Megtelt a könyvtár előadóterme. Idősek, középkorúak, fiatalok, nők, férfiak várták Boldizsár Ildikót, aki negyedszer osztotta meg gondolatait a szombathelyi közönséggel.

A meseterapeuta természetesen egy mesét hívott segítségül ahhoz, hogy szemléltesse, mi mindenre alkalmasak ezek a történetek. Az Égig érő fa című magyar népmese révén a kíváncsi hallgatóság képletesen elindult, hogy megszerezze a gyógyító almákat. Mert „a mese hőse tudja, hogy a boldogság csak személyes erőfeszítés révén érhető el, s azt is, hogy senki nem fogja helyette megoldani a problémákat.”

Boldizsár Ildikó 23 éve foglalkozik mesékkel. Mint elmondta, a jó mesemondó „rá tud kapcsolódni” a múltban élt összes mesemondóra, s e közben eléri, hogy a hallgatósága is ezt tegye. Ezért mesemondás előtt legalább néhány másodperc erejéig tisztelettel gondol azokra a mesemondókra, akik vigyázták a szöveget.


„Tiszteletet adok annak, akinek az ajkán megszületett a történet. És annak a több száz mesemondónak, akik évszázadokon át ügyeltek arra, hogy a mesék épek, csorbítatlanok maradjanak. A szövegeket azért óvták, hogy ha egyszer lesz olyan ember, akinek segítséget adhatnak az élethez, a halálhoz, a boldogsághoz, akkor betölthessék funkciójukat. A mesék minden ember számára közvetlen információkat adnak arról, mi a dolga a világban.”

A meséket a közönségnek jóvá kellett hagynia. A hallgatóság csak olyan mesét fogadott el, melyet az emberek tapasztalatai igazoltak. Ma például senki nem tartaná rendkívülinek, ha egy történetben nem a férfi, hanem a nő lenne a sárkányölő, ám nem volt ez mindig így. Vajon korábban miért voltak képesek a férfiak sárkányölőként jelen lenni a mindennapokban, s napjainkra mi okból alakultak át a szerepek?

„A sárkányölő nők megjelenésével eltűntek a bölcs asszonyok. Pedig a nőknek bizonyos életkor elérését követően bölcs asszonnyá kellene válniuk. De ha az ötven éves nők azzal vannak elfoglalva, hogyan tudnak királykisasszonyok maradni, akkor ez nem sikerülhet.”

Az ugyancsak elgondolkodtató, hogy régen a mesemondók 72 százaléka férfi volt. 2009-ben egy férfi tud-e valamit kezdeni a mesékkel?

A röpke bevezető után Boldizsár Ildikó azt kérdezte, mit jelent, ha egy mese úgy kezdődik, hogy a király súlyos beteg? Minek a szimbóluma a király? Mit jelent királynak lenni? A közönség tagjai pedig lelkesen sorolták az eszükbe jutó képeket: rend, mérték, mérce, hatalom, felelősség, igazság, erő, harmónia. Majd egy újabb kérdés: hogy fest a király mellett a királynő? A válasz: gyengédség, szépség, támasz, biztonság, teremtés, elfogadás, tolerancia, összetartó erő. Egy tábla két oldalára egymás alá kerültek fel a szavak. Középre pedig az égig érő fa rajza.

„Ha beteg a király, akkor a vele kapcsolatos tulajdonságok közül egy vagy több hiányzik. Azt mondja a mese, ágról-ágra haladva fel kell mászni a fára és meg kell dolgozni azért, hogy helyreálljon a rend. Ehhez pedig tisztában kell lenni azzal, hol van a fánk. Hunyják be a szemüket és nézzék meg, a testükön kívül látják, vagy önök a fa, illetve annak egy része. Azért kell befelé figyelni, mert a mese tájai belső tájak, szereplői belső szereplők. Ez a mesék erejének egyik oka. És az, hogy a mesék nem olyan világot ábrázolnak, amelyben minden rendben van. hanem olyat, amelyet rendbe lehet hozni, széppé lehet tenni, s bármit megkaphatunk, elérhetünk, ha megtettünk érte mindent.”


A meseterapeuta szerint megoldatlan pszichikai problémát jelent, ha valaki nem képes faként látni magát. Ezen emberek számára még nem jött el a felfelé indulás ideje.

Aki saját magában látta a fát, annak az a kérdés, hogy lehet megteremteni a harmóniát ég és föld között? Hogyan mászhatja meg a fát, és mit jelentenek az egyes fokozatok? Hiszen ami mászik, az az akarat és a szándék. S az út során az egyes szinteken kiderül, ezekből mennyi marad.

„Úgy tűnik, sokat haladtunk, de csupán a mesénk harmadik mondatánál tartunk. Hosszú az út felfelé. Sok időt vehet igénybe csak az, hogy egy ember látni kezdje a képeket. Aztán rá kell döbbenni, hogy a király és a királynő nem külön személyek, mindkettő mi magunk vagyunk. A terápia célja pedig, hogy a két csoportban lévő tulajdonságokat harmonizáljuk.”

Ha eljutottunk az almáig, a mese szerint le kell hozni a fa tetejéről. Azaz, ha megszereztük azt, amiért indultunk, azt e világi tudássá kell alakítanunk, nem maradhatunk a fa tetején.

„A mesék a történeti valóságban és a lélek mélyén gyökereznek. Az utóbbiról már volt szó, de az előbbi azért fontos, mert minden tettnek, gondolatnak, szónak mágikus erőt, azaz teremtő erőt tulajdonítottak abban az időben, amikor ezek a történetek megszülettek. Őseink hitték, hogy minden tett, gondolat és szó ható és alakító erő. És az élet megjutalmazza azokat, akik sokat dolgoztak. Ez azt is jelenti, hogy nincs kívülről jövő megváltás.”

Boldizsár Ildikó összehasonlította a jóval korábban született meséket a különféle vallások és a filozófia tanításaival. Úgy tapasztalta, a tanok megegyeznek.

Végezetül térjünk vissza a cikkünk elején elkezdett játékra. Ön milyen képet látott? A táltos a lábánál volt? Valahova el kellene indulnia. A karjánál? Eljött a cselekvés ideje. A vállánál? Az akarat, a szándék megérett valamire. A fejénél? Döntéseiben túlsúlyban vannak a gondolatok, s kevésbé hangsúlyosak az érzelmek. A hátán? A táltos még nem tölti be a szerepét, de ha eteti, itatja, csutakolja, ez is bekövetkezik.

Ha van kedve, próbálja ki a játékot az égig érő fával is. Vagy írja le, melyek voltak a kedvenc meséi, s azok hősei milyen tulajdonságokkal bírnak. Magára fog ismerni bennük. S talán tesz néhány lépést, hogy elérje az égig érő fa tetején lévő gyógyító almát.