„Ki kell, hogy vesszen belőlem az empátia”

A kórházvezető a Közéleti gondolkodó című sorozat vendége volt. A beszélgetőpartner, dr. Banga Lajos, bevezetőjében olyan egészségügyi szervező menedzserként jellemezte a rendezvény főszereplőjét, aki az egészségügyben, a szociális ellátásban és a gyermekvédelemben egyaránt nagy empátiával, ugyanakkor nem tisztségviselőként dolgozott, dolgozik. Az empátia később is szóba került, amikor Lakner megjegyezte, mostanában ki kell, hogy vesszen belőle, ha azt akarja, hogy működőképes maradjon a kórház.

De ne szaladjunk előre. Az elnök-vezérigazgató azzal kezdte a mondandóját, hogy csaknem tíz éve kapta a kórházvezetés feladatát. A munka az erőfeszítéseknek köszönhetően rövidesen kezdett széppé nemesülni, ám napjainkban, a finisben azt kell végignéznie, hogy képletesen omladozni kezdenek a kórház falai, s az a fő kérdés, hogyan lehet mindezt túlélni.


A molnári kis bokszolás után lórúgás

„Utólag visszagondolva Molnár Lajos intézkedései kis bokszolások voltak a kórházaknak az új, váratlan, lórúgásszerű finanszírozási rendszerhez képest” – jellemezte a kialakult helyzetet Lakner.

Az igazgató úgy vélekedett, az adóból fenntartott egészségügynél még nem találtak ki jobbat. Adóból tartják fenn a dán vagy a svéd egészségügyet, amelyek kiválók. Igaz, az angolt is, amit viszont rossznak tart. Az amerikait pedig különösen. Az USA-ban 46 millióan csak sürgősségi ellátásra jogosultak. S bár színvonalas ellátást kapnak, ezt követően egykettőre a kórházon kívül találják magukat, mert a további ellátásra már nem terjed ki a biztosításuk.

Megtudtuk, az akkori kormány 1994-ben kezdte kivonni a pénzt az egészségügyből. 2001–2002-ben aztán több forráshoz jutott az ágazat, ám 2006-tól újabb pénzkivonás következett, ami a mai napig tart. Ugyan tavaly még reálértéken annyi pénzből gazdálkodhatott az egészségügy, mint amennyi 1994-ben a rendelkezésére állt, de tizenöt év múltán jóval magasabb technikai színvonalon dolgoznak a kórházak, ami értelemszerűen sokkal inkább megterheli a kiadási oldalt.


Éhbéren foglalkoztatott dolgozók

„Ahhoz, hogy életben maradhassunk, a dolgozóknak éhbért kell fizetnünk. A legutóbbi minimálbér-emelés alkalmával a Markusovszky kórház 1680 dolgozójából 110 fizikai és 230 szakdolgozó bérét kellett a minimálbérhez emelni.”

Az anyagi problémák mellett természetesen jelen van a rendszerben a pazarlás is. Távirati stílusban: ha a nem fizetik meg a dolgozókat, kiürül az egészségügy. Újabb probléma, hogy Magyarországon gyakorlatilag nincs ápolóképzés, néhány év múlva kezelhetetlenné válhat az ápolóhiány. Minden szakterületen orvoshiány van. Az állampolgárok rengeteg gyógyszert szednek be, emellett kis túlzással élve elmondható, a magyar orvosi rendelőkbe, illetve kórházakba szívesen járó nemzet. Rosszul finanszírozott a háziorvosi rendszer, a fejkvóta rendszere helyett a teljesítményfinanszírozás lenne kívánatos, így nem kerülne annyi beteg a zsúfolt szakrendelésekre, ahol nem mindig látják el őket megfelelően, inkább kórházba küldik az alapellátásban meggyógyítható pácienseket. A kórházakban is tetten érhető a pazarlás: az orvosok félnek attól, hogy egy-egy tévedés okán felelősségre vonják őket, ezért rengeteg vizsgálatot feleslegesen végeztetnek el; hiányoznak a betegségeknél alkalmazható protokollrendszerek. A politika sem könnyíti meg a helyzetet. A Markusovszky például megkapta a kőszegi rendelőintézet működtetését, csakhogy a kőszegi bevételek a bérköltségeket sem fedezik. És nem elhanyagolható a menedzsment felelőssége, amelynek többek között fel kell tennie a kérdést, hogy miért van ennyi telephelye a szombathelyi intézménynek?

„Sem a gazdasági, sem másmilyen válságból nem lehet buta és beteg emberekkel kilábalni. A mindenkori kormányoknak tudomásul kell venniük, hogy az oktatás és az egészségügy kulcsszereplők egy nemzet felemelkedésében” – hangoztatta Lakner.


Napi gyakorlat a műtétek elhalasztása

A Markusovszkyban mára napi gyakorlattá vált a műtétek elhalasztása. A finanszírozás és a szakemberek hiánya miatt például a csípőprotézis-műtétekre három évet (országos rekord), a szürkehályog-műtétekre tizenöt hónapot kell várni. Azért ezekre, mert drága beavatkozásokról van szó. Mivel az intézményben erős az onkológiai profil, az élettel összeegyeztethetetlen betegségeket kell előbb ellátni, ezért az orvosok kénytelenek így szelektálni.

Kérdésre válaszolva az elnök-vezérigazgató azt mondta, nem ért egyet a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlésével. Szerinte ezek éppen azokat szűrték ki, akik indokolatlanul mentek orvoshoz.

„A mindenkinek minden jár elve nem tartható. A gyógyszer-finanszírozás rendszeréhez hasonlatos egyéni szerepvállalást jónak tartom. Ki kellene dolgozni, hogy mely beavatkozások járnának a társadalombiztosítási járulék fejében, és melyek azok, amelyek bizonyos százalékát ki kellene fizetni.”

Új belgyógyászati tömb és parkoló?

A beszélgetés végén szóba került a kórház belgyógyászati tömbje, amely sorsáról az utóbbi időben ellentmondásos hírek keltek szárnyra a városban. Lakner László elmondta, a tömböt bontás után bővítve újraépítenék, így egy külsejét tekintve ugyanolyan épületben kapna helyet az összes belgyógyászati szakma, mint amilyen az 1929-ben épült. Ennek köszönhetően a földszinten, a rehabilitációs és a krónikus ellátási részlegekben a mainál sokkal kulturáltabb ellátást kapnának a betegek. Az egykori városi strand helyén pedig parkolót alakítanának ki. A beruházásra EU-s pályázati forrásokból kívánnak pénzt szerezni.