A velünk élő ókor
Kleinhappel Miklós 2007.04.06. 09:16
Ki hinné, hogy a modernnek hitt és a napjainkban sokszor használatos @ jelet, a komputer szavunkat, a digitális jelzőt vagy a szolárium kifejezést már az ókorban ismerték? Federmayer István A velünk élő ókor címmel megjelent kötetében kultúrtörténeti magyarázatokkal ellátott görög–latin szófejtéseket bocsát az olvasók rendelkezésére. A könyvet több kiadványával együtt nemrég mutatta be a dr. Fűzfa Balázs, a Magyar Irodalomtörténeti Tanszék docense által vezetetett Savaria University Press.
Az európai nemzetek műveltségének három forrása a görög–római, a zsidó–keresztény és a nemzeti kultúra, írja kötetének előszavában Federmayer István. De a klasszikus nyelvekkel együtt mára az ókor műveltsége is elhalványult. Egy-egy latin szó vagy kifejezés, akár a zárványt rejtő borostyánkő, kultúrtörténeti érdekességet is tartalmazhat. Vizsgálódásai során a szerző a köznyelvben meghonosodott és a gyakran használt szavakat, illetve kifejezéseket boncolgatja.
Napjainkra életünk részévé vált a számítógép. De ha megvizsgáljuk például a @ jel történetét, látjuk, hogy már az ókorban ismerték, az amphora szó rövidítése volt. A középkori kódexmásoló barátok munkájuk megkönnyítése érdekében vették át a jelölést, ám nem eredeti értelmében. Ekkor még fáradságos munkával rajzolták a betűket. A leleményes szerzetesek úgy könnyítettek helyzetükön, hogy a gyakrabban előforduló szavakat, szóvégződéseket és betűkapcsolatokat összevonták. A „-hoz, -hez, - höz” jelentésű ad elöljárószó is ezek közé tartozott. Ám a középkorban a d betűt másképp írták, a szára nem egyenes volt, hanem egy fejre állított kilences számhoz hasonló, így lett belőle @.
A komputer szó a latin computare, „összeszámol” igéből származik. A delete billentyű az „eltöröl, kitöröl” jelentésű delere igéből ered. A cursor latinul futárt, kengyelfutót, az error tévedést, eltévedést jelent.
A prostituált szó a prostituo, „kiállít” jelentésű ige befejezett melléknévi igenevének nőnemű alakjából származik. Az ókorban egyesek rabszolganőket vásároltak azért, hogy az utcára kiállítsák őket és szexuális szolgáltatásaikért pénzt kérjenek.
Számtalanszor használjuk a digitális jelzőt. A szó az ujj jelentésű digitus kifejezésből ered. Tudni kell, hogy a római elemi iskolákban nagy gondot fordítottak a számolás tanítására. Az ókorban sem a görögök, sem a latinok nem ismerték az arab számokat, a zéró fogalmát és a számok helyi értékét. Ezért digitis comutabant, tehát az ujjaikkal számoltak. Bonyolult jelrendszert alakítottak ki: bal kezük ujjain az egyeseket és a tízeseket, jobbjuk ujjaival pedig a százasokat és az ezreseket mutatták. A középkorban valószínűleg ebből jött létre a digitus második, elvont jelentése, a „szám”. Ebből származik a digitális jelentése is, a „számmal kifejezhető”. A rómaiak más ritmusban, más időbeosztásban éltek mint mi. Virradatkor keltek és sötétedéskor feküdtek le. A napkeltétől estig tartó időszakot tizenkét órára osztották. Mivel a nyári napok hosszabbak, a téliek rövidebbek, egy óra időtartamát nem hatvan percben, hanem az időszaktól függően ennél több vagy kevesebb időben határozták meg. Egy biztos és állandó időpont volt csak, a dél. Ettől visszafelé is, és előre is hat-hat órát számítottak. Az időt napórával, tehát solariummal, illetve vízórával mérték.
|