Az európai nemzetek műveltségének három forrása a görög–római, a zsidó–keresztény és a nemzeti kultúra, írja kötetének előszavában Federmayer István. De a klasszikus nyelvekkel együtt mára az ókor műveltsége is elhalványult. Egy-egy latin szó vagy kifejezés, akár a zárványt rejtő borostyánkő, kultúrtörténeti érdekességet is tartalmazhat. Vizsgálódásai során a szerző a köznyelvben meghonosodott és a gyakran használt szavakat, illetve kifejezéseket boncolgatja.

                Napjainkra életünk részévé vált a számítógép. De ha megvizsgáljuk például a @ jel történetét, látjuk, hogy már az ókorban ismerték, az amphora szó rövidítése volt. A középkori kódexmásoló barátok munkájuk megkönnyítése érdekében vették át a jelölést, ám nem eredeti értelmében. Ekkor még fáradságos munkával rajzolták a betűket. A leleményes szerzetesek úgy könnyítettek helyzetükön, hogy a gyakrabban előforduló szavakat, szóvégződéseket és betűkapcsolatokat összevonták. A „-hoz, -hez, - höz” jelentésű ad elöljárószó is ezek közé tartozott. Ám a középkorban a d betűt másképp írták, a szára nem egyenes volt, hanem egy fejre állított kilences számhoz hasonló, így lett belőle @.

                A komputer szó a latin computare, „összeszámol” igéből származik. A delete billentyű az „eltöröl, kitöröl” jelentésű delere igéből ered. A cursor latinul futárt, kengyelfutót, az error tévedést, eltévedést jelent.

                A prostituált szó a prostituo, „kiállít” jelentésű ige befejezett melléknévi igenevének nőnemű alakjából származik. Az ókorban egyesek rabszolganőket vásároltak azért, hogy az utcára kiállítsák őket és szexuális szolgáltatásaikért pénzt kérjenek.

                Számtalanszor használjuk a digitális jelzőt. A szó az ujj jelentésű digitus kifejezésből ered. Tudni kell, hogy a római elemi iskolákban nagy gondot fordítottak a számolás tanítására. Az ókorban sem a görögök, sem a latinok nem ismerték az arab számokat, a zéró fogalmát és a számok helyi értékét. Ezért digitis comutabant, tehát az ujjaikkal számoltak. Bonyolult jelrendszert alakítottak ki: bal kezük ujjain az egyeseket és a tízeseket, jobbjuk ujjaival pedig a százasokat és az ezreseket mutatták. A középkorban valószínűleg ebből jött létre a digitus második, elvont jelentése, a „szám”. Ebből származik a digitális jelentése is, a „számmal kifejezhető”.