A település gazdaságának kistérségen belüli súlyát leginkább az reprezentálja, hogy

Csepreggel közösen a regisztrált vállalkozások 70 %-át összpontosítja úgy, hogy közben Bük és Csepreg között is másfélszeres a különbség. A fürdővárosban 2005-ben bejegyzett 796 vállalkozás a megye jogi személyek 2,75 %-a, ami önmagában nem tűnik jelentősnek, viszont a település népességéhez viszonyítva számottevő. Az egykori nagyközség az ezer lakosra jutó vállalkozások tekintetében ugyanis több mint kétszeresen haladja meg mind a hasonló nagyságú községek, mind pedig a megye mutatóit. A vállalkozói sűrűség a városokénál is nagyobb (mintegy 80 %-kal), tehát a munkaképes népesség kezdeményezőkedve meghaladja a Vas megyei településhierachia csúcsán lévőkét.

Az üzemméret tekintetében már némileg elmarad mind a községi, mind pedig a megyei, és számottevően a városi átlagtól. Amíg az előbbi két településcsoportban az összes vállalkozás körülbelül egyharmada társas formában működik, addig a városokban kétötöde, Bükön pedig csak egynegyede. Ez nem azt jelent tőkeszegénységet, hanem vállalkozásai más olyan helyspecifikus tevékenységet (például szobakiadás) folytatnak, amely többnyire nem igényel társas vállalkozási formát. Emellett a városok az elsődleges befogadói a nemzetközi tőkének, így ott eleve nagyobb a gazdasági társaságok összpontosulása, felülreprezentáltsága a többi gazdasági szereplő közt, de a megtermelt javak nem jelentkeznek olyan egyértelműen a munkaerői oldalon, mint az egyéni vállalkozóknál, így a jövedelmi szint az utóbbi esetében akár magasabb is lehet.

A település jelenlegi gazdasági szerkezete nagymértékben eltolódik a tercier szektor felé, mutatva ezzel is a turizmus domináns szerepét. A város turizmus vezérelte gazdasági életét jól illusztrálja, hogy vállalkozásainak 43%-a közvetlenül ebben, 24%-a pedig bizonyosan annak valamelyik háttérágazatában (ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás) működik. Más szempontból Bük vállalkozásainak tevékenysége tekinthető egysíkúnak is, mivel a nem tercier ágazatokban érdekelt gazdasági szervezetek és jogi személyek együttes aránya alig haladja meg a 10 %-ot – gyaníthatóan amiatt, mert a turizmussal szemben sem az agrárium sem pedig az ipar nem jelent komoly alternatívát az ár-érték arány szempontjából.

A mezőgazdaság a községekben jelenlevő arányt jóval alulprezentálja. Az egyéni vállalkozók és az őstermelők száma a rendszerváltás óta fokozatosan növekszik és a földhasználati és állattartási tendenciák az egyéni gazdálkodói kör egyértelmű megerősödését mutatják. Bükön 194 őstermelő, öt családi gazdaság , hat mezőgazdasági vállalkozó és egy szövetkezet tevékenykedik, melyből negyven regisztrált termelő. A kárpótlási és a szövetkezeti törvény eredményeként a mezőgazdaságilag hasznosítható földterület közel 100 %-a magántulajdonban került. Az országos adatok szerint az egy hektár alatti tulajdon az összes földterület 11 %-át, a tíz hektár alatti terület pedig 52 %-át adja; ez Vas megye legújabb városára is jellemző. Bükön az egyéni gazdálkodók által művelt szántóterület átlagos nagysága 30,6 hektár.

A város ipara hazánk egészéhez hasonlóan a rendszerváltás után összeomlott. Valamennyi ipari nagyfoglalkoztató megszűnt, így 1999-ig egyetlen szekunder szektorban érdekelt nagyvállalat sem maradt a vasi településen. A helyi ipar a legfeljebb családi keretű üzemméretet jelentette. Ekkor mindjárt kettő, egymással szoros kooperációban álló multinacionális vállalat, a Nestlé és a Vog létesített telephelyet a vasútállomás mellett, az ipari vágányra csatlakozva. A fürdővárosban jelenleg ez a két legnagyobb ipari foglalkoztató, és együttes munkáslétszámuk négyszáz feletti – több dolgozót foglalkoztatnak, mint amennyi iparban érdekelt aktív kereső él Bükön, ebből következően a erős munkaerő-vonzásuk. Összességben a szekunder szektorban az élelmiszeriparnak van a legnagyobb bázisa, ami kedvezőnek tekinthető, mert egyszerre segíti a vidék mezőgazdasági tradícióinak megőrzését, illetve oldja a térségnek a turizmus ingadozó trendjeivel szembeni egyoldalú függését. 2005-ben a településen összesen 65 ipari vállalkozást írtak össze, azonban ezek zömmel egyéni jogi személyek, és az építőiparban találják meg a számításukat. A település kisipari ellátottsága jónak mondható, hiányszakmák nincsenek. Veszélyt rejt magában, hogy a gazdaság meghatározó szereplői szinte kivétel nélkül vagy közvetlenül a turizmusból élnek, illetve annak háttérágazataihoz kapcsolódnak. A turizmus pedig nagyon trendfüggő, erős konjunkturális hatásai vannak, a tőle való egyoldalú függés hosszabb távon veszélyeztetheti a gazdasági stabilitást. Bük középtávú gazdasági céljai közt kiemelt helyen kell szerepelnie a gazdasági sokszínűség kialakítására törekvésnek, hiszen immár nem csak saját dolgozóiért felel, hanem a kistérség első számú gazdasági centrumaként azok népességének egzisztenciájáért, létbiztonságáért is.

A lakóhely népességmegtartó ereje, illetve munkaerő-vonzása nagymértékben függ attól, hogy ott milyen és mennyi munkaalkalom kínálkozik. A minőségi mutatók legalább részben megragadhatók a foglalkozási szerkezet bemutatásával. A vállalkozások mennyiségi és minőségi együttes mutatóit a legnagyobb foglalkoztatók rangsora illusztrálja szemléletesen, amely egyúttal a település munkaerővonzásának intenzitását és irányait is feltárja. 2005-ben Bük tíz legnagyobb foglalkoztatója együttesen 1214 aktív keresőt alkalmazott, azaz önmagában ezek a vállalatok elméletileg képesek lennének „lekötni” Bük aktív keresőinek 90%-át. A listát ugyan egy az élelmiszeriparban érdekelt multinacionális vállalat vezeti, de az utána következők kivétel nélkül a szolgáltató szektorban tevékenykednek, nyolcan pedig kifejezetten a turisztikai szférában, köztük másodikként maga a gyógyfürdő. Örvendetes, hogy a legnagyobb tízben két családi vállalkozás is megvetette a lábát, jelezve azt, hogy a társadalomnak kezd formálódni egy módosabb, későbbiekben akár népesebb, a közügyek intézésébe konstruktív módon bekapcsolódni képes polgári rétege. A legnagyobb, lényegében egyetlen agrárfoglalkoztató a mindössze 28 főnek munkát adó Répce Beszerző és Értékesítő Szövetkezet. Az építőipar is őrzi még a régi „maszek” tradíciókat, hiszen az is családi vállalkozás keretein belül működik. Rajtuk kívül mindössze néhány közszolgáltatást végző üzem képes tíz főnél több embernek munkát adni. A foglalkozási rangsorból az is kiderül, hogy szinte valamennyi nagyfoglalkoztató többségében bejáró munkaerőt alkalmaz. A kibocsátó területek meghatározásánál általános tendenciának tűnik, hogy minél nagyobb egy büki vállalat, annál nagyobb a városokból felvett munkaereje. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a nagyobb üzemméret tagoltabb irányítást igényel, amihez magasabb iskolai végzettségű munkatársakra van szükség, ők pedig nagyobb eséllyel városból érkeznek, Bük esetében Szombathelyről, Kőszegről, Sárvárról. A kisebb vállalkozásoknál egyre több a büki és a környékbeli aprófalvakból származó, közepesen képzett munkaerő. Bük vállalkozói szférája tehát nagy, és mennyiségi szempontból jól strukturált, hiszen egyaránt jelen vannak a multinacionális vállalatok, és a helyi társadalomba ágyazódó kisvállalkozások is. Köztük viszonylag szűk, de izmosodó középvállalkozói réteg formálódik. Ez a széles méretbeli spektrum a foglalkoztatás és a munkaerőpiac egyensúlyának szempontjából nagyon fontos, mivel a település egyaránt képes magához vonzani a városok urbánus munkaszemlélettel, illetve életvitellel bíró képzett munkaerejét, és a saját, valamint a kistérség településeinek közepesen kvalifikált munkaerejét; egy település gazdasági értelemben akkor tekinthető központi helynek, ha akkora munkaerőpiaccal rendelkezik, amely saját aktív keresőin kívül máshonnan érkező munkaerőt, ingázót is le tud kötni.