Kis hamis |
Kleinhappel Miklós |
2005.12.24. 09:09 |
A férfi érkezését a vegyeskereskedés ajtaja fölé szerelt csengő hangja jelezte. Hangtalanul mozgott a sorok között, amíg a pénztárpult mögött álló idős férfi az üzletben tartózkodó vevővel foglalkozott, ám közben minden apró rezdülésre figyelt. Még az egyik lámpa körül zümmögve repdeső rovar sem kerülte el a figyelmét. Levett valamit az egyik polcról és a kosarába tette. Majd miután a vásárló elhagyta a helyiséget, a pénztárhoz sétált.
|
A kölcsön visszajár |
Kleinhappel Miklós |
2005.11.24. 13:53 |
Kényelmes tempóban, ráérősen lépkedett a kapu felé; néhány perccel ezelőtt döbbent rá, hogy az ember bizonyos feladatok elvégzése után már megengedheti magának ezt a luxust. Útközben igyekezett eltávolítani nadrágjáról a rákerült földet - száraz volt az idei nyár, sárnak semmi nyoma, ezért néhány másodperc után elégedetten állapította meg, hogy az előbb végzett földmunkának alig-alig van látszata a ruházatán. Mintha csupán kertészkedett volna.
|
,,Holnap meg fog halni!" |
Kleinhappel Miklós |
2005.11.03. 14:16 |
Megcsörrent a telefon. Az asszony a konyhában tartózkodott, salátát készített az esti vacsorához. Lemosta és szárazra törölte a kezét, majd a falra szerelt készülékhez lépett és felvette a kagylót.
|
Benn a farkas |
Kleinhappel Miklós |
2005.10.12. 18:37 |
Az egyszerű zárszerkezet nem állta útját, a gyilkos szinte akadály nélkül jutott be a házba. Tudta, hogy az emeleten található hálószobába kell mennie, ezért tétovázás nélkül vágott át a nappalin a felső szintre vezető lépcső felé. Aprócska elemlámpája volt az egyetlen fényforrás; fénye a férfi lépéseinek ütemére ide-oda ugrált. Nem csapott zajt, hiszen puha talpú cipőjének köszönhetően még a lépteit sem lehetett hallani.
|
Nő a volánnál |
Kleinhappel Miklós |
2005.09.09. 12:16 |
,,- Ez egy piros lámpa volt!"
Idegesen fordult hátra, hogy megnézze, minden rendben van - e azzal az autóval, amelyikkel az előbb kis híján összeütköztek. Még mindig ott állt a kereszteződésben. Szerencsére volt annyi lélekjelenléte a vezetőjének, hogy ijedtében nem egy lámpaoszlopnak vagy a járdára kormányozta a kocsit.
|
Életmentő találmány |
Kleinhappel Miklós |
2005.08.31. 16:03 |
A férfi észrevétlenül lopózott a háta mögé.
Az egyik pillanatban még élvezte a kora őszi este minden ajándékát: az arcát símogató lágy, hűvös szelet, a tücskök kórusának énekét, a következőben apró darabokra tört az idill.
|
Behálózva |
Kleinhappel Miklós |
2005.08.27. 16:16 |
Sose adják a fejüket arra, hogy bűnözővé válnak! Higgyék el, nem éri meg. Én csak tudom, nekem aztán elhihetik: most itt ülök a zárkámban ( nem az a kicsi, huzatos, patkányokkal teli fajta, amiben csak egy priccs van elhelyezve, de azért ha összehasonlítom azzal a házzal, amiben eddig laktam, a szívem kibírhatatlanul sajogni kezd ) és egyre csak azt számolom, mikor kerülök végre ki. Jó sokára. Minél régebb óta vagyok itt, annál inkább úgy érzem, egyre távolabb kerül az az időpont. Hogy mire gondolok, míg ülök és a napokat, órákat, még a perceket is számolom? Csak arra tudok gondolni, hogy jól ráfáztam. Mintha a cellám rácsa még a kellemes gondolatoknak is útját állná, kívül rekesztené őket. Léteznek egyáltalán kellemes gondolatok egy börtönben ülő rab számára?
|
Rejtvény az egész világ |
Kleinhappel Miklós |
2005.08.19. 09:13 |
A kihallgatószoba mennyezetének két lámpája úgy világította meg a helyiség közepét, mintha az egy színpad lenne. Csak a sarkok maradtak félhomályban; az ablakon túl már jó ideje besötétedett.
|
A rendőrfeleség |
Kleinhappel Miklós |
2005.08.11. 08:16 |
,,A rendőrfeleségeknek két csoportja van: akiknek még él a férjük és akik már özvegyek."
|
Óh, azok a nyugodt nyugdíjas évek! |
Kleinhappel Miklós |
2005.08.04. 08:22 |
Wayne Skinner, az ékszerbolt tulajdonosa az aznapi újságot olvasta éppen. Ahogy a két férfi belépett az üzletbe, megszólalt a bejárati ajtó fölé szerelt kis csengő. Wayne letette az újságot és rájuk mosolygott.
|
|