– Pekingben hamarosan elkezdődik az olimpia, így aktuális a kérdés, hogy az állam megtette-e azokat a lépéseket, melyek sportolóink eredményességét segítik?   

– Négy évig dolgoztunk hazánk sportstratégiáján, melyet a közelmúltban elfogadott az Országgyűlés. Cselekvési programot készítettünk, amelynek lényege, hogy az eredményes nemzetközi modelleket és a hazai gyakorlatot közelítsük egymáshoz az adaptálható elemek átvétele segítségével. Ennek érdekében tárgyalási terveket készítettünk a társtárcák részére. Célunk, hogy a jövőben következetesen haladjunk a megkezdett úton.

– Merre vezet ez az út?

– A sport-, a szabadidő-, valamint a szabadidősport-gazdaság fejlesztésének az államon múló elemeit kell impulzusokkal ellátnunk. Tavaly együttműködést alakítottunk ki a Magyar Sporttudományi Társasággal. Ennek keretében sport- és gazdaságtudományi konferenciát rendeztünk, valamint sport és gazdasági kutatócsoportot hoztunk létre. Mindezt annak érdekében, hogy megismerkedjünk a sporttudomány elkötelezett gondolkodóival, kutatóival. Tizenhét éven át dolgoztam edzőként, ebből adódóan tudom, mi az, ami a „terepen” hiányzik. A közvetlen kapcsolat a sportszakembereket képző intézményekkel, vagyis azokkal a bázisokkal, ahol a jövő szakemberei találhatók. Tavaly még arról beszéltünk, az állam részéről nem érkezik megrendelés a szakma felé. Ez ma már nem igaz. Várjuk, hogy a sportértelmiség adjon fejlesztési tanácsokat, ne különféle cégek sok-sok millió forintért. Az oktatás, a kultúra és az esélyegyenlőség ugyanis felfűzhető a sport köré. De lényeges az is, hogy további két nagy csoporttal erősítsük a kapcsolatot: a multinacionális cégekkel, illetve a kis- és középvállalkozókkal. Ki kell dolgoznunk, a magántőke hogyan kapcsolódhat az állami forrásokhoz úgy, hogy az ösztönzően hasson. Jó példa erre az üdülési csekk, amelyből milliárdos bevételhez jut az ágazat. Több ilyen gyakorlatra van szükség.

– A nemzetközi tendenciák és hazai gyakorlat között mi a különbség?

– A kelet-közép-európai régió történelmi fejlődése sajátos. Többször kellett alkalmazkodnunk, váltanunk. Itthon például a rendszerváltást követően a szponzoráció kérdése a mai napig speciális, a mecenatúrának nincs kialakult gyakorlata. A másik oldal szintén komoly problémákkal küzd: a sportszolgáltatások komplexitása, a sportrendezvényekhez kapcsolódó családi vagy kisközösségi jelleg elég gyenge. Nem elég egyetlen sportrendezvényben gondolkodni, a szabadidő eltöltése szempontjából ugyancsak kultúraváltásra van szükség. Ennek sportfilozófiáját eddig senki sem dolgozta ki. Minisztériumunk – elmúlt évi tevékenysége kapcsán – 100–120 kutatóval áll kapcsolatban, hogy kísérleti projektek szülessenek.

– Milyen eredményekről tud beszámolni?

– A multinacionális vállalatokkal a tavalyi évben étkezés és egészég vonalon, a táboroztatási programunkkal kapcsolatosan működtünk együtt, ám ez csupán az ebbe az irányba tett első lépés volt, a kapcsolat még gyerekcipőben jár, fejlesztésre szorul. A multikkal idén különböző programjaink kapcsán a finanszírozás okán álltunk kapcsolatban egy kísérleti projekt keretében. El kell mondani, hogy ez a terület jogi és szerveződési szempontból rendezetlen. Idén újra szervezünk gazdasági konferenciát, a résztvevőkkel megtárgyaljuk, milyen fejlesztési lehetőségeink vannak. De hogy konkrét példát is mondjak, megterveztettünk egy itthon soha nem látott multifunkcionális épületet. Ez döntően abban különbözik az eddigi kulturális és sportterektől, hogy fenntartható módon próbál meg 21. századi modellt kialakítani. Környezetvédelmi szintje egy passzív házhoz közelít, energiatakarékos, környezetbarát. Ugyanakkor a benne található üzleti terek aránya 60–80 százalék – tehát egy térben képzeljük el az üzlettel történő együttműködést. Ennek a projektnek kicsit nagyzolva a Világtengely, Világköldök elnevezést adtuk. Jó lenne, ha a jövőben a hétköznapi életet az ilyen típusú terek tudnák szervezni, valamint az üzleti élettel összekapcsolni. Ez ugyan napjainkban még idea, de nem szeretnénk, ha távoli elképzelés lenne. Ezért a tárgyalások megkezdésére van szükség egyrészt az Európai Uniós források megszerezhetősége érdekében, másrészt a magántőkével egy új típusú PPP-konstrukció kialakítása céljából.

– Nem lehet könnyű feladat elérni, hogy egymásra találjanak a partnerek.