V. évfolyam 4. szám 2008.01.30.
Regionális Természettudományi Konferencia harmadszor
Immár harmadik alkalommal gyűlnek össze intézményünkben a természettudományokkal foglalkozó szakemberek január 31-én, hogy legújabb kutatásaik eredményeit ismertessék. A III. Regionális Természettudományi Konferencián 42 előadást lehet meghallgatni. Az előadók között oktatóink is képviseltetik magukat. A rendezvényt prof. dr. Faragó Sándor rektor nyitja meg, majd két helyszínen (a C–épületi nagyelőadóban, illetve a Regionális Felsőoktatási Forrásközpont Konferenciatermében), három szekcióban kerül sor az előadásokra. A részletes program a Rendezvénynaptárban elérhető.
(Kleinhappel Miklós)
A legtöbben Szombathelyen vettek részt a roadshow-n
„Nagyon tetszik az egészségfejlesztés szak, szeretném, ha felvennének”, mondta egy szőke hajú lány a mellette állónak, miközben a standok előtt nézelődtek kedden, a Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME) Felvételi talk- & roadshow-ján Szombathelyen. Úgy tűnt, nem csupán ő kapott hasznos, és a jelek szerint meggyőző információkat a kiszemelt képzésről, hiszen a középiskolások között sétálva több hasonló beszélgetés foszlányát is el lehetett csípni. A decemberi nyílt napi programhoz hasonlóan ezen a rendezvényen is szép számban képviseltették magukat az NYME, illetve a Savaria Egyetemi Központ (SEK) leendő elsőévesei. Olyannyira, hogy a január 8-án elkezdődött programsorozat soproni, győri, mosonmagyaróvári, tatai és székesfehérvári állomásai közül sehol nem vonzott annyi érdeklődőt, mint a vasi megyeszékhelyen. A szervezők elképzelésének lényege az volt, hogy a nyolc városban 65 szakkal bemutatkozó egyetem népszerűsítse magát, és egyúttal a lehető legtöbb segítséget adja a pályaválasztáshoz a jelentkezési lap kitöltésétől kezdve az Erasmus-ösztöndíj kínálta lehetőségeken át a felsőoktatás elmúlt években megtörtént változásainak számbavételéig. Bemutatták az oktatók hétköznapjait, ehhez társították a képzésekről szóló információkat, így adva jövőképet azoknak, akik még nem döntötték el, melyik felsőoktatási intézményben, illetve milyen szakon kívánják folytatni tanulmányaikat. A műsorvezető, Litkai Gergely humorista segítségével (közreműködött a Humorfesztivál két győztese, Kovács András Péter és Kőhalmi Zoltán) a kötetlen hangulatú beszélgetéseknek köszönhetően a fiatalok megismerkedhettek az egyes tudományterületekkel, hallgatók tapasztalatait és élményeit hallva ízelítőt kaphattak az egyetemi életből. Minden kar egy-egy standdal állt az érdeklődők rendelkezésére, akik lelkesen kérdeztek, gyűjtötték a szóróanyagokat, vagy éppen csak szórakoztak a humoros blokkokkal és egy DJ által szolgáltatott zenével tarkított műsoron. Egy biztos, ezen a délutánon is megvalósult az, amit a Forrásközpont építésekor a tervezők célul tűztek ki, nevezetesen hogy a C–épületi aula közösségi térként funkcionáljon. Új közösség formálódásának lehettünk tanúi ebben a néhány órában: a remények szerint a SEK szeptemberben egyetemi polgárrá váló hallgatói közül gyűltek össze több százan.
(Kleinhappel Miklós)
„Merész vállalások” szükségesek
„Lélegzetvételhez jutottak a csökkenő hallgatói létszámú egyetemek, főiskolák is a hároméves támogatási megállapodásokkal, de merész vállalások nélkül nem mindegyiknek lesz jövője”, írja január 19-i számának Trend című, a felsőoktatásban bekövetkezett változásokkal foglalkozó mellékletében a HVG. A hetilap intézményünk helyzetére is kitér. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán öt év alatt 60 százalékkal csökkent a felvett hallgatók száma, ezen belül az államilag finanszírozottaké 30 százalékkal. „A 2007–2008-as tanévben a tandíjmentes képzési helyeknek csupán kétharmadát sikerült betölteni, így a szükséges 700–800 millió forint helyett az első évfolyam csak 420 millió forintos állami támogatásra számíthatott. A Berzsenyi a menekülésnek azt az útját választotta, hogy az idén beolvadt az így immár 20 ezer hallgatót okító, soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetembe (NYME). Pedig az NYME helyzete sem igazán rózsás: újonnan felvett hallgatóik száma öt év alatt bő egyharmaddal csökkent, s még ennél is nagyobb, mintegy 45 százalékkal esett vissza az államilag finanszírozott helyekre fölvettek száma”. A lap cikke kitér arra is, hogy a két intézményben tavaly a fentiek ellenére 80–120 millió forinttal nőtt az oktatóknak, dolgozóknak kifizetett személyi juttatások összege. „A finanszírozási gondokat tetézik a ppp-bérleti díjak, amelyek summája az NYME-n már tavaly is megközelítette a 300 millió forintot, az idén pedig tovább nő, mivel újabb, 3,7 milliárd forintos beruházást adtak át. A Berzsenyi is hozott a házasságba ppp-kiadást, tavaly közel 200 millió forint bérleti díjat kellett kifizetnie”. Az írásban megszólal prof. dr. Faragó Sándor rektor, aki az elmúlt napokban befejeződött Felvételi talk- & roadshow-ról beszél. Ezen kívül kifejti, bízik a létszám stabilizálásában, a felvehetők keretszámának növekedésében, valamint elégedett a hároméves megállapodással is, amelyben az alaptámogatás – a ppp-költség felét kitevő összeggel együtt – a teljes állami támogatás negyede. Ugyanennyi a minősített oktatók után kapható tudományos normatíva, ami a rektor szerint a jövőben sem kerül veszélybe, miután közel száz oktatónk vesz részt doktori képzésben. „A hallgatólétszám alakulásától függő normatív támogatás mellett az egyetem – ugyancsak három éven át – több százmillió forinthoz jut a különleges feladatok ellátására, például botanikus kert és a műemlék könyvtár fenntartására. Mindezekért cserébe az intézmény, a minőségi oktatást javítandó, növeli a tudományos fokozattal rendelkező oktatók arányát, korszerűsíti a tananyagot, valamint jövedelmezőségi és hatékonyságjavító intézkedések mellett fejleszti a gazdaság szereplőivel a regionális együttműködést”. A HVG melléklete cikket közöl még az államilag finanszírozott és a költségtérítéses képzésben résztvevők felvételi követelményei közötti különbségekről, a vidéki főiskolák perspektíváiról, a keresztféléves képzésekről, valamint a megváltozott hallgatói juttatásokról is. Részletek a hetilapban.
(Kleinhappel Miklós)
A tanítás a művészetek egyike
Gyerekeket tanítani méltóság, ezért a tanító (legyen az óvónő, tanár, docens, sőt szülő vagy nagyszülő) művész, a tanítás pedig a művészetek egyike, mondta Kokas Klára zeneterapeuta kedden, a Díszteremben Az öröm bűvös égi szikra címmel megtartott előadásán. A szakember kifejtette: édesapja után ő is Kodály tanítványa lehetett, ekképp egyértelmű volt számára, hogy zenét oktat majd. Rádöbbent, a Kodály-módszert valójában a zeneszerző művei jelentik, s ezt egész életre szóló szellemi üzenetnek tartja. Pályája kezdetén dilemmát okozott számára, hogyan tanítson éneket és zenét a gyerekeknek. Hiszen ezt (ahogy fogalmazott) „addig senki sem tudta”. Először is fel kellett, hogy keltse az érdeklődésüket. A nem odafigyelő gyerek ugyanis nem rossz. Oka van annak, ha a pedagógus nem képes lekötni a figyelmét; erre állami gondozott gyerekek tanítása közben döbbent rá. Majd megszületett az elgondolás, ami a Kokas-módszer egyik építőkövévé nőtte ki magát, nevezetesen, hogy a gyerekek szívesen mozognak, hiszen szeretik ezt a tevékenységet. Ha egy-egy rövidebb darabot sokszor ismételve mutat be, közben zaj keltése nélkül mozoghatnak, akkor odafigyelnek a zenére. „Ez a trükk. És az, hogy ők másképp fogják fel a zenét mint mi, felnőttek. Nem csupán az agyukkal, hanem az egész testükkel. Így magyarázható az, hogy már akkor is hatással van rájuk a muzsika, amikor még ki sem fejlődött a hallásuk”. A zeneterapeuta arról is szót ejtett, milyennek kell lennie a zenének, amellyel hatni kívánunk a gyerekekre. Véleménye szerint Bach és Händel darabjai a legalkalmasabbak erre, mert ezek a szerzők „lehozták nekünk azt, ami a világban fontos”. Kokas Klára módszerét számos támadás érte. Tíz évvel ezelőtt például sokan vitáztak vele arról, hogy padlón ülve nem lehet megtanulni szolmizálni. A szakember az ehhez hasonlatos véleményeket sablonoknak tartja, melyeket mára kitartó munkával, eredményeket elérve sikerült megcáfolnia. Manapság igyekszik minél többször úgy dolgozni, hogy a munkában ne csupán a gyerekek, hanem a szüleik is részt vegyenek. Ez szülőknek és csemetéknek egyaránt különleges élmény, neki pedig álmai netovábbja.
(Kleinhappel Miklós)