| Egyéb cikkek : Savaria Karnevál-jegyzetek: augusztus 22., szombat |
Savaria Karnevál-jegyzetek: augusztus 22., szombat
Kleinhappel Miklós 2009.08.23. 09:16
Kleinhappel Miklós jegyzete
Megjött a várt enyhülés, meleg van, de mégsem tikkasztó a kánikula, ennek örömére elhatározom, felcsapok oknyomozó újságírónak, és összegyűjtök néhány véleményt az után kutakodva, ki miért nem látogat el a karneválra – ahogy a nagyok mondják, nem reprezentatív a kutatás. Aztán este jöhet a felvonulás, gondolom, de az égiek közbeszólnak.
Elsőként egy húszéves lányt szólítok meg, aki úgy fogalmaz, idővel meg lehet unni a karnevált, hiszen az első rendezvény óta eltelt idő alatt kevés újdonsággal szolgáltak a szervezők. „A Borok Utcája viszont tuti” – teszi hozzá csillogó szemekkel. Meg is jegyzem, hogy ha a karnevál ilyesféle elemei érdeklik, ott van újdonságként a Sörkert, ám a beszélgetés e szálát rövidre zárja azzal, hogy nem rajong a sörért akár kertben, akár egyéb vendéglátóipari-egységben szolgálják fel.
Úgy döntök, ezúttal egy férfit szemelek ki. A korosztály azonos, az illető 23 éves. Ő hosszasabban sorolja a kifogásait. A nagy tömeggel kezdi. Nem szereti, ha egy gombostűt sem lehet leejteni valahol. S ehhez kapcsolódik a következő érve: a felvonulás minden évben érdekelné – eddig kétszer látta –, de visszatartja, hogy körülbelül egy órával a kezdés előtt el kellene foglalnia a helyét, ha mindent látni szeretne, annyi ember van a karneválon. A hosszas álldogálás pedig a hőségben, tűző napon nem éppen olyan elfoglaltság, amely kedvére való. Közbevetem, rendelkezésre állnak lelátók, ahonnan jó kilátás nyílik a felvonulókra, de egy ugye-nem-gondolod-hogy-szombathelyiként-ezért-fizetek mosoly a válasz. Úgyhogy másik dologgal hozakodok elő: azt kérdezem, nem tartja fontosnak a hagyományőrzést? A válasz: Budapesten és a Balatonon látta már azokat a csoportokat, melyeket Szombathelyen is meg lehet tekinteni.
A következő beszélgetőtárs egy középkorú hölgy. Ő minden évben igyekszik megnézni a karneválszínház előadását, de sokszor lemarad róla, mert nem kap jegyet. Idén szerencsével járt, és kellemes színházi élménnyel gazdagodott. Más, – leginkább fizetős – rendezvények is érdekelnék, de ha a négytagú család felkerekedik és kilátogat például a Történelmi Témaparkba, mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hiszen csak a belépőjegyek ára több ezer forintra rúg. Így marad a szelektálás, és évente egy-egy program.
A mini interjúk végeztével hazafelé ballagva az égen egyre gyülekeznek a felhők. Délután három óra után jár az idő, úgy gondolom, komoly esély van rá, hogy idén is elmossa az eső a felvonulást. Felkapom a fényképezőgépemet, irány a tető, és lefotózom a sötét fellegekbe burkolt, alig látható Kőszegi-hegységet, amely tiszta időben méltóságteljesen magasodik a jobb oldali láthatáron – ha Józing kolléga akarja, beszerkeszti a képet; a bűnös, aki a fejünk fölé hozta az égi csapokat. Megnézem a radarképeket, szép nagy felhő kavarog a határ környékén. Ha este nem esik, irány a felvonulás. De fél nyolckor már rendesen hullnak a hűvös vízcseppek, így ezúttal kimarad a fáklyás felvonulás. Még jó, hogy a tegnapit megnéztem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
