A szerző, Hahner Péter egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszék vezetője a fenti, optimizmusra okot nem adó állításait azzal ellentételezte, hogy az Akadémiai Kiadó magyar történelemről szóló kötetét a szakma legjobbjai írták, így az kiváló, hiteles munka. Igaz, világirodalmi párjáról már nem lehet ugyanezt elmondani. De ha valaki képes németül, franciául, angolul olvasni, az új megvilágításba helyezve tanulmányozhatja a történelmet.

A megyei könyvtárban tegnap délután 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről és mind rosszul tudod című könyvét bemutató "történelemórán" Hahner elmondta, a kötet gondolata először akkor merült fel benne, amikor egy protokolláris rendezvényen azt hallotta, hogy Mária Terézia az a királynő volt, aki nagyon szerette a huszárokat. Holott nála vallásosabb, férjét és családját szerető asszony kevés volt. Majd nem sokkal később újra eljátszott a gondolattal: Ormos Mária akadémikus - aki számos könyvet írt a magyar történelemről és Trianonról - mesélte neki, hogy a taxisofőre felvilágosította, a trianoni békekötésre azért került sor, mert Clemenceaunak tizenhat szüzet ígértek a románok. A francia miniszterelnök 1920-ban majdnem nyolcvan éves volt. A végső lökést az adta meg, amikor egykori osztálytársa, akiből időközben művelt nő vált, elmesélte, Clemenceau fia szerelmes lett egy magyar nőbe, de az cserbenhagyta, a fiú öngyilkos lett, a miniszterelnök pedig megorrolt a magyarokra, ez az oka a trianoni eseményeknek. Tudni kell, a politikus fia valóban elvált egy magyar származású asszonytól, de 1964-ig élt.

Így hát megszületett a könyv, ami egyaránt tartalmaz tévhiteket, pletykákat, legendákat, marxista tételeket. Összesen százat, de a szerző véleménye szerint több kötetet meg lehetne tölteni ezekkel.

Az egyetemi docens kifejtette, a marxista-leninista történetírás alaptételei húsz évvel a rendszerváltás után is számtalan tankönyvben megtalálhatók. A rabszolgatartó társadalom például nem csupán az ókorban volt jellemző, hanem a középkorban és az újkorban is. Sőt, a rómainál vagy a görögországinál sokkal jelentősebb volt a rabszolgatartás a 19. század közepéig az USA déli államaiban és a jobbágytartó Oroszországban. Az ókori társadalmak a szabad parasztok munkáján alapultak.

Ugyancsak a marxista világszemlélet jellemzője, hogy minden történelmi korszakot egy termelési móddal ír le. A magyar középkortörténészek soha nem használják a feudalizmus kifejezést a középkor vonatkozásában. Ennek ellenére a reformkorral foglalkozó szakemberek úgy fogalmaznak, hogy ebben az időszakban számolták fel a feudalizmust - nyilván valóan ők mást értenek feudalizmus alatt: jobbágyrendszert, rendi társadalmat, földesúri jogokat.

A szerző rámutatott, a győri csatában elszenvedett csúfos vereség korántsem volt csúfos. Vesztes csata volt, a Habsburg Birodalom hadserege és a magyar nemesi felkelők alul maradtak Napóleonnal szemben. De a francia akkoriban szinte mindenkit legyőzött Európában, köztük egyszer a magyarokat is. A bécsi udvar persze szívesen áthárította a felelősséget a magyar nemesi felkelőkre, hogy saját hibáit leplezze. Később pedig többek között a baloldali történészek sem tettek másképp, amikor minél több negatívumot akartak írni a magyar nemességről.

A mohácsi vereséget a magyar nemesség bűneként emlegetik. Tekintve, hogy Szulejmán százezres sereggel érkezett egy olyan országban, amely Mátyás fénykorában is csak húszezer fős hadsereggel rendelkezett, a magyaroknak esélyük sem volt az erős haderővel rendelkező törökök ellen.

A Hahner Péter szerint a nemzet valamikori nagyságát és jelenlegi nyomorúságát hangsúlyozó legendák a legragadósabbak. Nem csak mi, magyarok hisszük, hogy nagyjainkat Mátyástól Bocskain, Telekin, Zrínyin át Széchenyiig megölték. A franciák is hisznek Napóleon megmérgezésében. Ahogy az előbbieknek, az utóbbinak sincs alapja. Napóleon hajfürtjét elemezve a szakemberek kimutatták, a császár szervezetében sok volt az arzén. De sok volt a fia és a felesége szervezetében is. Azt viszont még senki sem vizsgálta, hogy a korbeli emberek mekkora arzénterhelésnek voltak kitéve. Napóleon egyébként leghűebb követőivel ment Szent Ilona szigetére - ezért is kizárható a gyilkosság -, s valószínűleg gyomorrák végzett vele. A tévhittel ellentétben nem volt alacsony ember: halála után 168 centiméteres testmagasságot mért az orvosa, ami akkoriban átlagos magasságnak számított; a cári hadseregbe történő belépéshez legalább 172 centiméteres termet kellett.

A téli palota elleni ostrom nem ostrom volt, hanem beszivárgás. Forradalmaknál mindig szükség van jelképekre - hívta fel a figyelmet a történész. Ilyen, hogy Petőfi - nem ott és nem akkor! -elszavalta a nemzeti dalt, vagy hogy a Bastille a zsarnokság börtöne volt. A börtönben egyébként mindössze négy foglyot őriztek: két hamisítót, egy őrültet és egy perverz nemest, akit családja kérésére vettek őrizetbe. Azért vált a zsarnokság szimbólumává, mert elfoglalták a felkelők, akik mellesleg lőport kerestek, ezért támadták meg.

Téves az a nézet is, miszerint a bolsevikok az orosz szociáldemokrácia többségi csoportja volt. A bolsevik szó ugyan többséget jelent, de Leninék egy alkalmat kivéve 1907-ig kisebbségben voltak. Egy "pillanatra" csupán akkor kerültek többsége, amikor 1903-ban a szociáldemokrata párt második kongresszusán a zsidó szocialista szövetség tagjai megsértődtek és kivonultak a teremből. Lenin ekkor használta először a bolsevik nevet. Ezt az ellenfelei elfogadták és mensevikeknek, kisebbségnek kezdték nevezni magukat.

A szabadkőművesség ősi jellegét erőltető nézetek is megkérdőjelezhetők: a szabadkőműveseknek semmi közük nem volt a templomos lovagokhoz, a jeruzsálemi nagytemplom építőihez vagy Noé fiaihoz. Az 1720-as évek óta működnek.

Az első éjszaka joga - bár írók, költők, karikaturisták, operettrendezők fantáziáját ragadta meg a 18. századtól - nem létezett a középkorban. Az alacsony sorból származó szép nők kiszolgáltatottsága (rablás, zsarolás, csábítás áldozatául eshettek) a korabeli mindennapok része volt. A legenda eredete abból fakad, hogy ha az egyik uradalom a másiktól vásárolt feleséget, az előbbi földesurának fizetnie kellett azért, mert a frigy révén egy elveszített egy munkaerőt.

Léteznek mondások, amelyeket gyakran mondunk, de az alapjuk nem valós. Az állam én vagyok - ha valaki tud valamit XIV. Lajosról, akkor ez a mondás biztosan az ismeretei között szerepel. Holott a napkirály soha nem mondott ilyet, a mondást a 19. század elején alkotta meg valaki. Ami nem tévhit, hogy XIV. Lajos száját a halálos ágyán hagyta el hasonló, de az ennek az ellenkezője volt: azt mondta, ő elmegy, de az állam örökre itt marad.