rongálódott meg vagy dőlt romba 1945. március 4-én, a város történelmének legsötétebb napján. A nyugat egykori királynőjét az angolszász haderők öt hullámban érkező, mindössze húsz percig tartó szőnyegbombázása szinte a földdel tette egyenlővé, mondta emlékbeszédében dr. Ipkovich György polgármester vasárnap este, a Szombathely bombázásának 62. évfordulóján megrendezett kegyeleti megemlékezésen. A D–épület falán elhelyezett emléktáblánál a város első embere felidézte a pusztításhoz vezető folyamatot: az akkori belügyminiszter Budapestről Szombathelyre tette át a székhelyét, ezért 1945-ben itt volt az ország „második fővárosa”. Hónapokig bombázták a várost az amerikai repülőgépek. A helyi lakosok akkoriban űzött vadként tengették az életüket. Mindennapjaikat nagymértékben befolyásolta az időjárás; csak derült időben jöttek a gépek. Annak ellenére, hogy a vasi megyeszékhelyen nem voltak jelentős harcok, a második világháborút követően városunk az ország ötödik legnagyobb kárt elszenvedett települése volt. Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata és intézményünk 2005-ben emléktáblát helyezett el a Berzsenyi téri épület falán, ami előtt azóta kegyelettel és főhajtással emlékezünk a bombázás és a második világháború áldozataira.