Csáki György világgazdaság-kutató, a Szent István Egyetem tanára előadása elején leszögezte, az 1929-es, és az 1933-as világválság megismétlődésétől nem kell tartani, ám kétségtelen, hogy a második világháború utáni pénzügyi korszak ezekben a napokban zárul le. Ezen idő alatt olyan, sőt súlyosabb tőzsdekrach is előfordult már mint a 20-as, illetve a 30-as években; 1987-ben például egyetlen nap alatt 25 százalékot esett a New York-i tőzsde. Ezt mégsem szenvedte meg a világ, mert az amerikai kormány nem hisztérikusan reagált a fejleményekre. Az előadó kitért a jelenlegi helyzetet kiváltó okokra is. Elmondta, az Amerikai Egyesült Államokban szinte nincs megtakarítás (amíg az USA-ban plusz/mínusz 1, Ázsiában 25 százalék a megtakarítási ráta), a háztartások hitelből fogyasztanak. Az ország tehát elfogyasztja amit megtermel, hitelt vesz fel, ezzel a pénzzel megy a tőzsdére. Korábban az amerikai gazdasági növekedést Japán finanszírozta, most Kína fizeti. Megteheti, az országnak 1600 milliárd dollár a devizatartaléka. Ezt tetézi, hogy elérte a befektetési bankokat a tavalyi jelzálogpiaci válság: a bankok alacsony értékű ingatlanokra kis jövedelmű embereknek hiteleket adtak el, ezeket értékpapírrá alakították, majd kereskedtek velük. Van olyan bank, amelynek egy egység reálvagyonára 33 egység értékpapírból származó vagyon jut. A bankok pénzként használták azt, ami nem volt az, ráadásul ezt elfogadták tőlük, foglalta össze egy mondatban a tendencia lényegét az egyetemi tanár. A problémák okozója, hogy ez a „pénz” most eltűnt a rendszerből. 2–4 év recesszió vár az USA-ra, hangzott el. Ezalatt drámai módon visszaesik a fogyasztás, aminek a hatása már most érezteti hatását Magyarországon. Az Amerikába irányuló európai és ázsiai export csökken, a legnagyobb vesztes az autó- és az építőipar lesz. Szemléltetésképp: a hazai bruttó nemzeti össztermék negyede arról a német piacról származik, melynek jelentős bevételét az Egyesült Államoknak eladott termékek adják. Ezen kívül hitelhez jutni csak nehezebben és drágábban lehet. Két-három nehéz év köszönt az országra, szűkült a gazdaságpolitika mozgástere, kármentésre kell berendezkednünk. Mint ahogy történelmünkben eddig többször – Magyarország a 13. század óta függ a világgazdaságtól.

Török Zoltán, a Raiffeisen Bank igazgatóhelyettese a probléma nagyságának érzékeltetésére három példát említett: a modern világgazdaság történetében nem volt az elmúlt hetekéhez hasonló tőzsdekrach, a vezető amerikai részvényindex soha nem esett még annyit, mint az ebben az időszakban, a magyar állampapír piac a vásárlók hiánya miatt gyakorlatilag megszűnt. Az utóbbi tavasszal előfordult már, de ezúttal hosszabbnak ígérkezik ez az időszak. Veszélye, hogy nem tudja magát finanszírozni az állam, ha senki sem veszi meg az adósságlevelét. Az öt vezető amerikai befektetési bank egyike, a Lehmann Brothers (LB) szeptemberben csődbe jutott, ez indította el a lavinát. Szinte nincs olyan kereskedelmi bank a világban, amelynek nem volt valamilyen pozíciója az LB-ben. Eltűnt a bizalom a bankközi piacon, a pénzintézetek nem kölcsönöznek pénzt egymásnak, vagy csak nagyon drágán (az USA-ban a jegybanki alapkamat három-, négyszereséért). A különböző bankmentő akciók, a meghatározó kereskedelmi bankok részben állami tulajdonba kerülése e bizalom helyreállítását szolgálják. Mindezek ellenére jövőre az Amerikai Egyesült Államokban 1, az eurózónában 0,3 százalékos, összességében 30 éve nem látott gazdasági visszaesés előtt állunk, mutatott rá az igazgatóhelyettes. Itthon tavaly szinte megállt a gazdaság növekedése, a dinamikus exportnak köszönhettük a körülbelül 1 százalékos bővülést, idén a mezőgazdaság menti meg a hazai gazdaságot és adja a nagyjából 2 százalékos növekedését, hangzott el. Egyelőre nem tudni, milyen eredményeket hoz a magyar gazdaságpolitika a kialakult helyzetre adott válasza. Az államháztartási hiány gyors csökkentésének tervét a szakember jó iránynak tartja, amire azért is szükség lenne, mert a 27 tagú Európai Unióban egyedül Magyarország ellen van érvényben túlzott deficit eljárás. Az előző előadóval ellentétben a bankszakember úgy látja, az állam kiadási szintje még magas, így van miből spórolni, ami viszonylag nagy mozgásteret jelent. A Raiffeisen Bank igazgatóhelyettese nem számít az izlandihoz hasonlatos országcsődre. Úgy véli, túl vagyunk a válság legnagyobb hullámán, bár az MKB Bank nem maradt egyedül, más pénzintézetek ugyancsak felfüggesztették a devizahitelezést, drágulnak a forinthitelek, a magánszemélyek bankbefektetéseit viszont nem fenyegeti veszély. Véleménye szerint a jegybanknak ebben a helyzetben nem szabad kamatot csökkentenie annak ellenére, hogy csökken az infláció, sőt a következő 12 hónapban látványos javulás tanúi lehetünk, jövő ilyenkorra 3 százalékos hazai infláció várható. Sőt 2009-ben eljuthatunk oda, hogy terítékre kerülhet az euró bevezetési dátumának meghatározása. A válság pozitív hatása, hogy fegyelemre kényszeríti a gazdaságpolitikát, a választások közeledtével sem puhulhat fel a költségvetés. Az elmúlt hetek tőzsdei optimizmusa ugyanakkor nem lesz tartós, de sok hullámvölgy után néhány hónapon belül lassú emelkedés kezdődik.