| Egyéb cikkek : Savaria Karnevál-jegyzetek: augusztus 21., péntek |
Savaria Karnevál-jegyzetek: augusztus 21., péntek
Kleinhappel Miklós 2009.08.22. 12:32
Kleinhappel Miklós jegyzete
Újabb kánikulai nap volt a tegnapi, de szerencsére az este hatkor kezdődő felvonulás idejére már nem volt akkora hőség. Ennek ellenére vizslattam az eget, hogy a nyugati határszélre már a késő délutáni órákra beharangozott felhősödésnek van-e valami nyoma. És akkor lehetett volna örülni a spájzban lévő hidegfrontnak és az országba nyomuló barátságos 25 foknak. De ekkor még nem volt.
A felvonulási helyszíneket látva úgy tűnik, bevált a szervezők elképzelése, miszerint lesz egy felvonulás világosban és egy sötétben, így megoszlik a tömeg, és kevesebben járnak úgy, hogy hiába nyújtogatják a nyakukat, semmit sem látnak az egészből.
A lezárt szakaszoknál segítőkész rendőrök posztoltak – bár hogy a Király utca sarkán miért bömbölt percekig az utat elzáró járőrautó szirénája, azt nem tudom –, a vonulási útvonalon általában éppen annyi ember volt, hogy mindenki kényelmesen láthatott mindent.
Igaz, a ma esti látványosabb, tüzes elemekkel tarkított menet könnyen lehet, hogy jóval több ember szívét dobogtatja meg. Főleg, hogy a Történelmi Témaparkba, lánykori nevén Ferences-kertbe sokan nem jutottak be a „tűzvarázslók” műsorára. De sebaj, az egyenlőség jegyében a sajtó sem léphetett ám csak úgy kapukon belülre. A sajtókártya ezúttal semmit sem ért.
Szóval nem kellett különleges felvonulásnéző helyszínek után kutatni. Pedig megvolt a vészforgatókönyv, mint ahogy néhány évvel ezelőtt is sikerült olyan helyszínt találni, ahonnan tökéletes rálátás nyílt a felvonulókra, szinte éreztem a bőrök szagát – vagy csak úgy gondolom, hogy érzem, de ez a lényegen mit sem változtat. A fáklyák és a tüzes jelenetek melegét viszont tényleg az arcomon éreztem, ahogy elhaladt előttem a menet. Néhány évente kell egy ilyen tűzközeli élmény is.
A felvonulás után jól esett volna valami étel, de az árak semmit sem változtak, sőt, mintha a hőmérő higanyszálával egyenes arányban még feljebb kúsztak volna. Úgyhogy csak azért sem. Így lemondtam a több ezer forintos karneváli vacsoráról, inkább az otthoni, hűtőből a sütőbe, majd onnan a gyomorba karrier előtt álló egy kilós lasagne-t választottam, ami nyolcszáz forint volt, és igaz, hogy meg kell sütni, de akár ketten is jóllakhatnak vele. Megsült, finom volt, egyébként meg időközben be is felhősödött.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
