Ismerősök ismerősei révén jutottam el hozzá: valaki említette, hogy hallott egy a közelben élő férfiról, akit heteken belül nővé operálnak. Kis nyomozás után megszereztem a telefonszámát. Amikor felhívtam, tudta, hogy keresem majd, ezért nem lepte meg a kérésem, megírnám a történetét. Engem viszont meglepett, hogy azonnal igent mondott. „A körülményekhez viszonyítva nyílt embernek tartom magam” – mondta erre. „A transzexuálisok ebből a szempontból is mások, mint például a transzvesztiták. Nem szeretnek megmutatkozni. Fogalmazhatunk úgy is, hogy elhatárolódnak a világtól. Éppen ezért nehéz felvenni a kapcsolatot az ilyen emberekkel. Körülbelül tíz transzexuális ismerősöm van, ami soknak számít. Jellemzően az internet segítségével találtam rájuk. Én valamivel nyitottabb vagyok náluk. De ezt a szokásomat csak addig tartom meg, amíg az operáció után ki nem jövök a kórházból. Utána még ennyire sem adom ki magam.”


József hat hónapja kap hormonkezelést. Ezzel kezdődött a férfiból nővé alakulása. Legalábbis az orvosi része. Mert a lelke mélyén – amennyire ezt ilyen fiatalon lehetséges – már 4–5 éves korában érezte, hogy valami nincs rendben vele.

„Tudtam, hogy másnak kellene lennem. Ahogy teltek az évek, s mind nagyobb szeletét láttam a világnak, úgy ébredtem rá egyre több mindenre. Sokáig azt hittem, meleg vagyok. A fordulópont múlt nyáron, egy szakítás után jött el. Nagyon tetszett az a fiú, akivel jártam. Éppen olyan típus volt, mint ami a zsánerem: férfias. A lányos vonások taszítanak egy férfiben, ezért nem kezdtem soha melegekkel, csak biszexuálisokkal. Sajnos a barátom nem olyan ember volt, akivel tartós kapcsolatot is ki lehetett alakítani. De ha csinos lány lettem volna, szerintem sokáig együtt maradunk és jóval rugalmasabban működik a kapcsolatunk. Ő hajlott arra, hogy fiúval éljen együtt, de a külső nyomás, az emberek intoleranciája megviselt mindkettőnket. A többség nem fogadja el, ha két férfi él együtt. Sokat gyötrődtem a szakítás miatt. Ekkor elegem lett abból, hogy állandóan kikosaraznak a férfiak, mert testileg nem vagyok nő. A hosszú távú kapcsolatokat részesítem előnyben. Nálam nem a szexualitás dominál. Természetesen soha nem éltem álomvilágban, jól tudtam, férfi külsővel egy fiú sem vállal fel. Egy hónap alatt uralkodott el rajtam az érzés, hogy műtétet szeretnék. Minden transzexuális életében eljön a pillanat, amikor nincs visszaút, muszáj lépni. Nálam ez huszonévesen következett be, de van, aki 15, vagy éppen 50 éves korában jut el ide.”

József némi utánajárás után megtudta, pszichológiai és pszichiátriai szakvéleményre is szüksége van. Mint mondja, a szakemberek rögtön látták rajta, hogy biztos a dolgában, ő igenis nőként szeretne tovább élni. Urulógiai vizsgálat következett, majd a nőgyógyász, aki felírta a hormonokat.

Ennek immár fél éve. Azóta megnőttek a mellei, és – ahogy fogalmazott – ahol kell, ott gömbölyödik. „Jelenleg még nem női ruhákban járok, de kétségtelen, hogy aki nem vak, akár az öltözködésem alapján is látja, hogy nőiesedem. Igaz, a meleg fiúknál akkor is nőiesebb voltam, amikor öt centis hajam volt, nem szedtem a szemöldököm, nem fordítottam gondot arra, hogy szépek legyenek a körmeim. Úgy érzem, elfogadók velem az emberek. Szerintem ez annak köszönhető, hogy kerülöm a botrányt, fokozatosan változom: nem járok kihívó ruhákban, nem kenek magamra vastag réteg festéket.”

József szülei három évvel ezelőtt szembesültek azzal, hogy a fiúk a férfiakhoz vonzódik. „Fokozatosan adagoltam itthon az információkat. Tudtam, hogy toleránsak, ezért nem voltak hatalmas veszekedések. Támogatják a műtétet, bármiben számíthatok rájuk. Erre szükségem is van, hiszen ez az operáció nagyon megviseli az embert fizikailag és lelkileg egyaránt. A hormonok hatására egyébként ez utóbbi szempontjából nagyon sokat változtam. Átalakult az érzelemvilágom, egészen másképp reagálok a különféle szituációkra, mint hónapokkal korábban.”

A szó a pénzre terelődik, mert bizony nem olcsó mulatság egy ilyen műtét. Sőt, a beavatkozáshoz vezető néhány hónapot sem adják ingyen. József el is kezdi sorolni, hogy a szakvélemények beszerzése körülbelül 120 ezer forint volt, a hormonok havonta több mint 10 ezerbe kerülnek, hat hónapja lézerezteti az arcát, hogy a szőr könnyebben eltűnjön róla, ennek 10 ezer forint a havi költsége, az utazások sem ingyenesek, és természetesen a legnagyobb tétel az operáció, ami 200 ezer forint lesz. Vagyis összesen körülbelül félmillió forint a kiadási oldal. „A fő műtét költségének 10 százalékát állja az egészségbiztosító, mást nem. Magyarországon a férfiból nővé, valamint a nőből férfivé operálást szépészeti beavatkozásnak tartják. Angliában nem, ott a teljes összeget fedezi az állam. Itthon is hasonlóan kellene eljárni. Nem szépészeti beavatkozásról van szó, hanem egyfajta gyógymódról. Egyikünk sem unaloműzésből akar kés alá feküdni. Utána lehet nézni, hogy ez is egy betegség. Sajnos ezt nem értik meg az emberek. Ne is mérgezze magát senki ilyen témákkal, aki nem akar felvilágosult lenni, de akkor ne tegyen olyan felelőtlen kijelentéseket, hogy az egészségbiztosító által fedezett 10 százalékot költsék például beteg gyerekek gyógykezelésére. Én is gyermekkoromtól beteg vagyok. Kudarc az eddigi életem. Így nem lehet leélni még ki tudja, hány évtizedet. Itt vagyok 23 évesen, és érzem, hogy kikészültem. Korábban olyan egészséges voltam, mint a makk. Mostanra idegileg nagyon legyengültem, érzem, megtörtem, alig maradt energiám, s ez már az egészségemre is rányomta a bélyegét: egyre betegesebb vagyok, azonnal elkapom még a legenyhébb betegségeket is.”

József tisztában van vele, gondjai a műtét után nem oldódnak meg egy csapásra. „Egyik ismerősömet utoljára két–három hete hagyta el a barátja, emiatt valósággal összetört. Jó ideig nem éreztem át a problémáit. Csak azt láttam, hogy gyönyörű nő lett belőle. 15 éves korában kezdte szedni a hormonokat. A nemi szervét Tájföldön műtötték, ami egészen más minőséget jelent, mint a magyar. Mi baja lehet, amikor mindene megvan? – kérdeztem magamtól. Ma már világosan látom, nekünk az a jó, ha találunk egy toleráns partnert. Ezzel egy csapásra megoldódnak a problémáink. A transzvesztiták a műtétet követően még egymásnak sem beszélnek sok dologról, de azt látom, hogy sokan nem árulják el a partnerüknek, hogy korábban férfiak voltak. Megértem őket. Ha kijövök a kórházból, el akarok tüntetni mindent, ami arra utal, hogy valamikor férfi voltam. Tudom, honnan indultam, de meg kell húzni a határokat. Ha nem tesszük, olyan nyomást gyakorolunk magunkra, ami lefelé visz. Én ennek ellenére el fogom mondani a partneremnek, hogy nem nőnek születtem. Ismerem magam, hatalmas lelkiismeret-furdalásom lenne, ha nem így tennék.”

S ha már párkapcsolat, József arról is beszél, hogy a napokban ismert meg egy nagyon ígéretesnek tűnő fiút. „Ez még csak a puhatolózás fázisa. Az évek óta tartó párkapcsolati problémák miatt össze vagyok zavarodva. Azt sem tudom, ha adódna rá lehetőségem, hogy járjak egy fiúval, belemennék-e. Nem érzem magamban a tüzet. Kedvetlen, bizalmatlan vagyok. Arra jöttem rá, túlságosan nőies vagyok ahhoz, hogy csupán szexre használjanak. Megkedvelnek a férfiak, aztán ettől megijednek. Mert belegondolnak, hogy nem tudnak felvállalni. Ennyi idő után belefáradtam abba, hogy jön egy férfi, megszavazom neki a bizalmat, megnyílok előtte, minden nagyon szép, és egyszer csak megreked a dolog. Így nem látom értelmét, hogy bárkivel szorosabb kapcsolatot alakítsak ki. Bízom benne, hogy a műtét után mindez megváltozik. Remélem, hatalmas energiákat szabadít majd fel a tudat, hogy nem csak lelkileg, hanem testileg is nő vagyok. Remélem.”