A Szélrózsa (egy hely – a találkozások helye – a határtalanság megélése) a Magyarországi Evangélikus Egyház ifjúsági munkájának legnagyobb, kétévente megrendezett eseménye – nem csupán az evangélikusoknak, illetve a keresztényeknek. A korábbiak sorában illeszkedően ez a találkozó is fesztiváljellegű volt, különféle programok sokaságát kínálta, a fiatalok számára életkoruknak megfelelően, modern köntösbe öltöztetve közvetítette a kereszténység eszméjét. A rendezvényre elsősorban a fiatalokat és a fiatalokkal foglalkozó vezetőket várták, de a szervezők gondoltak a gyermekekkel érkező családokra is.

S hogy miért éppen a Hol a határ? lett a mottója? Smidéliusz Gábor Szélrózsa atya a találkozó programfüzetében leírja: „Érdekes, inspiráló feladat volt végiggondolni a határ témáját és a belőle kibomló lehetőségeket”.

Kőszeg (egy város – a múlt megidézése – a határok városa), e Honfoglalás ideje körül született település életében mindig központi helyet foglalt el ez a kérdés, mondta Baranyay Csaba házigazda az egyházi vezetők jelenlétében megtartott megnyitón, aminek keretében Keveházi László egyháztörténész kommentárjaival színesített, fiatalok közreműködésével előadott látványos műsor keretében kaptunk ízelítőt a város történelméből. Szó esett arról az időről, amikor a Vas megyei kisváros a keleti és a nyugati világ határa volt (az időszak legnagyobb történése az volt, amikor 1532-ben I. Szulejmán szultán és I. Ferdinánd király hada Kőszeg és Bécsújhely között táborozott és várt a korabeli világ két leghatalmasabb urának találkozójára). Megemlékeztek az 1500-as évek közepétől számított lelki bezártság éveiről, ami azzal vette kezdetét, hogy a város lakói 1552-ben úgy döntöttek, kereskedelmi kapcsolataik, valamint német nyelvtudásuk okán a lutheri tanítást fogadják be. Majd ízelítőt kaptunk a szellemi határnyitás időszakából, abból a korszakból, amikor Kőszeg iskolavárossá vált: a 16. században elsőként római katolikus, evangélikus és állami elemi iskolák jöttek létre, ezután több középiskola (egyebek mellett a mai Jurisics Miklós Gimnázium és Középiskolai Kollégium), katonai reáliskola (az itt végzettek altisztek lettek a hadseregben), leánynevelő intézet és tanítóképző iskola létesült. „A kőszegieknek a határ elsősorban a határsávot jelenti, ami 1989-ig meghatározta az életüket. Ekkor észrevehető változások történtek: a katonák udvariasabbak lettek és nem fordítottak ránk akkora figyelmet, mint azelőtt. Azóta számunkra nem az a kérdés, hogy hol a határ?, hanem, hogy mi a határ?, van-e határ?”, mondta a történész.

Básthy Béla, Kőszeg alpolgármestere beszédében rámutatott: Kőszegnek példaértékű evangélikus gyülekezete van, amely az állandó értékek méltó képviselője. Hol a határ?, vetette fel az alpolgármester is. „Idén több szempontból is újabb és újabb megközelítésekből vizsgálhatjuk ezt a kérdést. Úgy vélem, rossz ösvényen járunk, ha mindig a határokat keressük”, figyelmeztetett a város második embere. Szent Ágoston szavait idézve kijelentette: Szeress és tégy, amit akarsz. „A szeretet megóv a ballépésektől és lebontja azokat a határokat, amelyek beszűkítenek minket”, hangzott el.

Találkozni a múlttal – tanulság; találkozni a jelennel – öröm; találkozni a jövővel – meglepetés. Az én határom – vajon meddig érek?; a te határod – vajon hol találkozunk?; az ő határa – mindkettőnk végessége a végtelenben… E gondolatok köré fűzhető fel az a sok-sok program, amelyre a szervezők a találkozó résztvevőit várták. A reggeli és az esti áhítatokon a résztvevők többek között a méltó és a méltatlan, az eredeti és az utánzat határán tehettek képzeletbeli utazásokat. Csendsátor, lelkigondozó sátor, valamint az erdő csendje várta az elmélyülni vágyókat. Számos előadáson és fórumon lehetett részt venni: szó volt például a szakrális terekről, felelősségünk határairól a globalizált világban, a humor határáról, a földi és mennyei javakról, a szentírásról és a szociális igazságosságról, a házasságról, mint határról (vagy határkőről). Néhány név a sok közül, akik megosztották gondolataikat a fiatalokkal: Varró Dániel, Heller Ágnes, Giró-Szász András, Török Gábor, Karafiáth Orsolya, dr. Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, Belső Nóra pszichiáter. A komolyzene iránt érdeklődők Mozart, Bartók, Bach műveiből kaphattak ízelítőt, vagy éppen reneszánsz madrigálokat, illetve kamarazenét hallgathattak. A könnyűzene rajongói sem maradtak program nélkül: Roy & Ádám, Ferenczi György és a Rackjam, Mitsoura – csak három a számos koncert közül. Továbbá – a teljesség igénye nélkül – népzene, táncház, filmklub, középiskolás sátor, a lehetőségek piaca, kávéház, ökosátor, határon túliak bemutatkozása, kézművesség, játéksátor, helyi túrák, sport várta a fiatalokat.