„Nem érzem magam sikeresnek annak ellenére, hogy éppen ünnepelnek”

– Salamon András Közel a szerelemhez című drámája, a gyorsan népszerűvé vált Herendi mozi, a Valami Amerika, az elmúlt hónapokban pedig a Sztárok a jégenben aratott győzelem – csupán néhány fejezet az életedből, ám mindez jól példázza, hogy nem kíséri napjaidat a sikertelenség.

– Mondhatjuk így is, de én másképp viszonyulok a sikerhez. Szerintem nem az a fokmérője, hogy mennyire vagyok népszerű. Nem érzem magam sikeresnek annak ellenére, hogy éppen ünnepelnek – hozzá kell tennem, teljesen érdemtelenül, mert bár az elmúlt években néhány dolgot letettem az asztalra, jelenleg „nagy” projektben nem veszek részt. Az a fontos, hogy amit elterveztem, illetve amihez tehetségem van, azt csinálhatom-e.

– És csinálhatod?

– Amikor sok időm van, nagyon nehéz megvalósítanom, hogy azzal foglalkozzam, ami jót tesz nekem.

            – Ezt hogy érted?

– Eddig kevés időt töltöttem el olyan dolgokkal, amelyeket hosszú távra szólóan építő jellegűnek tartok. Bár ez így nem igaz. Minden hasznos volt, csak adott pillanatokban nem így éreztem. De később rendre kiderült, hogy csak és kizárólag arra volt szükségem, ami megtörtént velem. Azt viszont világ életemben nehezen viseltem, amikor mások szabták meg, hogy mi a teendőm.

– Ilyenkor szenvedtél?

– Egyrészt jó volt, mert nem tudtam hülyeségeket csinálni. A munkaterápia teljesen kitisztított. De közben nem volt időm az elmélkedésre, a történések megfejtésére.

– Nem feltétlenül a töprengőt látják benned az emberek.

– Pedig rengeteget gondolkodom. Számomra fontos a körülöttem lévő világ megértése. A mozgó meditáció híve vagyok. Miközben ügyes-bajos dolgaimat intézem, igyekszem válaszokat találni mindarra, ami éppen foglalkoztat.

„Ha valamihez kedvem van, azt általában megteszem…”

            – Akkor az elmúlt időszak már-már botrányosságot súroló eseményeit minősítsük úgy, nem voltál jó passzban?

– Tény, hogy közben élek a mának. Az életemnek vannak jó és kevésbé jó szakaszai. Nem arról vagyok híres, hogy csendesen telnek a mindennapjaim. Ha valamihez kedvem van, azt általában megteszem függetlenül attól, mik a következményei.

– Akik vissza tudtak tartani, hogy voltak képesek erre?

– Ellentmondásnak tűnik, de legtöbbször úgy, hogy elengedtek. Hagyták, hogy menjek a saját fejem után, majd megbeszélték velem a történéseket.

            – Mikor veregettek vállon?

– A legnagyobb őrültségeimet helyeslés kísérte mind a baráti, mind a családi körömben, vagyis rábólintottak a tetteimre akkor, amikor a társadalom véleménye alapján úgy gondoltam, ezt nem kellett volna.

„Mindenkinek van egy útja, amiről nem tud letérni”

– Gondolom, tetszik ez a helyzet.

– Igen, nagyon szeretem, mert nem a konvenciók alapján ítélnek meg, nem skatulyáznak be, hanem elfogadnak engem és az utat, amit járok. Hiszen mindenkinek van egy útja, amiről nem tud letérni. Ezért hiszek abban, hogy jó döntéseket hozok.

– Az interjú előtt említetted, hogy jelenleg megpróbálod felépíteni az életedet. Hol tartassz?

– Éppen tegnapelőtt mondtam Cynthiának, hogy hamarosan nagy dolgok történnek majd velem. Nem külsőségekre gondolok, hanem belső változásokra. Bizonyos régóta érlelődő dolgokról van szó. De még nem tudom pontosabban megfogalmazni, mi várható.

– Egy ideje beszélgetünk, és őszintén szólva meglepett, milyen szenvedélyességgel mesélsz magadról.

– Engem általában valamiért félreértenek az emberek. De találkozni kell velem és ezután mindenki el tudja dönteni, mennyire valós az a kép, amit a médiának köszönhetően kialakított rólam. Időről-időre próbálnak valamilyen skatulyát rám húzni, de előbb-utóbb mindegyik leolvad.

„Egyike vagyok a független embereknek”

– Úgy érzed, a helyeden vagy?

– Egyike vagyok a független embereknek. Ez kiváltságos állapot. Két kezemen meg tudom megszámolni, hány ilyen színész van Magyarországon.

– Hogy tudtad ezt megteremteni?

– Úgy, hogy nem érdekel, alkalmaznak-e. Ha kapok munkát, az jó és boldoggá tesz, ha nem, akkor elmegyek máshova.

– Például Angliába?

– Oda nem térnék vissza. Nem szeretem Londont.

– Miért ábrándultál ki belőle?

– Itthon tisztábbak, nyersebbek a dolgok, sokkal gyorsabban lecsapnak rád, ha valamit rosszul csinálsz, és pikkpakk megkapod érte a magadét. Ott el lehet halászgatni a zavarosban. Igaz, erre Magyarországon is megvan a lehetőség, de szerencsére olyan közegben élek, ahol nyomban lelepleződik az ember, ha nem saját magát adja.

– És ennek örülsz?

– Imádom. Így egyre jobban tudok tisztulni és fejlődni úgy szakmailag, mint a magánéletben.

– Akkor nem véletlenül a Hétköznapi mennyország az egyik kedvenc filmed.