|
Az elektronikai hulladék nem szemét
Kleinhappel Miklós 2009.01.03. 08:35
Ha másokat követsz, csak második lehetsz – továbbra is ez a Csatár Személy- és Vagyonvédelmi Szolgáltatás filozófiája. A cég két és fél évvel ezelőtt ennek szellemében bővítette előző lapszámainkban bemutatott tevékenységi köreit az elektronikai hulladékok gyűjtésével és feldolgozásával. Az elektronikai hulladékok gyűjtése és feldolgozása 2006 óta tartozik a cég tevékenységi körébe. A hulladék nem szemét, mutat rá Heinisch Zoltán, a kft. igazgatója. A kezdeti irányt az a gondolat adta, hogy a háztartásokban rengeteg hulladék termelődik. De a cégvezetőnek a szó szoros értelmében egy hét alatt rá kellett döbbennie arra, hogy ez nem járható út. A magyar mentalitást jól szemlélteti, ha valaki televíziót vásárol: nem dobja ki a régit, mondván, a jövőben hátha felhasználhatja valamire. Az évek során aztán már a harmadik készülék kerül a padlásra, de még mindig nem szabadulunk meg tőlük. Ekképp a lakossági hulladék nem volt képes azt a mennyiséget adni, amellyel hatékonyan működtetni lehetett volna ezt az üzletágat.
A következő elképzelés az volt, hogy az áruházakban keletkezett elektronikai hulladékok, selejtes áruk jelentik majd a megoldást, de ez szintén vakvágánynak bizonyult, mégpedig ugyanazon ok miatt, mint az előbbi. Rájöttek, a gyártó üzemekkel kell partnerséget kialakítaniuk. Azt már a termelés folyamatában látták be, hogy a heterogén elektronikai hulladékot homogenizálni kell. Mégpedig olyan módon tenni egyneművé, hogy eladható tömegben álljon rendelkezésükre: egy vagy tíz csavart nem lehet értékesíteni, de egy tonnányi már megfelelő mennyiség. E tevékenység akkor is alapanyag-termelés, ha nem bányászással, majd megfelelő átalakítással tesznek eladhatóvá valamit, hanem újrahasznosítással. Legyen szó műanyagokról, fémekről, nemesfémekről, kurrens fémekről, vagy más anyagokról, a Csatár Személy és Vagyonvédelmi Szolgáltatás így nyerhetett piacot. „Tulajdonképpen mindent hasznosítani tudunk: az összegyűjtött csavarokat beolvasztják, a monitorokból nyert üveget tisztaságuk okán számos módon fel lehet használni attól kezdve, hogy összezúzva az autópályák anyagát szilárdítják vele addig, hogy az üveggyáraknak kiváló alapanyag”, tudjuk meg. A cég olyan termékeket vásárol meg, amelyek kereskedelmi forgalomba kerültek, de valamilyen ok miatt visszajutottak a gyárakba. Ugyanakkor termelési hulladékot is átvesz, ám ennek az állami támogatás hiányában más az elszámolási rendje.
Ha az alapanyag nagy tömegben rendelkezésre áll, oda kell szállítani, ahol azt felhasználják. Ennek érdekében körülbelül egy év múlva került napirendre a gyűjtő- és feldolgozó hálózat létrehozásának ötlete. Napjainkban a Dunántúlon 5–6 olyan pont van (Vas, Tolna, Baranya, Győr-Moson-Sopron és Baranya megyében), ahol a cég átveszi, illetve feldolgozza a megvásárolt elektronikai hulladékot. Mindez természetesen nem lenne megvalósítható felkészült munkaerő nélkül. Egy csavarhúzóval és egy fogóval sok munka elvégezhető, ám az utóbbi időben egyre bonyolultabb készülékek jutnak a kft. birtokába, így a kezdetekben betanított munkaként elvégezhető tevékenység egyre inkább kvalifikálódik. A számítógépeket például nem elég csak szétszerelni, adataikat meg kell semmisíteni. Ehhez pedig felkészült szakemberekre van szükség. Ezt érzékelte a szakma és az államigazgatás: az elektronikai hulladék-feldolgozás bekerült a szakmunkák sorába. A Csatár Személy- és Vagyonvédelmi Szolgáltatás tevékenységének kiváló színvonalát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy oktatással foglalkozó cégek a kft.-t kérik fel, hogy a hallgatók gyakorlati oktatását náluk végezhessék el. A cég munkatársai – 20–22 fő – nagy része egyelőre betanított munkás, az ülő tevékenységből adódóan megváltozott munkaképességű. A kezdetektől eltelt két és fél év alatt látványosan ugyan nem fejlődött a Csatár Kft. ezen új tevékenysége, de stabilizálódott a helyzete és kialakult kínáló-, illetve felvevőpiaca.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
