Egyéb cikkek : Walter Dezső, a Nyugat-dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke: EU-csatlakozás, Schengen, euró - jó úton járunk |
Walter Dezső, a Nyugat-dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke: EU-csatlakozás, Schengen, euró - jó úton járunk
Kleinhappel Miklós 2008.03.14. 11:32
Díszvendég lesz az idei, február 28. és március 2. között megrendezendő Utazás című nemzetközi idegenforgalmi kiállításon a nyugat-dunántúli régió. Ennek kapcsán kerestük fel Walter Dezsőt, a Nyugat-dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnökét, akivel turizmusfejlesztésről, illetve ezzel kapcsolatosan a döntéshozók, valamint a kis- és középvállalkozók feladatairól és lehetőségeiről beszélgettünk.
„Mindig tudtuk, hogy régiónk a nyugat kapuja. Most, a schengeni csatlakozással ez az eddigieknél is nagyobb jelentőségűvé vált. Ezt szeretné hangsúlyozni a Magyar Turizmus Zrt., valamint dr. Kovács Miklós szakállamtitkár a nyugat-dunántúli régiónak a Hungexpó Zrt. által szervezett Utazás című kiállításon történő megjelenésével”, mondta el Walter Dezső. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Nyugat-dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottságának (RIB) elnöke hozzátette, régiónkban tavaly 90 millió forint turizmusfejlesztésre elkölthető pályázati forrás állt rendelkezésre, ám ez az összeg idén majdnem megduplázódik. „Meg vagyok győződve arról, hogy a jelenleg futó projektjeink meghatározóak a régió jövőjének szempontjából. Említhetem például a Rajka-Mosonmagyaróvár-Bezenye háromszögben megvalósuló EUROVEGAS-programot, melynek keretében az első ütemben szállodák építésével, szórakoztató és wellness üdülőcentrum létrehozásával munkahelyek teremtése érdekében 125 milliárd forintos beruházást valósítunk meg. Zalakarostól Hévízen át Sárvárig pedig kiemelten kezeljük a gyógyturizmus fejlesztését”.
Kérdés persze, mennyire fenntarthatók ezek a fejlesztések. Számos vád éri a minisztériumot, mert „túl sok pénzt öntenek betonba”, ahogy Bajnai Gordonnal készült interjújában januári első számában fogalmazott a Figyelő című hetilap. A miniszter kifejtette, a pályázatoknál az egyik legfontosabb elbírálási szempont a projektek fenntarthatósága. „Ami a források kizárólag betonba öntését illeti, ez a vád egyszerűen nem igaz. A pénzek 15 százalékát humánerőforrás-fejlesztésre költjük, közoktatásra, átképzésre, felnőttoktatásra, kutatói ösztöndíjakra. A vállalkozásfejlesztési keret és a turizmusra szánt pénzek további, közel 20 százalékát teszik ki az összes forrásnak. A kőbe és betonba menő fejlesztések egy jelentős részéből, körülbelül 500 milliárd forintból humán infrastruktúra-beruházások valósulnak meg: iskolákat újítanak fel, egyetemeket, kórházakat fejlesztenek. A nagy környezetvédelmi, szennyvíz- és hulladékkezelési beruházásokat pedig kötelező megcsinálni, mert uniós vállalásunk. Ami még ezen felül van, azok a közlekedésfejlesztési projektek”. Walter Dezső ehhez hozzáfűzte: az egyes beruházásokat gazdasági számítások alapján és profitorientáltan kell megvalósítani. „Nem kívánok foglalkozni azzal, hogy a múltban például a Kehidakustányba ’lapátolt’ több milliárd forint hogyan térült meg. Engem a jövő érdekel. De természetesen értem a kérdését. A profitorientáltságból adódóan a megtérülést is meg lehet tervezni. Nézzük a pápai fürdő esetét. Tudjuk, hogy a fürdőidény szezonális. Ám gyógyvízről beszélünk, ezért ha a szolgáltatások palettáján helyet kap a welness is, akkor egész évben lehet vendégeket fogadni. Vagy a Fertő-tó hasznosításának osztrák példáját is követhetjük: a tavon a hideg hónapokban téli sportokat lehet űzni. Fel kell tehát karolnunk ezeket a kezdeményezéseket és a nyugat-dunántúli RIB-ben támogatnunk kell őket”.
Nem feledkezhetünk meg a schengeni határnyitásról sem. Január 1-jén megszűntek az országokat sok szempontból elválasztó mesterséges határok. Ebben a régióban ennek különösen nagy jelentősége van, hiszen három országgal szomszédos területről beszélünk. „2004. május 1. óta az Európai Unió tagjai vagyunk. A négy éve elkezdődött folyamat schengennel újabb jelentős állomásához érkezett, ám az eurózónához történő csatlakozás még előttünk áll. Véleményem szerint erre 2010 és 2012 között kerül majd sor, ám ezt követően el kell még telnie 10–15 évnek ahhoz, hogy az euró vásárlóértéke azonos legyen Magyarországon és például Ausztriában. Mindez revolúcióval nem, csak evolúcióval oldható meg. Szerencsére jó irányba tartunk. A Nyugat-dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság és a burgenlandi utazási iroda már megkötötte együttműködési szerződését. Korábbi soproni polgármesterként azt mondtam, a hűség városa Burgenland szunnyadó fővárosa. És ez nem hiú ábránd. Ennek szem előtt tartásával kell utakat építenünk, vasutat fejlesztenünk és beruháznunk. A magyar és az osztrák vállalkozások célja ugyanaz lesz: minél több turistát vonzani. Ehhez közös programokra van szükség. El tudom képzelni, hogy a Bécsbe érkező turisták ellátogatnak Pozsonyba, Győrbe és Sopronba is”.
Ezek megvalósulásához azonban sok tennivaló vár még mindenkire. „A kormány annak érdekében hirdette meg a konvergenciaprogramot, hogy csatlakozhassunk az euróövezethez és korrekt vásárlóereje legyen a pénzünknek. Igaz, nem népszerű a program, de hosszú távon nincs más választásunk. Minden döntéshozónak a saját pozíciójában a kormány elhatározását kell szolgálnia, hiszen ha nem így tesz, akkor rengeteget veszít az ország. Egykori polgármesterként és jelenleg is azt tartom, hogy ennek ellenére amennyire lehet, távol tartom magam a politikától, és elsősorban szakmai szempontokat veszek figyelembe. Minden józan gondolkodású ember előtt az kell, hogy lebegjen, hogy amint lehet, be kell vezetnünk az eurót. Ne akkor, amikor még felkészületlenek vagyunk rá, és hosszú ideig se húzzuk, hanem optimális időpontban. Most történelmi időket élünk, ezért a kisszerű politikai csatározásokon és az önös érdekeken felül kell kerekedni”. Azt, hogy a legjelentősebb változást a közös európai valuta bevezetése hozza meg, Walter Dezső a kis- és középvállalkozások (kkv-k) példáján is szemléltette. „Magyarországon a kkv-k jelenleg a multinacionális vállalatok kiszolgálói, vagy amit a nagy cégek nem végeznek el, azok a feladatok várnak rájuk. Vállalkozóként mondom, hogy számukra az jelenti a perspektívát, ha olyan gazdasági szegmenst találnak, amelyben a minőséget szem előtt tartva kiszolgálják azt a réteget, amelyet a multik és az egyszemélyes vállalkozások, a kisiparosok nem képesek. Ez verejtékes munka. De nem szabad elfelejteni, hogy a multinacionális cég pénzzel megvehet sok mindent, ám a kisvállalkozó a személyességével gyémántként ragyog. Ha ellátogatunk Oberwartba, a Fő utcán éppúgy megtalálhatók a nagy cégek, mint a helyi kiskereskedők, akik kimondottan elegáns, nagyhírű cégeket képviselnek, de közben a saját névvel javítanak, forgalmaznak, illetve egyéb tevékenységeket végeznek. Itthon (schengennek hála) ez most kezd kialakulni”.
|