11 börze, 2 ezer tájékoztató füzet, ezer CD és felnőttképzési mappa, 24 ezer szórólap, honlap (www.feva.limexnet.hu; látogatottsága a zárókonferenciáig elérte a 27 ezret) – néhány adat a projekt hozadékáról. A tavaly októberi első, szombathelyen megrendezett állásbörzét követően Szentgotthárdon, Zalaszentgróton, Celldömölkön, Kőszegen, Vasváron, Csornán, Sárváron, Letenyén, Téten és Körmenden ismerhették meg az érdeklődők a térség képzési kínálatát. A vándorbörze kiemelt célja volt a hátrányos helyzetű térségek segítése. S ha már célok, nézzük, mi minden valósult meg ezekből. A tervezett 1200 helyett 1211-en vettek részt a börzéken, 300 helyett 305-en a foglalkoztatói fórumokon, szórólapokkal elérték a tervezett 24 ezer háztartás mindegyikét, és a projekt keretében az elmúlt hónapokban a 120 helyett 125 felnőttképző intézményt sikerült megszólítani; tehát minden rövid távú cél teljesült. S ahogy Hutflesz Mihály, a projektgazda Limex Tanácsadó, Szolgáltató és Információs Kft. ügyvezetője fogalmazott, a projekt fejeződött be, a tevékenység nem! A hosszú távú célok között szerepel a képzéseken résztvevők számának növelése, az álláskeresők számának csökkentése, a foglalkoztatás növelése, valamint a gazdasági törékenység szinergiájának ellensúlyozása.

            Kiss Ambrus, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ (NYDRMK) főigazgatója bevezetőjében hangsúlyozta, a magyar gazdaság egyre nagyobb munkaerőhiánnyal küzd, ezért szüksége van arra a képzési „viselkedésre”, melyet az egész életen át tartó tanulás jelent. A munkaerő-állomány egy része nem jut el az elsődleges, de sok esetben a másodlagos munkaerőpiacra sem, ezért munkaerő-piaci, valamint képzési szolgáltatásokra van szükség, hogy a kialakult helyzetet orvosolni lehessen. Örömteli hír, hogy ezek csírája már megtalálható a régióban.               

Művelt szakemberekre van szükségük a munkáltatóknak, ezért ha egy az iskolapadból kikerült fiatal megkérdezi a véleményem, azt tanácsolom neki, mivel a műveltséget már megszerezte, végezzen el egy felsőfokú szakképzési szakot is, hogy pályakezdőként megállja a helyét a munkaerőpiacon, mondta dr. Kovács Péter, az NYDRMK szakmai főigazgató-helyettese. A szakember Általános munkaerő-piaci helyzetkép a nyugat-dunántúli régióban címmel tartott előadást. Kifejtette még: a munkaügyi központ a régióban márciusban 30 ezer álláskeresőt tartott nyilván, ezek leginkább fizikai foglalkozásúak, a diplomával rendelkező álláskeresők száma viszonylag kicsi. Ám hogy ez utóbbi a jövőben is legalább így maradjon, a képző intézményeknek és a diákoknak is látniuk kell, hogy a régió gazdaságában és foglalkoztatási szerkezetében az iparnak döntő jelentősége van: a foglalkoztatottak körülbelül 40 százaléka az iparban, ezen belül elsősorban a gépiparban dolgozik. Ennek ellenére hektikus piacról van szó, amire jó példa, hogy Vas megyében 2006-ban jelentősen csökkent az ipari termelés, míg tavaly és idén látványosan emelkedett, hiszen egyebek mellett a belső ipar szerkezete, az exportpiacok állapota, a beruházások döntően befolyásolják a folyamatokat. Régiónkban ugyan viszonylag alacsony a munkanélküliség (tavaly 6,3 százalék volt), ennek ellenére nem lehetünk elégedettek az aktivitási és a foglalkoztatási aránnyal, melyek a munkaerőpiac fontos mutatószámai, holott az adatok tekintetében a nyugat-dunántúli régió Budapest után a második helyet foglalja el az országos rangsorban. Dr. Kovács Péter véleménye szerint a foglalkoztatás növeléséhez leginkább a 30–50 főt foglalkoztató, helyi munkakultúrára építő kis- és középvállalkozások fejlesztése lenne a megoldás, de a támogatásukban rejlő jelentős gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai tőkét Magyarország ma nem használja ki.

Németh Zsolt, az NYDRMK Szombathelyi Kirendeltség és Szolgáltató Központ igazgatója a munkaügyi központ képzéseiről és támogatásairól szóló előadásán kifejtette, a régióban élők alacsony száma (263 ezer) nagymértékben meghatározza, milyen képzéseket lehet itt elindítani. Nyugat-dunántúlon a munkanélküliek között nem túl magas, 8–9 százalék körüli a pályakezdő munkanélküliek aránya, akik idősebb társaiknál sokkal könnyebben ültethetők újra az iskolapadba, de esetükben meghatározó a munkatapasztalat hiánya. A tartósan munka nélkül lévők az állástalanok 20 százalékát adják, az ő visszaillesztésük a munkaerőpiacra és tanulásra bírásuk nehéz, csakúgy, mint az idősebb (40 év feletti) munkavállalóké. Legnagyobb kihívást a szakképzetlen álláskeresők jelentik, ráadásul ők teszik ki a munkanélküliek számának 45 százalékát. Helyzetük javításához nem elégséges a szakképzés lehetőségének felkínálása, kizárólag valamilyen szolgáltatással vezethetők vissza a munkaerőpiacra. A jellemző hiányszakmákról szólva elhangzott, évek óta kevés például az esztergályos, a lakatos, a forgácsoló, a villamos-, illetve a gépészmérnök, a kőműves, az ács, szakács, a pék, az asztalos, a faiskolai kertész, a varrómunkás. S hogy a munkaügyi szervezet és a Regionális Képző Központ milyen felnőttképzési támogatásokkal igyekszik orvosolni a fenti problémákat? Egyebek mellett keresetpótló juttatással segítik a regisztrált álláskeresőket, támogatják a munkahelymegőrző képzéseket, például a képzési költségek részbeni vagy teljes átvállalásával, a hátrányos helyzetűek, illetve a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását uniós támogatási rendszerek segítik, de gondolnak a munkáltatókra is, amikor azok munkavállalóik képzésekor járulékkedvezményt vehetnek igénybe. Sajnálatos ugyanakkor, hogy a munkaügyi szervezet által támogatott képzéseken évről-évre kevesebben vesznek részt. Ennek oka, hogy tavaly például a törvényi rendelkezéseknek megfelelve a képzési költségek háromnegyed részét keresetpótló juttatásokra kellett fordítani, miután ezt a minimálbér összegével megegyezőre emelték; korábban fordított volt ez az arány. Jelentős költségnövelő tényező még, hogy a hiányszakmákban sokkal drágább a szakemberek képzése.

Kiss Renáta, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) Regionális Operatív Program Hálózat Közép- és Nyugat-dunántúli Régiós Iroda vezetője elmondta, az Új Magyarország Fejlesztési Terv értelmében a foglalkoztatást elsősorban a képzések ösztönzésével kell növelni. A program első körében 80 pályázatot támogattak 620 millió 800 ezer forint értékben, a második körben pedig 310 millió 350 ezer 400 forinttal 73-at. Az OFA idei pályázati programjairól szólva megtudtuk, ezek szolgáltatást, valamint foglalkoztatást nyújtó, illetve modell programok és a hátrányos helyzetű kistérségek programjai.