BDF HÍRLEVÉL

IV. évfolyam 25. szám 2007.05.03.

Idén is a BDF Vegyeskara a legjobb
            Kiemelt vegyeskari kategóriában Arany I. minősítésben részesült a BDF Vegyeskara a 11. Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen. Vinczeffy Adrienne, a Zenei Tanszék és a vegyeskar vezetője érdeklődésünkre elmondta, a megmérettetésen a kötelező darab Kodály Zoltán Jézus és a kufárok című legnagyobb szabású motettája volt, amelyet az indulók a cappella adtak elő. Vegyeskarunk ezen kívül Orbán György Timor et tremor, Lisznyai Szabó Gábor: Ott függ a néma bárány és Liszt Ferenc Christus oratótiumának Petrus tételét szólaltatta meg. „Annak ellenére, hogy főiskolai kórusként az ifjúsági kategóriába tartozunk, akárcsak a novemberi kórusversenyen, ezen is nagy vegyeskari kategóriában indultunk. Csupán egy bonni kórus előzött meg minket, így a BDF Vegyeskara idén is azzal büszkélkedhet, hogy Magyarország legjobb énekegyüttese. 2007-ben ez már a második, világviszonylatban is jelentős szakmai elismerésünk, hiszen március 2-án a Nemzetközi Karvezetés Konferencián műsorunkkal katarzist okozva Haydn- és Kodály-műveket adtunk elő a Kodály Zoltán halálának évfordulójára megrendezett ünnepséget záró koncerten”, tudtuk meg Vinczeffy Adriennetől.

(Kleinhappel Miklós)

Gulash vagy gulyás?
            Gulash vagy gulyás? címmel rendezi meg következő összejövetelét a Nyelvápoló Baráti Kör május 6-án, vasárnap 14 órakor a Vasi Múzeumfaluban. A rendezvény vendége prof. dr. Balázs Géza, az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék vezetője lesz. A szakmai program után gulyásfőzésre várnak minden érdeklődőt.

(Kleinhappel Miklós)

Jelentés a közoktatás helyzetéről
            A Jelentés a magyar közoktatás helyzetéről szóló, most megjelent kötetből kiderül, az ágazatban az alulfinanszírozottság a jellemző, az iskolák közötti teljesítménybeli különbség a vizsgált országok közül Magyarországon a második legmagasabb, valamint, hogy a pedagógusok jövedelme csökkent, átlagéletkoruk viszont nőtt, adta hírül az Országos Közoktatási Intézet. A kiadvány célja, hogy átfogó képet adjon a magyar közoktatási rendszerben tapasztalható folyamatokról, a rendszert érő kihívásokról és a kormányzati politika ezekre adott válaszairól. A könyvet mindazoknak ajánlják, akik akár állampolgárként, akár a közoktatásban érintett döntéshozóként vagy azok előkészítőjeként, illetve egyszerűen ezek befolyásolására törekedve érdeklődnek a közoktatás ügye iránt. A kötetről bővebben a http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=Jelentes2006 címen lehet tájékozódni.

(Kleinhappel Miklós)

A gazdasági és a műszaki diploma a legjövedelmezőbb
            A gazdaságtudományi szakokon diplomázók jövedelme a legkecsegtetőbb, de a műszaki és természettudományi területen elhelyezkedők sem panaszkodhatnak, derült ki a hiányszakmákban diplomát szerzett szakemberek bérezésének alakulását vizsgáló felmérésből, mely az Országos Felsőoktatási Információs Központ megbízásából készült. Az összegzés arra is rámutatott, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végzettek átlagjövedelme magasabb, mint az azonos végzettséggel rendelkező, más intézményben diplomázóké. Részletek a http://www.felvi.hu/index.ofi?mfa_id=26&hir_id=7630&oldal=1 címen.

(Kleinhappel Miklós)

McDonald’s-effektus és személyazonosítás
            A jó állapotú holttesteket általában két héten belül azonosítani tudjuk, mondta dr. Magyar Lóránt Gergely, a SOTE Igazságügyi Orvostani Intézetének igazságügyi orvos rezidense a Biológia Tanszék szaknapján megtartott előadásában. A szakember a csontmaradványok alapján történő igazságügyi személyazonosításról szólva bevezetőjében emlékeztetett: az élőlények számára nélkülözhetetlen, hogy meg tudják különböztetni egymást, ezért mindegyikünk végez személyazonosítást. Az intézetükbe szállított maradványokról összehasonlító anatómiai módszerekkel elsőként azt kell megállapítaniuk, hogy emberi eredetűek-e. A halál beálltának időpontjára a hullamerevség, a hullafoltok, a szemnyomás és a testhőmérséklet alapján tudnak következtetni – „friss” holttestről harminc perc, az egy hetesről egy óra, az egy hónaposról egy hét, az egyévesről két-három hét eltéréssel lehet ezt megállapítani. A nem meghatározásakor a koponya és a medence vizsgálata a leglényegesebb: a nők agytérfogata a férfiakénál kisebb, illetve a medencebemenetük ovális, a férfiaké pedig kártyaszív alakú. Az életkor megállapításához támpontot adhat egyebek mellett a fogak kopása, bár az úgynevezett McDonald’s-effektus következtében keveset rágunk, fogaink kisebb mértékben kopnak, ezért ez napjainkban kevésbé hatékony módszer. Ha a holttestnek van bölcsességfoga, akkor elmúlt 18 éves, és a koponyavarratok belső elcsontosodását vizsgálva is megbízható eredményre juthatnak a szakemberek, mivel a folyamat huszonöt éves kor környékén kezdődik és körülbelül hatvan éves korban fejeződik be. A testmagasságot és a testtömeget a hosszú csöves csontok mérésével határozzák meg. Minden populációra saját táblázatot kellene létrehozni, de hazánkban ennek hiányában az amerikait alkalmazzák. A halál okára csak kivételes esetekben lehet a csontokból következtetni, de vizsgálni és értékelni kell a rajtuk található sérüléseket, hiszen a halál előtt keletkezettek egyéni személyazonosító jegyek, a halál időpontjára datálhatók, a halál körülményeire utalnak. Az egyéni személyazonosító jegyekről elhangzott még: későbbi életében mindenki úgy öltözik, ahogy azt 25–30 éves kora között tette, ezért egy a holttest mellett talált alumíniumgomb fontos támpont az életkor meghatározásához. A körmök, főképp a lábkörmök ápoltsága ugyancsak „elmondja”, kik vagyunk. További érdekesség, hogy egyes japán kutatók az ujjlenyomathoz hasonlatosan egyedi homlokvonal alapján azonosítanak, míg egy indiai szakértő az orrgyöktájék alapján vizsgálódik. Egy kecskeméti „kukacszakértő” a holttesten talált, az abból lakmározó kukacok vizsgálata után például meg tudja határozni, kábítószer-túladagolás következtében állt-e be a halál. Az eredményes személyazonosításhoz a holttestet rejtő talaj fajtája is hozzájárul: homokos talajban a csontok sokkal inkább épen maradnak, mint az agyagos földben lévők, ahol fél év után „eltűnnek” a maradványok.

(Kleinhappel Miklós)