VII. évfolyam, 20. szám (2010. április 19.)

Kleinhappel Miklós  2010.04.19. 12:25

VII. évfolyam 20. szám 2010.04.19.

Fél évszázad egy kötetben
        A szombathelyi felsőoktatás ötven évéről szóló A szárnyas idő című kötetet az elmúlt héten mutatta be a Savaria Egyetemi Központ. A kiadvány ötletét prof. dr. Gadányi Károly, a SEK elnöke fogalmazta meg 2008-ban. A könyvvel azt üzenjük, hogy elődeink olyan alapot raktak le, amelyre fél évszázada lehetett és kellett építeni – mondta az egyetemi központ vezetője. Majd hozzátette: ha a ránk bízott lehetőségekkel nem tudtunk volna sáfárkodni, nem jelenhetett volna meg a kiadvány. „Számomra, aki 37 éve dolgozik az intézményben a szeretetről, a hovatartozásról és az elkötelezettségről szól ez a könyv. Tartalmazza mindazt a jót, szépet, okosat, kedveset, és bizony küzdést, bánatot, szomorúságot is, amit kollégáimmal együtt megéltem. Ajánlom ezt a kötetet az intézmény egykori és jelenlegi oktatóinak, dolgozóinak, hallgatóinak, és mindazoknak, akik tisztelik és szeretik a múltat, elismerik a szombathelyi felsőoktatást” – szólt a méltatás. Dr. Stipkovits Ferenc főiskolai docens, a szerkesztőbizottság elnöke azt mondta, tudományos, hiteles munka született. „Örömteli pillanatok ezek, hiszen erre vállalkoztunk” – tette hozzá. Majd a három fő részből álló könyv egyes fejezeteiről beszélt. Az első, intézménytörténeti részt Katona Attila egyetemi docens írta. A második fejezet a szervezeti átalakulást idézi fel, a tanszéki keretektől a karosodáson át az intézetesítésig az egyes szakok bemutatkozása révén. E második harmadban a személyiségek a legfontosabbak, hiszen itt szerepel a tanári kar, valamint azok a hallgatók, akik valamilyen tudományos munka okán öregbítették intézményünk hírnevét. Az utolsó egység pedig a szombathelyi felsőoktatási intézményben 1959-től diplomát szerzett összes hallgató nevét tartalmazza. A szerkesztőbizottsági elnök felhívta a figyelmet arra, hogy a könyv utánnyomását tervezik, így aki meg szeretné vásárolni azt, a Savaria Egyetemi Központ Könyvtárában adhatja le előrendelését. Katona Attila kifejtette: egy ilyen kiadvány esetében mindig felmerül a kérdés, hogy pr-kötetről vagy a tudományosság kritikáját és a tárgyilagosságot követő műről van-e szó. A történeti tanulmány szerzője szerint az utóbbiról – s ebből fakadóan vitatható értékítéletekkel, meglátásokkal tűzdelt a munka. A másik lényeges kérdés, hogy kikhez szól a könyv? A „célközönség” az intézmény egykori és jelenlegi oktatóin, dolgozóin, hallgatóin kívül a nevelés- és oktatástörténészek. De azokhoz is szól, akik egyik csoportba sem tartoznak, hiszen a 260 ezer leütésnyi tanulmány valójában az elmúlt ötven év város- és országtörténete egy felsőoktatási intézmény szemüvegén át. Forrásul szolgáltak többek között az intézményi irattár anyagai, a megyei levéltár dokumentumai és a sajtóanyagok. Dr. Fűzfa Balázs, a kötet egyik szerkesztője úgy vélekedett, gyönyörű könyv született, amely nem unalmas. Az A szárnyas idő a múlt egy cseppje, amely megmutatja, hogy milyen volt az egész tenger. Katona Attila szövege olvastatja magát, izgalmas történeti, közérzeti, értelmiségi munka. Ilyen a tanszékekről szóló rész is. És legalább ilyen izgalmas a hallgatói névsor, amelyben mindenki megtalálhatja önmagát. „Így épülnek az egyes múltak közös múlttá, amelyek együtt többet mondanak, mint külön-külön” – hangzott el. Bonyhádi Károly grafikai szerkesztő feladata a szöveg képi megjelenítése volt. A szakember elmondta, a könyv szándékainak vizuális formába öntése egyszerzős kötet esetében könnyebb feladat, ám A szárnyas időt 46-an írták, ami összetett munkát kívánt. „Az írások egységessé, átláthatóvá tétele izgalmasan nehéz munka volt, de mindvégig nagy lelkesedéssel dolgoztam” – tudtuk meg.

(Kleinhappel Miklós)

Továbbra is szárnyalni kell – Berzsenyi-emléknap a SEK-en
        Szerdán ünnepelte intézményünk az 1999 óta minden tavasszal megrendezett Berzsenyi Dániel-emléknapot, ezúttal a szombathelyi felsőoktatás 50 éves jubileuma előtt tisztelegve, az ünnepségsorozat lezárásaként. A rendezvényen koncertet adott a Berzsenyi Dániel Vegyeskar. Prof. dr. Faragó Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora beszédében köszönetet mondott azoknak, akik az elmúlt 50 évben tettek valamit az intézményért. „Kiteljesedett a képzés: egyszakos tanítóképzőből sok-sok alap- és mesterszakot gondozó, háromkarú egyetemi központ lett. Az egyetem vezetői büszkék a Savaria Egyetemi Központ munkájára, s számítanak rá a jövőben is.” A rektor szólt a napokban bemutatott A szárnyas idő című kötetről is. Rámutatott: az idő és a szárnyalás, mint lehetőség adott. A szombathelyi intézmény múltja mellett a jelen és a jövő szimbóluma is kell hogy legyen a kötet címe, hiszen a szárnyakkal csapkodni, szárnyalni kell – hangsúlyozta. Az NYME vezetése ehhez a jövőben is megad minden segítséget. A fejlesztések révén az épületek, a műszerek, a laborok, a kiváló oktatók és hallgatók rendelkezésre állnak ahhoz, hogy a vasi megyeszékhelyen dolgozó szakemberek, s az itt végzett diákok ugyanúgy a hazai értelmiség lámpásai legyenek, ahogy fél évszázad óta azok. „Becsüljük meg azokat, akik alkotnak. Ha ezt meg tudjuk tenni, lesz értelme a munkánknak és megvalósíthatjuk terveinket” – zárta beszédét az egyetem rektora. Prof. dr. Gadányi Károly, a SEK elnöke egy kérdéssel kezdte beszédét: kell-e a mai rohanó világban emlékezni, visszatekinteni, s fontos-e Berzsenyi, Ady, Márai, vagy csak a piaci társadalomba vetett hit számít? Meggyőződésem, hogy kell a múlt: szükség van rá a jelenhez, a jövőhöz egyaránt – hangsúlyozta az elnök. Majd számokban felidézte a kezdeteket: az 1959 szeptemberében 18 oktató, 62 nappali és 9 levelező tagozatos hallgató kezdett az intézményben. Azóta eltelt 18 ezernél is több dolgos hétköznap. „Állandóan építeni és bizonyítani kellett. Bizonyítani, hogy az itt végzett közel 30 ezer diplomás megfelelő felkészítést kapott. Mi voltunk és vagyunk felelősei, hogy a ránk bízott hallgató hogyan fogja megállni helyét, hogyan alakul a sorsa. Itt mindenki tette munkáját, égett és elégett azért, hogy Szombathelyen jó felsőoktatás legyen. Fél évszázados múltunk, eredményeink Berzsenyi Dániel szellemi öröksége további alkotó munkára ad alapot és bíztatást” – szólt a SEK elnöke. A külföldi egyetemek képviseletében Olga Ivanova Sgibneva, a Volgográdi Állami Egyetem rektorhelyettese köszöntőjében további sikereket kívánt a három szombathelyi karnak. A két intézmény mind eredményesebben működik együtt évek óta. A rektorhelyettes a volgográdi egyetem nevében a szombathelyi felsőoktatás jubileuma kapcsán az elmúlt évtizedek munkájában jelentős szerepet vállaló SEK-elnöknek az intézmény legmagasabb kitüntetését, az ezüst érdemrendet adta át. Az egyetemi központ a hagyományokhoz hűen az emléknapon elismerésekkel jutalmazta munkatársait. Vas diplomát vehetett át Orbán László. A kitüntetett pedagóguspályáját 1945-ben Balatonberényben kezdte, majd 1952-ben Pécsett magyar–történelem szakos diplomát szerzett. Mint tanácstag és művelődési ház igazgató kapcsolatba került a népműveléssel. 1956-ban Szombathelyre kérte áthelyezését. Két évig az Úttörő Utcai Általános Iskolában tanított, 1959-től a város népművelési felügyelőjeként látta el magas színvonalú nevelő munkáját. 1964-ben a Szombathelyi Tanítóképző Intézet Népművelési Tanszékére került, szerepet vállalt a gyakorló intézmények hálózatának kiépítésében. 1973-tól nyugdíjazásáig a Tanárképző Főiskola főigazgatói hivatalának vezetője volt. A munkaköreihez tartozó feladatok tartós, eredményes és magas színvonalú ellátásáért Berzsenyi Dániel-emlékdíj kitüntetésben részesült prof. dr. Veress Márton egyetemi tanár, dékán. Több évtizedes kiemelkedő oktatási tevékenységéért Arany Katedra-díjat kapott dr. Molnár Zoltán főiskolai tanár és dr. Stipkovits Ferenc főiskolai docens. Kimagasló tudományos tevékenységéért Tudományért kitüntetést vehetett át dr. Szatmári Józsefné és prof. dr. Péntek Kálmán főiskolai tanár. Kimagasló sport- és művészeti tevékenységéért Sportért és Művészetért kitüntetésben részesült Heszteráné dr. Elker Judit egyetemi docens és Máriás Zsolt tanársegéd. Eredményes tanulmányi munkájáért és aktív közösségi tevékenységéért A SEK Kiváló Hallgatója elismerést kapott Szép Renáta és Varga Richard 3. évfolyamos történelem, Fodor Bernadett 4. évfolyamos tanító, Tóth Gábor 3. évfolyamos műszaki menedzser és Kopecskó Zsanett 1. évfolyamos geográfus mesterszakos hallgató. Magas színvonalú tevékenységéért, illetve egyéb feladatok kiemelkedő teljesítéséért Elnök-rektorhelyettesi Dicséret kitüntetést vett át Demeterné Tarczi Erika ügyintéző, dr. Szabó Tünde, egyetemi docens, dr. Bődy Edit, főiskolai docens, dr. Salamon Eszter adjunktus, Bartos Judit ügyintéző, Kispálné Horváth Mária tanársegéd, Gazsi Ildikó ügyintéző, Halász Miklós szertáros, dr. Németh István egyetemi docens, Horváthné Farsang Ágota intézeti mérnök, Török Tamás laboráns, Szmrekovszkyné Farkas Éva könyvtáros, Horváth Gáborné ügyintéző, Görögné Kóbor Erika ügyintéző, Varga Józsefné ügyintéző, Keszthelyi Tamás rendszergazda, Balázs Péter 3. évfolyamos történelem, valamint Simándi Csaba 1. évfolyamos szlavisztika szakos hallgató. A szombathelyi felsőoktatás 50 éves évfordulója alkalmából kibocsátott Emlékérem elismerést kapott három egykori főigazgató, dr. Iker János, prof. dr. Pusztay János és dr. Gál László. Egykori oktatóink közül elismerésben részesült Aczél Zsuzsanna, Benke Éva, Berger Istvánné, dr. Bognár Stefánia, Bödey Imre, Király Zoltán, Németh István. Korábbi hallgatóink táborából elismerést vehetett át Hajnal Rezső, Havasi J. Zoltánné, Jakab Károlyné, dr. Kovács Péterné, dr. Szalay Anna, Szále László, Táncsics Istvánné. Jelenlegi oktatóink és dolgozóink közül elismerést kapott prof. dr. Béres Csilla, dr. Bokor József, dr. Brezovich László, dr. Csider Sándor, Endrődy Attiláné, dr. Guttmann Miklós, Horváth Gáborné, Horváth Tiborné, dr. Landgráf Jánosné, Lendvai Katalin, dr. Molnár Béla, Márcziné Nyíri Márta, dr. Nemes József, dr. Polgár Marianna, dr. Skribanek Anna, Szilassy Józsefné, Tamás Józsefné, Viczeffy Adrienne. 25 éves törzsgárda elismerésben részesült Lendvai Katalin gazdasági igazgatóhelyettes. 20 éves törzsgárda elismerést vett át Dömjén Béláné ügyintéző, Kocsis Zsoltné könyvtáros, Némethné dr. Tóth Orsolya főiskolai docens, Szandiné Czeglédy Valéria ügyintéző, Trajbár Tiborné ügyintéző. A szokásokhoz híven a Dr. Bariska Mihály-díjat is átadták. Dr. Bariska Mihály intézményünk jogelődjének tanára, a lektorátus vezetője volt 1959–1966. között, valamint számos tankönyv írója. Az alapítvány célja az egykori Berzsenyi Dániel Főiskola harmad- vagy negyedéves nyelv vagy nyelvészet szakos, kiváló tanulmányi eredményt elért hallgatójának elismerése. A díj összege 100 ezer forint, amelyet minden évben emléklap és emlékplakett kíséretében adnak át. A plakett Marosits István Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. A díjat idén Gangl Andrea 4. évfolyamos alkalmazott nyelvészet szakos hallgató kapta.

(Kleinhappel Miklós)

 Tanítóképzés – így kezdődött az elmúlt fél évszázad
        A mi tanítóképzésünket az emeli az ország többi tanítóképzése fölé, hogy az elmúlt öt évtizedben Szombathelyen a tanító szakból természettudományi, testnevelési és művészeti képzési terület is kinőtt – mondta dr. Gáspár Mihály. A Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar dékánja erről A tanítóképzés múltja, jelene című neveléstörténeti–tanítóképzési konferencia második rendezvényén beszélt. A konferenciát az MNSK Tanítóképző Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi területi Bizottság Neveléstörténeti, Alternatív Pedagógiai Munkabizottságai és a Neveléstudományi Egyesület rendezte a felsőfokú tanítóképzés kezdetének 50 éves jubileuma tiszteletére. Dr. Molnár Béla főiskolai docens bevezetőjében rámutatott a tanítóképzés sokrétűségére: egyebek mellett neveléstörténeti, művészetpedagógiai, testnevelési, anyanyelvi, pszichológiai stúdiumok is helyet kapnak az integrált, komplex tanítóképzésben. Ilyen sokfélék voltak a konferencia előadásai is. Horváth Margit nyugalmazott főiskolai tanár a kőszegi tanítóképző Szombathelyre helyezéséről emlékezett meg. 1958-ban két évfolyamot telepítettek át Kőszegről, ennek köszönhette a város, hogy egy évvel később már kilenc évfolyamon volt oktatás. Hiszen 1959-ben a zalaegerszegi tanítóképző is a vasi megyeszékhelyen folytatta a munkát, emellett Székesfehérvárról idekerült még hat fiú. Az 1959/1960-as tanévben Magyarországon tíz felsőoktatási intézmény kezdhette meg működését, a többi között Szombathelyen. Érettségire épülő, hároméves képzést folytattak. Az intézmény a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Károlyi Gáspár téren található jelenlegi A–épületében kapott helyet. A falak között korábban reálgimnázium, az ’50-es évek végén katonai kórház működött. Időközben a kőszegiek is belátták, hogy a tanítóképzőnek Szombathelyen van a legjobb helye. Elhaltak azok a hangok, melyek szerint a város elrabolta az iskolát; a határsávban található Kőszeg elhelyezkedése okán visszafejlődésre ítéltetett. Az előadó rámutatott: a 20. században nem lehet csak lámpás a pedagógus, kevés, ha a tanulókkal csupán a világ változásait láttatja meg. Korszerű, nem közép-, hanem felsőfokú oktatási intézményi keretek között lehetett igazán hatékony a tanítóképzés. Hazánk ezzel nemzetközi vonatkozásban ugyancsak jelentős előnybe került; ebben az időben felsőfokú tanítóképzővel számos környező ország még nem büszkélkedhetett. S hogy milyen volt a képzés, aminek hatására hamarosan csak Szombathelyi modellként emlegették az itteni oktatói munkát? Inspiráló, segítő, talentumot észrevevő, továbbtanulásra fogékony tanítók képzése volt a cél, mondta az előadó. A nevelés hatása akkor is megmarad, ha az ismeretek feledésbe merülnek, ezért a tanárok személyes példája ugyancsak sokat jelentett a korabeli diákoknak. Kiváló, az életben helytálló, munkájukkal elégedett tanítókat képeztünk, akiket ugyan tapasztalatom szerint 14–15 évesen elsősorban a gyermekszeretet vezetett a pályára, de a felsőfokú tanulmányaik ideje alatt ezt egyre inkább kiegészítette a szakma szeretete – hangoztatta Horváth Margit.

(Kleinhappel Miklós)