Az első Békefi-monográfia
Kleinhappel Miklós 2013.02.09. 10:14
Békefi Antal elsősorban pedagógus volt, minden más – annak ellenére, hogy a népdalgyűjtéstől a zeneszerzésig kiemelkedőt alkotott – a tanító, nevelő munka eszközét jelentette számára – mondta édesapjáról Békefi Antal Attila a Savaria Egyetemi Központ Könyvtára által életre hívott Tudomány a határon című műhelybeszélgetés-sorozat újabb összejövetelén. A rendezvényen sok máson kívül az is kiderült, miképp lehetséges az, hogy a szombathelyi szimfonikus zenekar 2009-ben 35 éves volt, idén pedig az 50. évfordulóját ünnepli.
A beszélgetés gerincét az intézmény egykori oktatója, Horváth Rezső az ugyancsak egykori oktatóról írt Békefi Antal életműve című kötete jelentette, akivel ennek apropóján dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, s mint a könyv szerkesztője, valamint az azt kiadó Savaria University Press vezetője beszélgetett. De szó esett még a Savaria Szimfonikus Zenekar elmúlt ötven évét bemutató Szombathelyi szimfónia című – „szimfóniáról” lévén szó, négy egységből álló – kiadványról, amelynek első fejezetét Horváth Rezső írta. A rendezvényen ott volt, s felszólalt Mérei Tamás, a zenekar jelenlegi vezetője és prof. dr. Gadányi Károly, a Savaria Egyetemi Központ egykori elnöke.
Ahogy bevezető gondolataiban dr. Fűzfa Balázs fogalmazott, a kötet az első Békefi-monográfia, s a szakember életművét ismerve bizonyosan csupán a jéghegy csúcsának csúcsa; elég csak a hagyatékban lévő máig feldolgozatlan, több ezer oldalnyi kéziratra és a hanganyagokra gondolni. Ezek arra várnak, hogy segítségükkel a kutatók felfedezzék, mi is rejtőzik még a Békefi-életműben.
Horváth Rezsőtől megtudtuk, hogy Békefi Antal a mozdulati (munka-) élményekhez kapcsolódó hangokat, vezényszókat, mondókákat, dalokat is rögzítette, mégpedig abban a környezetben, ahol azok előfordultak, legyen szó a Bakonyban található kistelepülésekről vagy éppen a szlovéniai falvakról.
A tereplátogatás a munka szerves része kellett, hogy legyen, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint például az a Békefi Antal Attila által elmesélt gyűjtés, amely egy márványbányában, kőfejtést végző férfiak között történt meg: ahhoz, hogy a felvétel kedvéért megismételjék az általuk használt, munkalendületenként három darab hórukk! vezényszót (a zenei sűrűsödés a 20–25 másodpercig tartó egység aranymetszési pontjára esett!), újra fel kellett venniük a munkát.
Arra már Horváth Rezső hívta fel a figyelmet, hogy a tehenek nyakán lévő kolompok által keltett ritmusokat megfigyelve is érdekes következtetések vonhatók le. Az ezeket elkészítő kolompárok ügyeltek arra, hogy a különféle méretű és hangú kolompok segítségével megkülönböztethetők legyenek az állatok. A további zenei alkotóelemek révén (közelebbről vagy távolabbról hallatszik-e a hang, illetve hangosabban vagy halkabban szól-e) a térbeli tájékozódásban is segítették a pásztorokat és az állatokat egyaránt.
A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar történetét feldolgozó kötetről szólva Horváth Rezső elmondta, ő a szombathelyi zenetörténet 1777-től 1962-ig tartó időszakát foglalta össze a könyv első részében. Igaz – mutatott rá – a város zenei életének kezdete korábbra datálható.
Kevesen tudják, hogy amikor a győri várkapitány elfoglalta a település püspökvárát, a püspök Szombathelyre költözött (így lett a város több évtizedig püspöki székhely), s ő volt az, akinek 1684-ben a győri, a szombathelyi és a soproni káptalan részére létrehozott alapítványa elindította a város zenei életét.
Mérei Tamás úgy fogalmazott, hogy a szimfonikus zenekar felbecsülhetetlen érték. (Ezt januárban a megye is elismerte, hiszen Mérei Tamáson kívül az alapító Petró János kapta az idei Megyebálon az Év vasi embere díjat.) Bár nem könnyű eldönteni, hogy a zenekar éppen hány éves, hiszen amíg 2009-ben a 35. évfordulóját ünnepelte, 2012 az 50. jubileumi év jegyében telt. A furcsa helyzet ellenére mindkét szám igaz. Ennek oka: Magyarországon nincs kialakult gyakorlata annak, hogy a szimfonikus zenekarok esetében mit tekintenek indulásnak. Mérei elmondta, a zenekar 1974-ben vált független, hivatásos együttessé, ez adott alapot a 35. évfordulóra. A fél évszázados múlt pedig a szombathelyi városi tanács egy 1962-es döntése okán jogos, amikor a városi zeneiskola ifjúsági zenekarát összevonták a tanács zenekarával, melyek Szombathelyi Szimfonikus Zenekar néven folytatták munkájukat. A zenekarvezető rámutatott: a városban 1962 előtt is létezett szimfonikus zenei élet, de megszakításokkal, 50 éve viszont az együttes folyamatosan része a település kulturális életének.
A könyvbemutató felvétele itt megtekinthető.
|