NYME SEK HÍRLEVÉL

VI. évfolyam 16. szám 2009.04.27.

In memoriam

Szalay László

nyugalmazott főigazgató

1928-2009

„Ha azt mondod Szombathelyen, hogy főiskola, kire gondolsz?” Nagyon sokan, akik beosztottjai, munkatársai voltunk, elsőként Szalay Lászlóra gondolunk. Az örökös újítóra, a kiváló szervezőre, a lokálpatrióta lobbistára, az oktatástechnológia (újabban a tudástechnológia) egyik hazai megalapítójára, sikeres művelőjére, nemzetközileg elismert szakemberére. De talán leginkább az empatikus emberre, aki vezetőként tudta, hogy nemcsak terveket kell kovácsolni, hanem bízni kell az emberekben, számon tartani munkájukat, sikereiket, gondjaikat.

Halálának híre április 14-én este mindnyájunkat lesújtott, hisz még április 8-án az Országos Tudományos Diákköri Konferencia oktatástechnológiai és módszertani szekciójának megnyitóján, mint alapító vehette át az arany kitűzőt, tartott hatásos előadást az oktatástechnológia fejlődéséről, és egyben adott használható tanácsokat a pedagógus mesterségre való felkészítés mai stratégiai kérdéseiről. Ugyanazt tette ekkor is, mint minden közéleti szereplésekor az utóbbi időben: elkötelezettként akart tenni, közreműködni nyugdíjasként is a város, az egyetemi központ, a pedagógusképzés, az ifjúság ügyéért. Ahogy tette egész életében: Csepregen és Kőszegen tanítóként; Kőszegen, Szombathelyen művelődési osztályvezetőként, népművelési csoportvezetőként; a Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző igazgatóhelyetteseként, majd igazgatójaként, a Tanárképző Főiskola főigazgatójaként; az Országos Oktatástechnikai Központ létrehozójaként és első igazgatójaként; az UNESCO Oktatástechnikai szakbizottsága elnökeként. Munkatársaival együtt nevéhez fűződik a legendás népművelő–könyvtáros képzés létrehozása, a tanárképzésben a „szombathelyi modell” megteremtése, a Tudományos Diákköri Mozgalomban az oktatástechnológiai szekció megalapítása, az oktatástechnika és oktatástechnológia vidéki centrumainak létrehozása és a főiskola szakmai hátterének, illetve az infrastrukturális feltételek megteremtése (kollégiumok, oktatási épület, gyakorlóiskola, zárt láncú tévéhálózat). De hasonló lelkesedéssel és eredményességgel hívta életre az Úttörőházban a rádiós és tévés szakkört vagy sokkal korábban a kőszegi tévéadót. Mindemellett egész életében jó értelemben közéleti ember volt. Zseniális képességekkel rendelkezett, bármilyen pozícióba sodorta az élet, a jó szerencse vagy saját teljesítménye, azt jól tudta kamatoztatni környezete, a város, a főiskola érdekében.

Honnan volt minderre energiája? Biztos sokat számított a családi környezet. Iskola a láthatáron című, a főiskola első negyedszázadáról szóló könyvében Szále László azon kérdésére, hogyan lehet valaki népművelő, tanár, egyben szenvedélyes műszaki ember, azt mondta: „Mindent a szüleimtől kaptam.” Azt gondoljuk, sokan mondhatnák ezt Szalay Lászlóról is. De ha dicsérnénk, csak azt mondaná tréfásan: „Tudod, a számmisztika, a 28-as.” Igen, ő egy „igazi, nagy 28-as” volt, akiből ma már alig van. Sajnos, már ő is csak emlékekben, átadott tudásban, lerakott alapokban és majd a legendákban él tovább - „Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”

(Dr. Iker János) 

Dr. Szalay László nyugalmazott tanszékvezető főiskolai tanár, a korábbi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola nyugalmazott főigazgatója
1928-ban született Szakonyban.
Pályája:
1950–1961      Osztályvezető (Vas Megyei Tanács)
1962–1963      A szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatóhelyettese
1964                A szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatója; a népművelő és könyvtár szak megalapítója
1972                A Pécsi Tanárképző Főiskola Szombathelyi Kihelyezett Tagozatának vezetője, főiskolai tanár, majd főigazgató. A „szombathelyi modell” (Népszabadság) megalapítója: egy intézményen belül képeznek főiskolai keretek között tanítókat, tanár–népművelőket, tanár–könyvtárosokat. A tudományos munkához szükséges infrastruktúra létrehozása fűződik a nevéhez: megvalósul az ország legkorszerűbb videó-technológiai bázisa, a színes videó-rögzítés, megépül a 24 tantermes gyakorlóiskola videostúdiókkal, mikrohullámú átjátszási lehetőséggel. Az UNESCO Korszerűsítési törekvések a pedagógusképzésben című nemzetközi oktatási konferenciájának házigazdája. Az országban elsőként bevezeti az oktatástechnológus képzést. Szombathelyen kiadott jegyzetét 15 évig változtatás nélkül adják ki.

1970-es évek:   létrejön a magyar kormány és az UNESCO oktatástechnológiai projektje. Ennek vezetője Párizsban 4 évig Szalay László. Elkészül a veszprémi Országos Oktatástechnológiai Központ és kiépült az országos hálózat. Szombathelyen önállóvá válik a főiskola: Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola néven folytatja a munkát.

Dr. Szalay László OTDK-s tevékenysége:
1975       XII. OTDK Oktatástechnika Szekció, Szombathely, Házigazda szervező: dr. Szalay László
A mai Tantárgypedagógiai és Oktatástechnológiai Szekció és a Szakmai Bizottság jogelődjének megalapítása dr. Szalay László nevéhez fűződik.

1977       XIII. OTDK Oktatástechnológiai Szekció, Szombathely, Házigazda szervező: dr. Szalay László
A diszciplináris terület fejlődésével a Szekció neve is változik.

1981       XV. OTDK Oktatástechnikai, Tantárgypedagógiai szekció, Sárospatak
A szekció tematikája a kor igényeinek megfelelően tovább korszerűsödik, ennek megfelelően változnak a résztvevők is. Dr. Szalay László szellemisége még ebben a változásban is követhető.

1983        XVI. OTDK Oktatástechnológia és Tantárgypedagógia Szekció, Szentendre
A diszciplináris terület definiálása tovább folytatódik.

1991        A XX. OTDK Tantárgypedagógia, Oktatástechnológia Szekciója
visszatér Szombathelyre – feltételezhetően dr. Szalay László szellemiségének újraéledése jegyében.

2009        A XXIX. OTDK Tantárgypedagógiai és Oktatástechnológiai Szekciója dr. Szalay László tiszteletére (is) Szombathelyen ülésezik.
Az Országos Tudományos Diákköri tanács Tantárgypedagógiai és Oktatástechnológiai Szakmai Bizottsága egyértelműen dr. Szalay Lászlót tekinti a szekció megalapítójának. A szekció 2009. április 8–10. között immáron tizennyolcadik alkalommal ülésezett Szombathelyen.

Az alábbiakban Dr. Szalay László utolsó nyilvános előadásának szövegét közöljük, amit a XXIX. OTDK Tantárgypedagógiai és Oktatástechnológiai Szekció megnyitóján mondott el április 8-án.

Dr. Szalay László
Nyugalmazott tanszékvezető főiskolai tanár,
főigazgató, OOK miniszteri biztos
Dr. Szalay Anna
NYME MNSK
Főiskolai adjunktus

Korszerűsítési törekvések Szombathelyen, különös tekintettel az oktatástechnológiára

Az ’50-es ’60-as években igen jelentős változások következtek be az ország politikai életében. Megkezdődött az „olvadás”, a nyugati világhoz való közeledés, a felzárkózás és tapasztalatszerzés időszaka. A „vasfüggöny” egy ideig még megmaradt, de az „elhasználódás” jelei már megmutatkoztak rajta. Gazdasági kulturális és tudományos együttműködések létesültek (három ország – Magyarország, Szlovénia, Ausztria – találkozik itt). Fejlődött a szellemi kishatárforgalom. Nagy hatást gyakorolt az emberek informáltságára és a kultúrára az az ablak, amit a nyugati tv-adók jó vételi lehetősége nyitott, illetve teremtett meg.

A kapcsolatok létrehozásában mintaszerűen vett részt a Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézet. Azt vallotta, hogy a határmezsgyén élők közös erőfeszítése teszi csak lehetővé, hogy a hidat két irányba építsük. A szorult szórványmagyarság anyanyelvének megtartása, kultúrájának fejlesztése érdekében kiemelkedő szerepet vállalt. Lektorokat „adott” Maribornak, magyar tanszéket létesített a városban. Szlovén Tanszéket hozott létre Szombathelyen. Megkezdte a burgenlandi magyar nyelvtanárok képzését. Szervezte, évtizedeken át segítette a Svédországban élő magyar nyelvű tanárok anyanyelvi oktatását.

A nyugati világhoz való közelítést, a jó tapasztalatok átvételét a szombathelyi intézmény kiemelt feladatának tekintette. Arra törekedett, hogy az együttműködés, a barátság fázisát a tettek kora váltsa fel. Nemzetközi tudományos konferenciák sorát rendezte meg (II. Magyar Anyanyelvi Konferencia, Hungarológiai Napok, Szlavisztikai Napok, Közművelődési, Testnevelési, Oktatástechnológiai Nemzetközi Tudományos Ülésszakok). Rendszeresen jelentek meg a tudományos közlemények és évkönyvek. Lényegesen javult a megyei és városi vezetők utazási lehetősége a nyugati országokba. Jobban meglátták, felismerték lemaradásunkat, és ez ösztönözte őket a gyorsabb felzárkózásra. Igazolódott számukra az a tény, hogy például Graz tucatnyi egyetemmel, főiskolával rendelkezett, ezzel szemben nálunk Vas és Zala megyében egyetlen felsőoktatási intézmény sem volt. A kellő szellemi koncentráció hiányára az ország vezetői is felfigyeltek. Különös hatást váltott ki az Egyesült Európa Alapító Okirata. A dokumentum szorgalmazta a nemzeti kultúra megtartását és ápolását, az élet végéig tartó tanulás szükségességét, a legkorszerűbb technika napi alkalmazásának szélesítését a tudás, az informáltság érdekében, a határok nélküli együttműködés megvalósítását, a határok mindkét oldalán élő nemzetiségek segítését, anyanyelvi oktatását. Igazolódtak a Szombathelyi intézmény törekvései. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején nyilvánvalóvá lett, hogy a nyugat-magyarországi régió nem nélkülözheti új felsőoktatási intézmény létrehozását.Egy ötödik főiskola a pécsi, az egri, a nyíregyházi, a szegedi mellett szóba sem jöhetett.

Meg kellett lelni, meg kellett ragadni azt a történelmi pillanatot, amikor egy új főiskola létrehozása szakmai és társadalmi okokból halaszthatatlanná válik. Megleltük: nagy volt a képesítés nélküli pedagógusok száma, háromezer helységben épült művelődési ház, illetve könyvtár, de nem voltak képzett szakembereik, főleg népművelőik, a fejlődő technika megtorpant az iskolák kapui előtt a tanítók, tanárok felkészültségének hiánya miatt, a vasfüggönyön túlra szakadt magyaroknak és a környezetünkben élő nemzetiségieknek nem volt anyanyelvet tanítani tudó pedagógusa.

A megye, a város, az oktatói kar, az ifjúság, fogott össze, hogy létrejöjjön egy új, önálló arculatú tanárképző főiskola, és erősítse az annyira kívánatos szellemi koncentrációt, az Európa felé haladást.Tudtuk, hegymenet következik. A régi aforizma jegyében kezdődött a munka: „Hogy érek, hajh a hegyre fel? Ha hágsz, és nem töprenkedel!” Itt akkor senki nem töprenkedett, senki nem tétovázott.

Az új főiskolához megfelelő infrastruktúra kellett. Sajátos stratégiát dolgoztunk ki: az építkezéseknél mindig Vas megye és Szombathely tette meg az első lépést saját költségvetésből. Új oktatási épületek, kollégiumok, gyakorló iskolák épültek.

A legkorszerűbb technika alkalmazásának feltételei az építkezéssel egy időben teremtődtek meg. Stúdiók, speciális oktatótermek létesültek. Itt alkalmaztuk a pedagógusképzésben országosan először a mikrohullámú adót, a képrögzítést és továbbítást. Az előadótermeket központilag láttuk el AV-centrumból és médiatárból videofelvételekkel. Olyan oktatókat kellett meghívni a város gimnáziumaiból, akik a legjobbak voltak. Olyan egyetemi, főiskolai tanárokat kellett megnyerni az ország felsőoktatási intézményeiből, akik ott az oktatói hierarchia miatt - humorosan szólva – „NBII-esek” voltak, de egy új főiskolán „NBI-esekké” válhattak, és az újszerű követelményeknek szakmai ismereteik, elhivatottságuk alapján eleget tudtak tenni.

Szombathelyen született meg a népművelő- és könyvtárosképzés, nemzetközi és hazai tapasztalatok nélkül. Később valamennyi intézmény átvette ezt a szombathelyi kezdeményezést, de az új szakma megteremtésében továbbra is megmaradt Szombathely vezető szerepe.

Újszerű kísérlet, kutatás kezdődött a legkorszerűbb technika pedagógiai alkalmazása érdekében. A fiatal intézmény – az egyetemeket is megelőzően – hazai és nemzetközi segítséggel a pedagógiai technika és technológia elméletének és gyakorlatának kialakításában vezető szerepet vállalt. Azzal a céllal, hogy a hallgatók megismerjék, és alkalmazni tudják azokat az audiovizuális és elektronikus (oktató) eszközöket, amelyek tantárgyaik tanításához illeszkednek. Fontosnak ítéltük, hogy hallgatóink képesek legyenek oktató és szemléltető információhordozók (dia, videó) tervezésére és készítésére is. Kezdeményezésünket az egyetemek és a főiskolák is átvették, több helyen speciális kollégiumokat is indítottak (Videotechnika haladóknak, A multimédia-fejlesztés elmélete és gyakorlata, Internet és pedagógia, Online tananyagok készítése stb.).

Szombathelyen kezdődött meg országosan elsőnek tantervi keretek között az oktatástechnológusok képzése. A művelődési miniszter feladatunkká tette az oktatástechnika és technológia országos irányítását. Ennek keretében terveztük meg, építettük föl az Országos Oktatástechnológiai Központot Veszprémben (OOK). Feladata lett az oktatástechnikai és technológiai kutatás, oktatás, fejlesztés, gyártás, képzés és információelosztás hazai koordinációja, taneszközök fejlesztése és gyártása. A központ vidéki bázisait az egyetemeken és főiskolákon hoztuk létre. Feladatunk lett a 250 fős apparátus kiépítése tanárokból, mérnökökből, technikusokból. Olyan kiváló kutatókat, oktatókat is sikerült megnyerni, mint Báthory Zoltán, Dúzs János, Falus Iván, Füle Sándor, Nádasi András, Nagy Andor, Nagy József, Nagy Sándor, Orosz Sándor, Poór Ferenc, Rohonyi András, Tompa Klára. Segítségükkel rendkívül gyorsan valósult meg a központ kiadói tevékenysége is.

Négy évig képviseltük Magyarországot Párizsban az UNDP irányításával működő UNESCO-ban. Feladatunk lett az említett intézmények és a magyar kormány között létrejött megállapodás alapján megvalósult Oktatástechnológiai Projekt irányítása. Lehetővé vált, hogy a magyar felsőoktatási intézményeink vezetői számára kaput nyissunk Európára és a világra. Nemzetközi forrásból 350 hónapra küldhettünk ki magyar szakembereket nyugati egyetemekre és kutatóintézetekbe, és 350 hónapra fogadhattunk nemzetközi szakembereket a magyar oktatástechnika fejlesztése érdekében. Az UNDP által nyújtott másfél millió dolláros támogatásból a legkorszerűbb technikai eszközöket adtunk az ország számára. A nemzetközi támogatást azzal viszonozta intézményünk, hogy a szerzett tapasztalatokat UNESCO konferenciákon publikálta. Különös érdeklődést tanúsított Párizs a szombathelyi kutatások iránt. Az UNESCO székházban tartott előadásunkon 68 ország képviseltette magát. Nagy megtiszteltetés volt az is hogy Franciaország köztársasági elnöke, Mitterrand is részt vett a rendezvényen.

Az ifjúság is mintaszerűen kapcsolódott be a fejlesztésekbe. Önkéntes gyakorlatokat vállaltak. Új színfoltot jelentettek a kórusok, az irodalmi színpad, a színjátszó együttes, a sportolók országosan is kiemelkedő aktivitása és sikerei. Két országos ifjúsági orgánumunk is volt: a Jelentkezünk és a Kilátó. Hadd idézzem Nagy Gáspár Kossuth-díjas költőt, volt hallgatónkat: „Itt kaptam az első útravaló bíztatást és nyomdafestéket. Lélekben örökké Jelentkezünk-ös maradtam. Itt számoltak velem.” A tudományos munkában is elsők közé küzdötte fel magát a fiatal intézmény ifjúsága. Hallgatóink főleg közművelődési, tantárgy-pedagógiai, oktatástechnológiai témákban jeleskedtek. A Diákköri Tanács állásfoglalása szerint: „A legtöbb közművelődési témájú dolgozat Szombathelyről érkezett, a főiskolán kialakult tudományág hegemóniája a későbbiekben is megmaradt.” A tudományos diákkörben kiemelkedő és szereplő hallgatók a diploma megszerzése után is feltűnő helytállásról, szakmahűségről, szorgalomról, tenni vágyásról tettek tanúságot. Feltűnően sokan maradtak a pályán, kerültek fontos vezető funkcióba, és kaptak magas kitüntetéseket, elismeréseket (Kossuth-díjat, Állami Díjat, Pulitzer-díjat, Táncsics Mihály-díjat stb.).

A Szombathelyi Főiskola fejlődési íve bizonyítja, hogy sajátos úton folyamatos korszerűsítéssel, nagy összefogással a lehetetlennek látszót is el lehet érni.
A fejlődés fontosabb szakaszai:
– 1959. Kőszegről és Pápáról érkezett kiváló oktatókkal megnyílik a
  Felsőfokú Tanítóképző Intézet
– 1961. létrejön országosan először a népművelő–könyvtár szak
– 1970. Korszerűsítés a pedagógusképzésben címmel UNESCO konferencia nyílik Szombathelyen
– 1971. megkezdi munkáját a pécsi főiskola szombathelyi tagozata
– 1972. elkészül Veszprémben az OOK székháza
– 1973. létrejön, sikeresen zárul Párizsban az Oktatástechnológiai Projekt
– 1974. létrejön az önálló Szombathelyi Tanárképző Főiskola, az úgynevezett „szombathelyi modell”
– 1983. a főiskola felveszi Berzsenyi Dániel nevét
– 2008. január 1. az ország 6. legnagyobb egyetemének részeként Savaria Egyetemi Központ néven emelkedett egyetemi rangra.
– 2008. október megjelenik az Iskola a láthatáron. A Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképzőtől a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskoláig (az első negyedszázad) címmel Szále László könyve.

A felsorolt fejlődés sajátos. Az intézményt a társadalmi igényekre való érzékenység és gyors reagálás, a korszerűségre való törekvés, a szórványmagyarság megsegítése, Európára és a világra való kapunyitás igénye és vállalása vitte előbbre.

Mit adott nekem a Szombathelyi Tanárképző Főiskola létrehozása?
Adott egy életre szóló tanulságot az emberi összefogás nagyszerűségéről.
Arra tanított meg, milyen hatalmas erőforrás a közösség ereje, lehetetlennek látszó munkára is képessé tesz, ha a célt mindenki ismeri és azonosul azzal. Hatalmas erő van az emberekben, ha értelmét látják annak, amit kérnek tőlük.

A Savaria Egyetemi Központ Könyvtára a médiatári dokumentumokból összeállított filmmel tiszteleg dr. Szalay László emléke előtt. A film a http://video.google.com/videoplay?docid=-3827799605072172563 címen érhető el.

A könyvtár fotó-összeállítást is készített az egykori főigazgatóról, ez a http://www.bdf.hu/konyvtar/archiv/2009/Szalay/kepek/index.htm oldalon tekinthető meg.     

Szalay Lászlót a Nyugat-magyarországi Egyetem
Savaria Egyetemi Központ saját halottjának tekinti.
Végső búcsúztatására 2009. április 28-án kerül sor.
Tanítványai, barátai, kollégái, tisztelői 14–15 óra között
róhatják le kegyeletüket egy szál virággal adózva emlékének
az NYME Savaria Egyetemi Központ Dísztermében.
Ezt követi a Rá emlékező búcsúztatás.
(Kérjük a koszorúk és a részvétnyilvánítás mellőzését)
Hamvai elhelyezése szűk családi körben történik.